Brandon Sanderson ingyen odaadná a CDPR-nek a Ködszerzet jogait, hogy csináljanak belőle játékot:

https://i.redd.it/ib3nszdxc8q11.jpg

Az újakkal egyetlen egy igazán nagy problémám akad,..... nagyon véges és szűkös az anyagi keret, idei évet majdnem kimaxoltam most aug. végén a Sapkowski sorozattal. A játékokat is többnyire késéssel akciókban veszem, mert újonnan csak a gyerekeimnek ajándékba szoktam beruházni, bár van otthon annyi könyv(kb. 6-7000), hogy mindig van mit olvasni!

Azt "újak" közül kiket olvastál?

Ha Gemmelt szereted, akkor Mark Lawrencet (az Széthullott Birodalom-féle Jorg regények szerintem nagyon jók) és Joe Abercrombiet nagyon merem ajánlani (utóbbitól először az Első Törvény könyveket érdemes beszerezni, mind a hét megjelent itthon; az alaptrilógia, az önálló kötetek, plusz a novellagyűjtemény). Anthony Ryan sem rossz író, bár ott az első, Hollóárnyék trilógiájából az első kötet igazán remek, az utolsó kettő egy író első trilógiájának "betegségeitől" "szenved".

Nem nagyon szeretem kategorizálni a könyveket, mert lehet Gemmel heroikus, de ahol ilyen rendszerességgel patkolnak el a főhősök, ahol a legyőzhetetlen ikon sírva szenved csata után az ispotályban az még legalább 3-4 különböző kategóriában nevezhető.Nem nagyon ismerem Molyt( Molyokat? ) sem, más megítéléseket csak saját kis olvasmány élményeim meg hát az elismerései alapján írtam, és tényleg nem rossz! De tényleg csak b, amúgy Salvatore max csak c-re jó és , hogy összeollózott egy csomó kelta- szász- ír- meg mindenféle mitológiát szláv interpretációban lehet újszerű de ettől még nem dobja el az agyam az ékszíjat! De, DE viszont együtt, a nyolc könyv, a három játék, a zenék, a DLC-k, expansion packok egy félelmetesen csontokba- velőbe ivódó, érzés és íz kavalkádot adott, amit még semmi más, és abban viszont teljesen igazad van hogy az író nélkül ez szegényebb lenne és nem lehetne teljes!

Ha olvastad lentebb, nekünk sem tetszik a hozzáállása, ám ettől függetlenül és éppen ezért írtam, hogy a szememben nem egy B kategóriás szerző, ahogy pl. a Molyon sem tekintik annak spekulatív fikció Merítés rovatának tagjai (persze, mindenre lehet mondani, hogy megítélés kérdése). Ettől még nem lesz igazuk/unk, de nem árt megfontolni, hogy Gemmel művei a fantasyn belül inkább a heroikus alzsánerbe tartoznak, bár, nem véletlen, hogy mennyien tekintik példaképnek, míg Morgan -ha Richard Morgant érted alatta- gondolom pedig az újhullámos szerzőkhöz kötődik: Abercrombie, Brett, Lawrence, Weeks, Ryan, Staveley stb., akik a klasszikus fantasytól zsánerelemektől eltávolodva inkább újszerű világok megalkotásával próbálkoztak.

Sapkowski pedig igenis egyedi abban, hogy egyike az elsőknek, akik a megfáradt, klasszikus high fantasy jó és rossz szembeállását újszerűen, egy szürkébb tartományból közelítették meg jóval nagyobb merítéssel (pl. a Sárkánydárda Krónikákhoz képest), ráadásul ő a régi szlávok mondavilágát, történelmi lenyomatát is beleszőtte, figyelembe véve a társadalmi különbségeket is a karakterek és a világ ábrázolása terén.

Martin és Keyes is hasonlóval próbálkozott, utóbbinak is kijött itthon a nyolc kötetere bontott négykötetes, A tövis és a csont országai szériája. Keyes pl. figurái nem kiégett, drámai, tragikus múlt terhéről nyögő hősök, de nem is kétdimenziós alakok. Másfelől közelítette meg a lovagregényeket, mint Martin, nem az ikonikus szereplők kiforgatására építkezett, hanem arra, hogy a klasszikus értékrendű emberek miként reagálnak majd arra, amikor az értékrendjük alapjául szolgáló, hamis alapokra épült világ megrendül. Martin azt mondta Druon 'Az elátkozott királyok' szériájára, hogy az az igazi „Trónok harca”, mégis Keyes négy kötetes sorozatát sokkal közelebb állónak érzem Druon karaktereinek ábrázolásmódjához és a történelmi alapokon nyugvó történetéhez, mint Martinét.

