Might and Magic Heroes VII

„Rendben, oké, ez most már tényleg az utolsó kör, és megyek aludni!” Talán ez az a mondat, amivel már minden játékos próbálta magát becsapni, aki egy kicsit is rákapott a Heroes játékok bármelyik darabjának esszenciájára. A körökre osztott stratégiai játékok koronázatlan királya újra itt van, és készen áll arra, hogy elrabolja a rajongók őszi estéinek nagy részét.

A félelmetesen addiktív sorozat nem semmi múltat tudhat maga mögött, immáron a hetedik résszel a nyakunkon. Igaz, a szaksajtó és a fanatikusok által is etalonnak kikiáltott harmadik rész óta a széria (egy-két fejlesztőcsapat- és kiadóváltással karöltve) kisebb-nagyobb hullámvölgyekben szenved. Az ukrán Nival Interactive a 2006-os Heroes of Might & Magic V-tel gyakorlatilag az egész harmadik rész mechanikáját úgy ahogy volt, átültette egy 3D-s, kicsit a Warcraft hangulatára hajazó köntösbe. Mivel ők is tudták, hogy a bevált recepten felesleges változtatni, ezért sokkal inkább a történetmesélésre és az új világ, Ashan kidolgozására helyezték a hangsúlyt. A rajongók díjazták is ezt, míg a hazánk fiai, a Black Hole Entertainment égisze alatt készült hatodik epizód merészebb újításai sem a játékosok, sem a kritikusok tetszését nem igazán nyerték el. Nem véletlen tehát, hogy a hetedik Heroes rész nem igazán mer újítani. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az utolsó két frakció, a tündék és a sötét elfek a játékosok szavazatai alapján kerültek bele a végső programba. Na de ne szaladjunk ennyire előre, nézzünk mindent szépen sorjában!

A történet még mindig az ötödik rész előtt, viszont egy picivel a hatodikban történt események után játszódik. A Birodalomban kezd a helyzet egyre instabilabbá válni, ezért a fiatal Iván herceg összehívja hat tanácsosát, hat különböző frakcióból, akik mind elmesélnek neki egy-egy legendás hősről szóló történetet, hogy ezzel segítsék végleges döntését a végzetével kapcsolatban. A játékosok kvázi ezeket a történeteket élhetik át, és legalább kettőt közülük végig kell vinniük, mielőtt Iván dönthet a Birodalom sorsáról. A sztori tehát kevésbé epikus, mint az ötödik részben a démoninvázió és a Sötét Messiás cselekménye, mégis jobban elkapja az embert, mint a legutóbbi epizódban Pavel herceg és családi kompániájának a históriája. Sokan panaszkodtak az átvezető jelenetek olcsó megoldására, hogy csak mozdulatlan viaszbábuként nézzük Iván herceg és barátainak tanácskozását. Ez a megoldás nekem se tetszett, de igazából nem is a mozgóképek hiányoztak, hiszen a Heroes V-ben az egyhelyben álló, néha kalimpáló és hasbeszélő karaktereket is körülbelül ugyanennyi élvezet volt nézni, hanem sokkal inkább az volt a bajom, hogy ha már ezt a megoldást választották a fejlesztők, miért nem az összes átvezető mozi a nagy ritkán felbukkanó fantasztikus koncepciós rajzok stílusával lett bemutatva. A szinkronszínészek előadása is vegyes érzelmeket váltanak ki, ugyanis minőségük a remektől, az egészen borzalmasig húzódik.

Azonban a Heroes sorozat szíve és a lelke mindig is a játékmenet volt, vizsgáljuk hát meg ilyen téren, hogyan teljesít a játék! Nos, mint ahogy azt feljebb is írtam, a készítők biztosra mentek. A hetedik rész gyakorlatilag az utóbbi két epizód tökéletes fúziója, mind a két részből ollóztak bele a srácok működő mechanikákat. Így például ismét több alap nyersanyagból gazdálkodunk, azonban a váraink által kontrollált területek alatt lévő bányák fosztogatásának a korlátozása megmaradt a hatodik részben látottakhoz hasonlóan. Szigorúan nézve minden más maradt a régiben.
A játékot még mindig két nagy részre lehet bontani, a földön, vízen és föld alatt lévő mászkálásra, nyersanyaggyűjtésre, váraink, illetve seregünk és hősünk menedzsmentjére, valamint a csatározásokra. Az utóbbiban van annyi újdonság, amit a fejlesztők is előszeretettel emlegettek, hogy megjelent a „flankelés”, vagyis az oldalba, esetleg hátba támadás lehetősége, ami plusz sebzés bónuszt jelent számunkra. A csaták során a lények, (csakúgy, mint a Heroes VI-ban) alap, elit és bajnok kategóriára lettek osztva. A bajnok lények eddig is nagyon erősek voltak, itt azonban valami brutális pusztítást képesek véghez vinni. Egy vesztesnek ítélt ütközetet, ahol a gép támadott meg engem, sikerült mindössze két behemóttal megfordítanom. Nem véletlen tehát, hogy ezek a lények méregdrágák, és minden frakciónál kettő közül, csak az egyiket toborozhatjuk váranként, akárcsak az öreg Heroes IV-ben. A távolsági egységek is még mindig alappillérei a taktikának, azonban mintha őket is jelentősen legyengítették volna a készítők, ezzel lehetőséget biztosítva a többi lény érvényesülésének.

