A legjobb robotzsarus szoftver kétség kívül a 2023-as Rogue City. Hogy mi?! Így rohanna az idő? Úgy érzem, mintha pár hónapja pörgettem volna végig ezt a számomra top 3-as 2023-ban kiadott játékot. Annyira élénken él bennem az élmény azóta is, hogy csak pislogtam a „folytatás” ilyen hamari leszállítása ügyén. Továbbra se mondanám magam RoboCop-rajongónak, de azóta újranéztem az utoljára kölyökként látott első két mozifilmet, amelyek nem öregedtek rosszul.
Maga a fent említett RoboCop: Rogue City tökéletesen kapta el a mű lényegét, értette meg az elemeit, gyúrta össze ezt egy klafa „Robotzsaru-szimulátorba”. Az Unfinished Business továbbra is ennek szellemében készült, de nagyobb teret adva az akciónak. Itt most nem fogunk parkolócetliket osztogatni és csatangolni a városban. Természetesen lesznek nyugisabb részek is mellékküldetésekkel és kisebb nyomozásokkal tarkítva, több karaktert is irányíthatunk a történet bizonyos szakaszaiban (például a még hús-vér Murphyt), így elég változatos marad az új stuff.
Történetünk valamikor a Rogue City kampánya után játszódik, amikor Robotzsaru visszatér a körzetébe egy vészhívás után. Az őrsöt megtámadták, szinte az összes kolléga vérbe fagyva, vagy szó szerint megfagyva látható, az elkövetők pedig olajra léptek. A kevés túlélő egyike segít elindulni egy nyomon, ami egy nagyobb összeesküvésre enged következtetni. Így egy hatalmas lakótelep felé vezet az utunk, amelyet zsoldosok vettek az uralmuk alá.
Az Unfinished Business oroszlánrésze ebben a hatalmas komplexumban játszódik, de a pályák szépen eltérnek egymástól, így néha meg is feledkezünk erről a tényről, hogy ugyanabban az épületben vagyunk (picit hasonló a felütés, mint a Dredd filmben, ahol a rendőrök csapdába esnek egy hasonló házban). A várost uraló cég egy jobb élet reményében csalta ide a lakosokat, hogy egy modern gettóban éljenek, amíg azok meg csendben lerombolják a nem kívánt városrészt a jövőbeni építkezés reményében. Ez belesimul szépen a RoboCop filmekben és a Rogue Cityben lefektetett dolgok közé, nem válik idegenné és unalmassá a szinte folyamatos darálásra kitalált helyszín. Plakátok, rádióbeszélgetések, dokumentumok idézik meg a címszereplő univerzumának parodisztikus, de elgondolkodtató blődségeit.
A hangok és a zenék most is megidézik a filmet, hősünk gépi lépkedésének zaja, a felcsendülő dalok pedig nagyban hozzátesznek az élményhez, ahogy Murphy beszéde is. Ahogy a korábbi cikkben is írtam, a méregdrága Auto-9 fegyver hangja kimaradt, de cserébe sokkal jobban lehet tuningolni, amitől valódi gépállattá változhatunk. Ez például azt takarja, hogy áramköröket gyűjtögetve most is modulokat oldahatunk fel, azokba a megfelelő összeköttetéseket pakolva megannyi változót eredményezve. Így játszadozva a bónuszok elérésével, kikerülve a büntetéseket, olyan menő dolgokat érhetünk el, mint a folyamatos tüzelés és tárazás mellőzése (ezt a kettőt behúzva fel se kell engedni a ravaszt). Nem éreztem lomhának a karaktert, sokkal gyorsabban lehet haladni, legalábbis ez volt az érzésem játék közben, de ez betudható a kisebb, zárt tereknek.
Bár folytatás kiegészítőről beszélünk, nem kötelező ismerni a korábbi kalandot, és nem is kell, hogy rendelkezzünk a RoboCop: Rogue Cityvel, önállóan megvásárolható ez a játék. Nem kommunikál egymással a mentés sem, nulláról fogjuk kezdeni, és osztogatni a tapasztalati pontokat szintlépés után. Gyorsabban érünk el eredményt, ez igazodik a rövidebb játékhoz, de itt sem maxolhatjuk ki az összes képeséget. Harcok terén sokfajta tereptárggyal léphetünk interakcióba, ami bevezeti a Takedown lehetőségét. Ez egy azonnali kivégzést jelent, ha a delikvens egy bizonyos dolog hatósugarában tartózkodik. Beleépíthetjük őket a színestévébe, üdítőautomatába, elektromos dobozokba, légkondiba, vagy a kedvencem ezek közül, hogy Robotzsaru a nadrágjánál fogva a szemétledobóba vágja az áldozatát. Ezek az objektumok messziről világítanak a sárgára festett színükkel, így mindig mosolyogva futhatunk egy ilyen felé, ha az alkalom megkívánja.
Az ellenség agresszív zsoldos fajtára cserélődött a mihaszna drogos bandatagok helyett, de van olyan buta, mint a korábbi részben, így ingyen felkínálják magukat egy kis csonkításra. Repülnek a végtagok, kipukkadnak a fejek, a gore most is látványos elem, ami tovább növelhető a megfelelő fejlesztés elérésével. Újfajta ellenségek is tiszteletüket teszik, így drónokkal és nehézpáncélos katonákkal is dűlőre kell jutnunk. Utóbbiak egyre erősebb felszereléssel védekeznek és támadnak. Az alap pajzsos katona kezéből kitéphetjük a védelmi eszközt vagy szétlőhető a lábikrája a pajzs alatt. Viszont egy erősebb páncélos forma már meg sem ragadható puszta kézzel, és sokat kell lőni a buksi fejébe, mielőtt felborul. Rakétavetőkkel és fagyasztófegyverekkel jönnek később nekünk, de ebben a címben elkobozható bármilyen fegyó másodlagos csúzliként, bár az Auto-9 mellett csak érdekességgént lesznek jelen.
Amikor nem harcolunk, akkor a lakók kéréseit teljesíthetjük opcionálisan, amik jópofa mellékküldetések. Triviális dolgoktól kezdve egészen fontos gyilkossági ügyekbe is belekeveredik Robotzsaru, akivel most is frappáns válaszokat választhatunk ki a szituációkban. A történet is okés, van benne egy gyenge csavar, de a játékmenet elviszi a hátán az egészet amúgy is.
Szuper volt ismét géprendőrként osztani a halált a RoboCop: Rogue City - Unfinished Businessben, így az előző játék kedvelőinek fixen merem ajánlani, mert ebben sem fognak csalódni. Bugok előfordultak a megjelenés előtt, de ezeket akár a megjelenéskor is kigyomlálhatják. Remélhetőleg nem most találkoztunk utoljára Robotzsaruval, legalábbis ettől a fejlesztőtől.
