A Fallen Tree Games éveken át kizárólag olyan játékokat készített, amelyek elsősorban a mobilplatformokat célozták. Aztán úgy döntöttek, ideje játszóteret váltani, és elkészítették az American Fugitive című, izometrikus nézetű akció-kalandjátékot, amely a régi GTA-kra próbált emlékeztetni, több-kevesebb sikerrel. Úgy tűnik, hogy bár az American Fugitive nem váltotta meg a világot (mondjuk nem is akarta), a stúdiónak nagyon bejött ez az új irány. Mert következő játékuk, a The Precinct megannyi elemében ugyanazt a sémát követi. Épp csak a témaválasztásnál nyomtak egy 180 fokos fordulatot. De ez a címadásból is egyértelműen lejön: a 2019-es American Fugitive-ben egy szökött fegyencet alakítunk, míg a most megjelent The Precinctben egy rendőr bőrébe bújhatunk.
Az események egészen pontosan 1983-ban játszódnak, amikor még nem volt (széles körben elterjedve legalábbis) mobiltelefon, internet, szilikon száj és más napjainkat romboló csodák. A helyszín pedig Averno City, egy tipikus amerikai városka, amely pont olyan, amilyennek a ’80-as években lennie kellett. Kicsit sötét, kicsit koszos, kicsit szürke, kicsit zsúfolt, de legalább van egy hangulata. E városka rendjéért felel az ACPD, avagy az Averno City Police Department, falun csak őrs. Ennek az őrsnek volt egy időben bizonyos Nick Cordell a kapitánya sok-sok éven át, amíg egy helyi banda nem végzett vele. Mi pedig egy másik bizonyos Nick Cordell bőrébe fogunk bújni, aki történetesen a junior, vagyis a néhai kapitány rendőrakadémián frissen végzett fiacskája. Ilyen pedigrével indulni egy új munkahelyen garancia a folyamatos ugratásokra, ehhez képest a játékban ez csak a legelső két percben van jelen, onnantól mindenki úgy áll hozzánk, mintha száz éve ott dolgoznánk.
Feladatunk nem is lehet más, mint Averno City alvilágának szisztematikus felszámolása. Ám ez egy hosszú folyamat, amely rengeteg lépcsőből áll, közben pedig az olyan ügyekről sem szabad megfeledkezni, amelyek épp nem kötődnek egyik, az utcát uraló bűnbandához sem. Ezért minden munkanapunk elején eligazítást kapunk, ahol több lehetséges feladatkör közül tudunk választani. Mehetünk a város egyik kerületébe gyalogos járőrnek, egy másikba gyorshajtókra vadászni (nincs trafi, mész az autók mögött, és úgy írja ki a játék a sebességüket), de lehet parkolási szabálysértésekkel is foglalkozni. Idővel, ahogy lépkedünk felfelé a ranglétrán, további területek és lehetőségek is feloldódnak, illetve később akár egyedi beosztást is kreálhatunk magunknak. Van lehetőség például helikopteres támogatást nyújtani a talajszinten ügyködő bajtársaknak.
A játék egyértelműen legnagyobb erőssége éppen a klasszikus rendőrmunka. A készítők meglehetősen sok opciót adnak a kezünkbe, bármelyik járókelővel vagy autóssal interakcióba léphetünk. Van egy teljes szabálykönyvünk, amelyben tételesen fel vannak sorolva a különböző szabálysértések és bűncselekmények, illetve a helyes intézkedés lebonyolításának lépései és a szükséges szankciók is. Ezt bármikor segítségül hívhatjuk, de idővel megtanuljuk, mikor mely lépéseket kell megtennünk. Egy igazoltatásnál előbb lekérjük az illető személyes adatait a rádión, majd jöhet a ruházatátvizsgálás. Ha az intézkedés alá vont személynél fennáll a bűncselekmény elkövetésének gyanúja, esetleg tiltott holmit (fegyvert, pénzt, kábítószert) találunk nála, akkor letartóztathatjuk, átkutathatjuk a csomagtartóját (ha autóval volt). Ha valakit ittas vezetésen érünk tetten, meg is szondáztathatjuk.