Sajnos a Heroes játékok gyermekbetegsége, vagyis az, hogy a gép (főleg nehezebb fokozatokon) brutálisan csal, itt is megmaradt, sőt én a legkönnyebb fokozaton is találkoztam elég furcsa dolgokkal. De hát amúgy is hús-vér emberek ellen játszani az igazi, amit a Heroes VII biztosít is a számunkra, a kötelező online multiplayer mellett LAN, vagy esetleg hot-seat módban is. Az online multit sajnos ezidáig nem tudtam kipróbálni, ugyanis mindig ledobtak a szerverek már a lobbyból is, vagy esetleg még odáig se jutottam. Lehet, hogy nem is baj, ugyanis ezt is csak ismerősökkel szabad játszani, ők talán ritkább szívatnak meg minket azzal, hogy még az ő körük van, és amíg te vársz a sajátodra, addig ők zuhanyoznak, kiviszik a kutyát sétálni, majd még rá is gyújtanak. Barátokkal is csak azoknak a játékosoknak fog tetszeni a Heroes multija, akik türelmesek és van sok idejűk. A sok idő alatt pedig azt értem, hogy rengeteg.

Olyan vegyes érzetet, mint a Heroes VII technikai része, játék már rég váltott ki belőlem. A design az ötödik rész mesés és a hatodik rész kicsit komorabb stílusát vegyíti, viszonylag pofás grafikával, visszafogott effektekkel és kellemesen letisztult animációkkal. Mindezt teszi egy elég húzós gépigénnyel, és olyan, kisebbtől az egész elképesztően nagy bugokig bezárólag, hogy attól méltán visszhangzik az internet. Nekem szerencsém volt, mert csak elhanyagolandóakba futottam bele, de azért bízom benne, hogy egy-két patch formájában ezekre is gyorsan megoldást kapunk.
Az Unreal motor jótékony hatása a modolhatóság, amit a Limbic Entertainment már most a játékosok kezébe adott. Így a jövőben bőven várhatunk a lelkes modderektől új pályákat, játékmódokat és egyéb finomságokat, míg a várható szokásos DLC- és kiegészítőáradat, a már meglévő hat frakciót (emberek, varázslók, élőhalottak, orkok, elfek, sötét elfek) bővíti majd, a kampánnyal karöltve.
A hangok és a zenék terén szintén nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy jók vagy rosszak. A zörejek és hanghatások hozzák a színvonalat, azonban az aláfestő zene nagyon váltakozó minőségű. Valahol elképesztően megnyerő, valahol pedig egyszerűen annyira nem illik oda, hogy nem tudom elképzelni, hogy ezt Rob King és Paul Romero hozta össze, akik többek között jóformán az összes eddig Heroes játék zenéjéért is felelősek. Pozitív azonban a már-már szokásosnak nevezhető magyarosítása a játéknak, aminek az összképébe appróbb problémaként csak egy-egy lemaradó betű rondít bele. Nagy összességben viszont korrekt fordításról beszélünk, amelynek hála az angolul egyáltalán nem, vagy csak kevésbé tudó játékosoknak is teljes lesz a játék élvezete.

A Might and Magic Heroes VII keveset kockáztat, így nem is veszít sokat. Újoncoknak remek indítási lehetőség, hiszen tökéletesen másolja az elődök mechanikáját, a kornak többé-kevésbé megfelelő audiovizuális körítéssel, azonban a sorozat régi rajongóinak a gyakorlatilag nulla tartalmi újítás miatt keserű szájízt hagyhat maga után. Félreértés ne essék, a Heroes VII jó játék, csak a régi motorosok gyakorlatilag már mindent láttak benne, így akik egy kis frissességre vágynak a sorozattól, csalódni fognak. Ennek ellenére megvannak a pillanatai, könnyen a rabjává tud tenni, és egyszer csak azon kapjunk magunkat, hogy jó pár órát beleöltünk Ashan világában való kalandozásunkba.