Bár ahogy ők ketten, Sapkowski sem törekedett tolkieni világépítésre, azért elég összetett ahhoz, hogy hiteles legyen, ráadásul Sapkowski már kevésbé az érett középkor környékén mozog, hanem a reneszánsz hajnalán, ez pedig a szememben sokkal érdekesebbé teszik a világát, a történetét, mert mindezek érződnek is benne.

Ez nem fényezés, csak érdemei elismerése. Ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy a játékok nélkül valószínűleg nem kapott volna ilyen nemzetközi elismertséget és ismertséget. A B kategóriás szerzőktől azért szerintem messze áll, oda inkább egy kis engedménnyel Salvatorét sorolnám, de inkább pl. Scalzi ragadja meg ezt a fogalmat leginkább.

Nem a sikerei zavaróak, hanem az alapvető hozzáállása bármi máshoz! Amúgy a játékok nélkül sehol nem lenne a regényeivel, és be kell vallani - bárhogy is fényezzük- igazából csak b kategóriás szerző.Éveken keresztül simán belelapoztam, bele- bele olvastam a könyveibe és lazán vettem mást, míg a The witcher 3 elkezdése után egyben csomagként megvettem az összeset, és nem rosszak, egyáltalán nem- de nem egy Gemmel, vagy Feist, vagy Morgan, vagy..., vagy... és jöhetnének sorban a nevek!

LM, +1 Flotsamhoz (amikor megszólal a síp, és először találkozunk Iorveth-el, aki ráadásul egy középkori szent éneket sípol, ami béke és a testvériség dicshimnusza, ez még hozzáad a karakteréhez). Bár én csak tavaly toltam ki a második részt, mert akkor vettem új gépet, de nem zavart sem a játékmenet, a történtet megimádtam.

Aribeth +1 a spoileres részhez, Sapkowski zseniálisan árnyalta a háborúban az ellenfélre való tekintés ellentmondásait.

Örülök a nyersesége ellenére is Sapkowski sikereinek. A novellás köteteket nem tekintve a harmadik regény 1996-ban jelent meg, akkor, amikor Martin első regénye, és ha úgy vesszük, Sapkowski van legalább annyira zseniális író, mint Martin és kvázi meg is "előzte" őt a fantasyban a realistább és sötétebb ábrázolásban (bár már előttük-mellettük is voltak képviselői a műfajnak, pl. Glen Cook vagy Robin Hobb), de elkerülve a versengő hangnemet, kortársak, minden pozitív tekintetben. Sapkowski önmaga képességei jogán és okán is kiváló szerző, ezért fájó, hogy sokan a viselkedésének hatására egyesek olyan kommenteket írtnak, hogy enélkül a középszerű történetei nem jutottak volna el sehová.

Írtad, hogy többen utálják a 2. részt is, amit nem értesz. Én meg megnyugodtam, hogy akkor nem vagyok egyedül. A 2. miatt nem kezdtem neki még a 3.nak, mert mindig eszembe jut a 2.

hogymi

Megnyugtat, hogy a 2. részt akkor nem csak én rühellem.

Én a Witcher 1 demója miatt regisztráltam anno a Domera, vagyis kezdtem el idejárni (más miatt regeltem de ez tartott itt). Akkor még csak úgy futott el, hogy csak a földet tudtam nézni, minimál látótávolsággal, és teljesen low grafikán.

Aztán az első résszel anno nagyon meggyűlt a bajom, a második, mocsaras fejezetben egyszerűen elakadtam, azzal a céltalan rohangászós elakadással. Kb. egy évig pihi, újrakezdtem valami miatt (talán nem volt internetem 1 hétig?), és akkor sikerült továbbjutnom. Azóta vagy 3x kijátszottam, fejből talán már nem menne a 100%, de nagyon közel járnék hozzá, imádom azt a játékot, nagyon komplex, a könyvek ismerete nélkül pedig a sztori is tökéletes!

A második rész utálatát nem értem, szerintem kifejezetten jól sikerült az a rész is, Flotsam az egyik legjobb helyszín bármilyen játékban evör, a törp város pedig szerintem köröket verne Novigradra ha most csinálnák újra.

A harmadik részről pedig annyit, hogy szerintem simán buzi az, aki azóta "legjobb játék evör"t ír bármire, ami nem a W3.

