Nagyjából a tarkómig szaladt fel a bal szemöldököm, amikor ezt a két szót így, egymás után megláttam: iRacing Arcade... Először azt hittem, valami tréfa, de nem – itt van a gépemen, ez tényleg létezik, autóverseny is ráadásul, csak épp nem komoly szimulátor, hanem egy komolykodó árkád cucc, némi csapatmenedzsmenttel nyakonöntve.
Szerencsére a nagytesóval ellentétben ez egyszeri díjas, nem előfizetéses. A felállás lényegében klasszikusnak mondható: van egy Fiat 500 versenyautónk, és ezzel kellene bajnokságot nyerni. A pénzmagból meg a csapatunk főhadiszállását felhúzni, fejleszteni – illetve később pilótákat felbérelni, hogy győzelemre vigyék verdáinkat. Az épületek nemcsak garázsunk méretét szabják meg, hanem az egyes versenyhétvégékre különféle bónuszokat is adnak, amelyeket be kell osszunk arra az időre (egy hétvégén lehet több verseny is).
Maga a vezetési élmény első blikkre árkádos, valójában azért vannak bizonyos szimulátoros jellegzetességei (a név mégiscsak kötelez), de nem mondanám simcade-nek ettől még. A legjelentősebb a gumikopás, ez egyértelműen érezhető: ahogy kopnak a papucsok, úgy csökken a tapadás és nő a köridő. Az üzemanyag egyértelmű: amíg van, addig mehet a brumpöf. A kasztni sérülése már nem egyértelmű számomra: jelzi a játék, de nem vettem észre semmi extrát, amikor csökkent (igaz, rommá nem törtem egy verdát se). A pálya képes felgumizódni, de ez inkább optikai effekt, semmint érdemi változása a tapadási viszonyoknak. Emellett szélárnyékozni is lehet, ez viszont megint csak egyértelműen jelen van. A különféle verdák eltérő módon viselkednek, és ez remek: a kezdet kezdetén még szelíd járgányokkal küzdünk a pályán, de a későbbiekben odafigyelősebb technikákat kell majd terelgetni.
Ha valakinek a grafikáról a Circuit Superstars ugrott be, az nem a véletlen műve: ez is az Original Fire Games alkotása. A Unity motor ezúttal is teszi a dolgát, a stílus meg a korábban látott egyszerű, kissé bumfordi rajzfilmes vonalat viszi tovább. A hangok dettó, bár meg kell jegyezzem, az emberi hang hiánya kissé sivárrá teszi a hangulatot – kár érte, mert amúgy az audiovizuális összkép nem rossz most sem.
A mesterséges intelligencia talán picit könnyebb a kelleténél, én legalábbis még billentyűzettel sem izzadtam meg különösebben a dobogóért folyó csatákban közepes szinten (itt azért már némi kihívást elvárnék, főleg annak tükrében, hogy ennél van két könnyebb fokozat is). Sebaj, ott a multi, gondoltam – ámde csak úgy nem lehet egymás ellen versenyezni: gyakorlatilag csak meghívásos multi van. Így azért nehéz kiállni a világ ellen... Pici tapasz erre a szépséghibára a szabad játék: itt akár egyedül is körözhetünk a pályán az óra és persze a világszintű eredménytábla ellen.
Ha hunyorítok egyet, akár azt is mondhatnám, hogy az iRacing Arcade egyfajta kapudrog is lehet a szimulátorozással csak ismerkedők számára, hiszen némi ízelítőt kapunk a teljes autósport élményből, csak leegyszerűsítve. Jópofa, szórakoztató, nem is drága különösebben, tartalom is van benne (bár ugye mindig lehet több) – csak az a fránya multi lehetne nyitottabb...
