Manapság talán bele sem gondolunk, milyen kényelmes dolgunk van: otthon, a fotelből rendelgetjük a temérdek kütyüt és kacatot, amelyek aztán szinte maguktól megjelennek a házunk előtt. Nekünk legfeljebb az ajtóig kell elsétálnunk, a többit a futár intézi – esőben, hóban, fagyban is jön, hogy átadja a hőn áhított csomagot.
Egy ilyen futár bőrébe bújhatunk a Deliver At All Costsban. A főszereplő Winston Green, egy lecsúszott, de elszánt fiatal sofőr, aki egy futárcég vezetőjének bizalmát elnyerve kap új esélyt az életben. Winston hálából nem ismer lehetetlent: bármit, de tényleg bármit hajlandó házhoz vinni.
Már a játék trailere és demója is megvillantott néhány őrült szállítmányt – például egy élő, hatalmas fekete marlint, egy ketyegő bombát vagy egy beindulásra hajlamos lufifújó masinát, hogy csak a legérdekesebbeket említsem. Mindezekre rátesz egy lapáttal a játék alá pakolt parádés fizikai motor, amely gondoskodik arról, hogy a szállítmány célba juttatása kellően nagy kihívás legyen. Előfordul például, hogy a lufifújó gép véletlen beindulásától keletkező lufimennyiség hatására autónk a legkisebb bukkanótól is elemelkedik a földtől és métereken át úszik a levegőben. Vagy a ficánkoló halacska miatt képtelenek vagyunk egyenes vonalban autózni. A küldetések egytől egyig kreatívak és humorosak, olykor izzasztóan nehezek, ráadásul bőven van belőlük.
A mókát tovább fokozza, hogy olyan szinten pusztítható a környezet a játékban, amire nem nagyon láttunk példát korábban. Konkrétan az épületeken is áthajthatunk, ha úgy tartja kedvünk, vagy egyszerűen csak úgy a leggyorsabb. Ilyenkor az épület – legyen az ház, bódé, torony vagy éppen egy óriáskerék – úgy omlik össze, mint egy kártyavár. Az első néhány alkalommal biztos, hogy percekig fog ezzel mindenki szórakozni, de még később sem válik unalmassá a látvány. A járókelők elsodrása pedig ugyancsak a humor része: métereket csúsznak a földön vagy csattannak falnak, miközben mi a hasunkat fogjuk a nevetéstől.
Bár a Deliver At All Costs messze nem nevezhető családbarátnak, GTA-szintű erőszakot nem kapunk. Nincs vér, és senki sem hal meg – sem a főhős, sem az NPC-k. Az elgázolt NPC-k persze megsértődnek és nekünk esnek, vagy nekirontanak az autónknak, a túlzott káoszra pedig még a rendőrök is megjelennek, de semmilyen komoly következménnyel nem kell számolnunk, még pénzbírság sincs.
Ízig-vérig árkád játék tehát a Deliver At All Costs, amit egy percig sem kell komolyan venni. Ennek ellenére a fejlesztők igyekeztek egy épkézláb sztorit keríteni köré, amely azonban számomra hamar érdektelenségbe fulladt. Az átvezetők sokszor túl hosszúra nyúlnak, és egyes küldetések is feleslegesen húzzák az időt. Például amikor bemegyek a telephelyre felvenni a küldetést, jön az átvezető, majd el kell guruljak a vasútállomásra, hogy visszahozzak valakit a telepre, és csak ezután kezdődik maga a tényleges feladat, akkor ez a köztes egyperces autózás nem ad hozzá semmit a játékélményhez, elhagyhatták volna.
A pofás fizika mellé pofás grafika társul. Bár teljesen 3D-s a játék, a nézet izometrikus, nem forgatható körbe a kamera. Ez sokszor zavaró, megnehezíti a tájékozódást – főleg, ha nem teljesen sík terepen közlekedünk. A játéktér sem túl nagy, viszonylag hamar kiismerhető, ennek ellenére gyakran töltőképernyőkbe ütközünk, például városrészek váltásánál vagy akár egy egyszerű ruhacsere közben is. Ez 2025-ben bizony már elég ciki.
Ezzel a negatívumok végére is értem. Egy korrekt, vicces, szórakoztató és stílusos játékot kaptunk a Deliver At All Costs képében, amely tökéletes kikapcsolódást nyújt egy fárasztó nap végén. Nem hosszú, de éppen annyi ideig nyújt élményt, ameddig kell. A PC-s játékosoknak külön jó hír, hogy a megjelenés hetében (május 22-én 17 órától kezdődően) az Epic Games Store-ban teljesen ingyen lehet hozzájutni (és fiókunkban is marad végleg).