Ja, a könyvekben/játékokban felbukkanó tündék többségét igazi felsőbbrendűségi komplexusos, fajgyűlölő gyökereknek tartom (szóval olyanok, mint az emberek), de épp emiatt volt izgalmas az egész, hiszen a való élethez hasonló összetett szituációt mutatott be. A tündéket sikeresen túlszaporodták és elnyomták az emberek, de annyira tenyérbemászó volt a stílusuk, hogy náluk is csak annak tudtam drukkolni, hogy jó, legyen egy virágzó országuk Dol Blathannában, ne öljék őket halomra a városi pogromok során, meg hagyják békén a tündenőket, de ha még egy elkezdi a nagyképű dumát, akkor rájuk küldöm Yarpen Zigrint, aki majd jól elmondja, hogy a tündék épp olyan betolakodók a Kontinensen, mint az emberek.

Megvetés ideje és Tó úrnője spoilerek
SPOILER

Köszi a tippet a nézethez, el is felejtettem, hogy van a TW1-ben (is) ilyen lehetőség.

Eh, legyen. A haját és a sérülését attól még elszúrták. (Btw ez sose volt világos számomra, félbevágták vagy mi volt? Testek elszámolásából nekem az jött át.)

A többiek érdektelensége sokkal furcsább, főleg Kökörcsiné. Mondjuk az egész Ciri témakörben sokkal bosszantóbb a cseréje Alvinra (nabasszameg, máris ökölben a kezem... ) illetve a W3 alapfelütése. Elvégre Emhyr a világ szemében feleségül vette "Ciri", ráadásul ez a karakter a W2-ben még létezett.

Lehetne még kisebb nagyobb szőröket és szálakat hasogatni, de összességében tényleg jó munkát végeztek. Ha Sapkowski is ilyen alapokon határolódna el a játékoktól érthetőbb lenne az álláspontja, de ő magára a médiumra fúj. Ami valahol megint csak érthető még '98-ban, na de ma, egy W3 után? Sőt, egy W1 után, ami ha gameplay és grafika szempontjából nem öregedett túl jól, hangulatában(/világ) talán így is a legjobb a witcher játékok közül.

Ha a Mókusokkal szimpatizálsz, arra is kapsz esélyt. Sajnálom is, hogy Wild Huntból lényegében kimaradt ez a vonal, még akkor is érdemesebb a Roche-vonalat megadni mentésimportnál, ha nem úgy játszottuk...

Ez meg banálisnak tűnik, W1-en nagyon sokat segít, ha az ember izometrikus nézetben játssza. El nem tudnám képzelni TPS-ben, három sikertelen próbálkozásom (ebből az első kettő konkrétan Kaer Morhenben elbukott ) volt úgy, amire rájöttem, hogy ez mennyit számít.

Igazad van, tudom, hogy muszáj lesz egy nap, mert szeretném látni/átélni a Wild Hunthoz vezető eseményeket, meg különben is, a Scoia’taellel (kigugliztam, hol az aposztróf, továbbra sem megy fejből) kapcsolatos szálakat nagyon szeretem a könyvekben. Sőt, most már az első résznek is hajlandó lennék ismét nekiülni, csak adnának ki valami remastered változatot.

Tudom, hogy most a leglényegtelenebb részét ragadom meg az írásodnak, de szerintem még mindig megéri TW2-nek adni egy esélyt.

A kezdő ostrom messze a leggyengébb része (tény, hogy nem segít egy játékon, ha a kezdése nem túl erős), viszont szerintem a legjobb történetet kapjuk a trilógiában. Prológus utáni első területen egyből fényéveket ugrik a hangulat.

Nem is túl hosszú játék, és két eltérő út van, mindkettő nagyon jó, és mindkettő más miatt nagyon jó.

Nálam a sorrend:
2012: Witcher 1-et közel öt év késéssel végigvittem. Rendesen végigmentem a teljes sztorin, rengeteg órám van benne, de addigra a játékmenet és a grafika is elöregedett, a sztori sem fogott meg igazán, alapvetően elismertem, hogy minőségi darab, elszórakoztam vele, de nem ez lett életem játékélménye. Aztán többször megpróbáltam a második részt, tudom, hogy jó élmény lett volna, de valahogy soha nem sikerült rákapnom, ahhoz is közel hat év kellett, hogy bevezető ostromhoz átjussak.
2013: Elvittem magammal egy útra az Utolsó kívánságot, majd hazafele a repülőn elkezdtem olvasni. Azonnali szerelem. Itthon folytattam a második és a harmadik kötettel, majd 2014-ben a negyedikkel. Utána nagyobb szünet, úgy voltam vele, hogy kivárom, mire kijön az összes kötet, és csak akkor fogom befejezni a regénysorozatot.
Közben valamikor megvettem a TW3 GOTY kiadását, és ültem rajta talán másfél évig.
2017: Itt az ideje felkiáltással feltelepítettem a Wild Huntot, beszereztem az elmaradt három regényt, és újrakezdtem az egészet az első kötettől. A játék piszkosul tetszett, és mivel friss volt a könyvélmény is, lehetőségem volt összehasonlítani a kettőt, meg kiolvastam minden játékbeli kötetet és papírfecnit, belevetettem magam a wikipédiába is, tehát igen intenzív Witcheres hónapjaim voltak tavaly novembertől.