Minden intézkedés végén tételesen fel kell sorolnunk, hogy milyen szabályszegéseket, bűncselekményeket követett el, majd ezeknek megfelelően szankcionálni. Szemetelésért, vandalizmusért (pl. grafitizés) vagy sima gyorshajtásért elég egy bírság, de komolyabb bűncselekmény esetén bilincsbe verhetjük, letartóztathatjuk és előállíthatjuk a kapitányságon. Mivel rengeteg esetünk lesz, a játék sok részfeladatot jótékonyan kivehet a kezünkből: megbízhatjuk a társunkat, hogy a vádakat ő gyűjtse össze, illetve hívhatunk másik járőrt, hogy az állítsa elő az elkövetőt a kapitányságon.
A játékmenetnek két alapvető pillére van: az autózás és a lövöldözés. Nos ezek azok, amik sajnos a leggyengébben működnek benne. Az autóvezetés normál esetben egészen kellemes, járőrözés közben, ha nem vadulunk, teljesen irányíthatók az autók. Ám amint haladni kell, például egy üldözés során, máris olyanná válik, mintha minimum jégpályán vezetnénk. Rendkívül alulkormányozottá válik az autó (teljesen mindegy, melyik, többfélét is kapunk idővel), rendszeresen kicsúszik az útról, és ilyenkor ripityára törünk mindent és mindenkit a környéken. A házakat leszámítva lényegében minden tereptárgy rombolható, ami elég jól néz ki, de nem mutat jól a nap végi jelentésünkben…
Vannak a játékban illegális gyorsulási versenyek, amelyeken amolyan rögtönzött Brian O’Connerként beépülve mi is részt vehetünk. Itt még jobban kijön az autók irányításának gyengesége, ráadásul az MI olyan szinten szemétláda a versenyen, hogy annak megnyerése helyett sokszor csak a mi kiütésünkre gyúr. Ráadásul furcsa mód a játék egy-egy elbaltázott futam (vagyis ha nem végzünk az első három helyen) újraindítása után az előzőben elkövetett rongálásokért keményen levonja az XP-nket. Így ha egy nehezebb versenyt csak hatodjára tudunk abszolválni, az akár több száz XP-be is kerülhet...
A másik gyenge pont, ami sokkal durvább az autóvezetésnél, az a gunplay. Én PlayStation 5-ön játszottam kontrollerrel, és bizony még célzásasszisztenssel együtt is katasztrófa volt. Az izometrikus kameranézetből fakadóan eleve nehézkes kissé a célzás, de e mellé még a célkereszt megfelelő helyre juttatása is nehézkes az analóg karral. Ha mozog a célpont, akkor pedig konkrétan esélytelen... Ezzel együtt egyébként meglepően jó érzés egy-egy nagyobb shootoutot teljesíteni, bár ezek többségében csak a sztorit előre vivő küldetések során fordulnak elő. Amikor már komolyabb fegyverünk is lesz, nem csak a szolgálati magköpködő, jóval több esélyünk lesz a gazfickók ellen. Az MI azzal együtt, hogy többnyire össze-vissza rohangál feleslegesen a fedezékek között, olykor csinál értelmesnek tűnő dolgokat is: ha a banda egy részét lelőttük, a maradék akár meg is adhatja magát.
A The Precinct grafikájára nagy panasz nem lehet, bár nem fogja megváltani sem a világot. A textúrák és a modellek sem túl részletesek, de a kameranézetnek köszönhetően ez nem túl feltűnő. A rombolható környezet mindenképpen a pozitívumok közé tartozik, ahogy az autók rongálódása is. A fizika ezzel szemben már nem túl acélos, de még épp a gagyiság határán mozog. A rendőrök és a fontosabb bűnözők mind kaptak szinkront, ezek többnyire tűrhetők is, ahogy a zene sem rossz, bár elég repetitív.
Viszont a játéktér döbbenetesen kicsi. A két aprócska szigetből álló város teljes úthálózatát kb. negyedóra alatt töviről hegyire be lehet járni, ha iparkodik az ember. Különösen komikusak ezért az autós üldözések, mert a menekülő mindig olyan hatást kelt, mint a csapdába esett egér: kóvályog össze-vissza egy icipici kis területen, amíg valahogy meg nem állítjuk. Ez a játék egy ennél kétszer-háromszor nagyobb játékteret igényelt volna. Csak ennyi jutott, de erre legalább elég tartalmat zsúfoltak össze a készítők.
Nem hibátlan a The Precinct, de a hibái ellenére is képes órákig szórakoztatni. Ennél többet pedig aligha kell elvárni tőle. Külön jó, hogy a Steamen a demója is elérhető, így a vásárlás előtt bele is lehet kóstolni, hogy mindenki eldöntse, neki való-e vagy sem.