Tehát én is valóban a TW1 miatt ismertem meg a könyvsorozatot, de ha nem olyan a Wild Hunt, amilyen, akkor engem a játékos vonulat hidegen hagyott volna, és maradok a regényeknél.
(Apropó, a nyolcadik kötet még hátravan.)

Mind a könyvek, mind a Wild Hunt történetvezetésével és karakterábrázolásával vannak problémáim, de összességében fantasztikusnak tartom mindkettőt. Engem kissé bosszant a többi fórumon a játékosok sértettsége, mely szerint vesszen Sapkoswki, mert lenézi a szentséges gamer műfajt, meg különben is, írt pár középszerű szart, a CDPR nélkül semmit sem érnének az ócska firkálmányai, sőt, nem is lett volna szükség a Vaják sztorikra a játékokhoz, szóval páran erősen túltolták. Lehet, hogy a CDPR önállóan is össze tudott volna rakni egy világot, illetve megvehették volna más fantasy regények jogait is, de ehhez a nagy sikerükhöz éppenséggel pont Sapkowski agyszüleményét használták fel. Félreértés ne essék, a Vaják regények világméretű sikeréhez kellettek a játékok, nem azt mondom, hogy az író minden magyarázkodása, követelése, hisztije és panasza jogos, de rühellem, amikor a könyvek minőségét is ennyire lefikázzák. (A józan kritika megint más.)
Inkább szomorú, hogy a szórakoztató irodalom ilyen kellemes, csavaros, érdekes darabjai egyszerűen elvesznek a semmiben, ha nem kapcsolódik hozzájuk egy méretes hype, és még ki tudja, hány ehhez hasonló gyöngyszem rejtőzik a világban a siker minden esélye nélkül, csak mert nem angol nyelven íródtak, és/vagy nem készült belőlük játék, film vagy sorozat.

Szóval. Lehet, hogy amennyiben a CDPR jogi osztályán dolgozok (van egyáltalán ilyenjük, vagy ügyvédi irodákkal működnek együtt? a lényegi kérdések), és kapok egy személyeskedő keresetet, mely szerint a cég átverte az írót, meg kapja be a CDPR, és fizessenek neki tízcsillió dollárt, akkor felszalad a szemöldököm a hajtövemig, de így kívülállóként úgy vélem, hogy bármilyen arrogáns is Sapkowski, valamennyi lóvét nyugodtan hozzávághatnának.

+1

Szerintem közülünk is nagyon sokan vannak, akik talán nem is hallottak volna a könyvekről a játékok nélkül.

Sőt, én eleve később merültem bele ebbe az egészbe (már kint volt a teljes játéktrilógia), és csak a játékok minőségének hatására - egész pontosan kb. egy óra Wild Hunt után - vettem meg gyorsan a könyveket és olvastam el őket, mielőtt befejeztem volna a játékok történetét.

Továbbra is állítom, hogy a hetedik regény utolsó fejezete alapján nem értelmezték félre a karakterét, sőt okkal nem hozták be Cirit és Yent az első részben. Ezt már átbeszéltük lentebb. Amúgy egy kis igazságod vagyon, de tudd be annak, jégeső ide vagy oda, hogy azért na, Geralt egy alfahím, így ketten is versengenek érte.

_______________

Henry Cavill vajon olvasta-e volna a könyveket, ha nincs a játék? Nem hiszem.

"A CDPR végig alázattal, a könyvek szereplőinek és világának a morális dilemmáit megértve"

Ja, Triss.



(Bár apró öngólt rúgtam a szokásos poénnal, mert végül is a könyvTriss áruló karakterébe belefér, hogy kihasználja az amnéziás Geraltot miközben bólogat Philnek. Csak hát a jégeső után azért arra számítana az ember, hogy fejlődött valamennyit. Na mindegy, ez másik téma.)

Witcher 1 idején csak a játék volt. Nem emlékszem már, hogy mennyire tudtam a könyvről, de nem rémlik, hogy a wikit bújtam volna akkoriban hiányos információk után kutatva. Önmagában megállta a helyét, hangulat, játékmenet, (kártyák), döntések, minden nagyon adta. W2-vel jött itthonra a könyv is, azonnal beleszerettem. Utána teljes meta, új könyv-új Geralt emlék. Nagyon gyorsan top tier kedvencek közé emelkedett a sorozat, de, és itt a tldr; mondhatja Sapkowski, hogy nemzetközi siker volt a játék nélkül is, de a CDPR ismertette meg a világot a witcherrel, főleg a W3-mal. W1-2 utáni könyveladások szerintem egy hasonlót vagy még nagyobbat ugrottak a W3 után.

Kíváncsi vagyok miért pont most kapott észbe. Az alufólia teszleksüveg azt sugdosná, hogy a netflix project nem az elképzeléseknek megfelelően alakul ezért onnan lelépett/kidobták így aztán valami más nyugdíj-kiegészítés kell, nosza jöjjön a pereskedés!

Valamennyi valóban járna neki, hiszen a CDPR egy kész világot kapott tőle, karakterekkel, (játékmenetre könnyen fordítható) kidolgozott lore-ral. Szerintem a lengyel srácok hajlanának egy ésszerű %-ra így utólag is, de ahhoz Sapkowski mesternek kellene kicsit visszább vennie.

Jól teszed Én ezt a játékot tekintem a játékipar csúcsának jelenleg, amit nehéz lesz bárminek is megugrania. Bár, reménykedjünk. Ennek a játéknak lelke van.

Szintén megvettem PS-re és PC-re is. A PC-n megvolt a két végigvitel (pontosabban a második körben a B&W háromnegyedénél hagytam abba, addigra telítődtem az élménnyel), most konzolon közel száz óránál tartok, es még mindig fedezek fel benne újdonságokat.

CDPR a legemberbarátibb stúdió számonra. Remek tartalmakat gyártanak, nem arany áron. És a játék dobozában találtam egy papírt, amin megköszönték, hogy megvettem a játékot és biztos sokat kellett érte dolgoznom. A játékok miatt vettem meg a könyveket is. Biztos megegyeznek az íróval, bár üzletben nincs barátság, max korrektség. Sőt talán az egyetlen játék, amit megvettem PC-re és PS4-re is. Őszi-téli estéken majd betetvezek egy újrajátszást is

(Vagy leült tárgyalni a CDPR-rel, a cég bele is ment volna x összegbe, de Sapkowski ismételten többet akart, és ezért indított pert. Van pár forgatókönyv.)

Nincs kedvem belemenni hosszasan a pro és kontrákba, igen, a CDPR nélkül nem ugrott volna meg a könyvek sikere, igen, Sapkowski kidolgozott világa nélkül nem lenne Witcher. Meg az öreg közgazdász, lehetett volna annyi esze, hogy kitapossa a vegyes szerződést, jelentős jogdíj a projekt elején, kisebb százaléknyi bevétel a későbbi eladásokból, már ebből is szép bevétele keletkezhetett volna.
De elfogult vagyok a Vaják sorozattal szemben, és ha a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a későbbi bevételek tükrében módosuljon egy szerzői jogi jogviszony, akkor hajrá, a helyében én is élnék a lehetőséggel. A stílussal akadhatnak gondok, én nem perrel indítanék, hanem próbálnék megegyezni a játékgyártó céggel, és ha nem megy, akkor mennék a bíróságra. Itt nem ismerjük a teljes hátteret, alapvetően Sapkowskiból kinézem, hogy eleve “akkor baszd meg a fűnyíródat, nyuszika” hozzáállással rohant a keresetet beadni, és szóba sem állt a CDPR-rel, de az lehet, hogy voltak korábban tárgyalási próbálkozások, csak nem jutott semmire sem a céggel. A CDPR alapvetően korrekt kommunikációt folytat, és a remek játékai, valamint a játékosokhoz való normális hozzáállása miatt kiváló hírneve van, de a színfalak mögé nem látunk.

Egyéb hivatkozások a témában:

Ennyiért vásárolta meg a CD Projekt RED a The Witcher jogait

A Witcher szerzője úgy érzi, sokat vesztett a játékok miatt, a Metro írója szerint ez baromság

The Witcher - a könyvek írója semmit nem kap a játék bevételeiből

Interjú Andrzej Sapkowskival, a Vaják könyvek írójával

A Vaják könyvek írója több pénzt követel a CD Projekt RED-től - Hír - GameStar

Nos, tudtommal eredetileg az ellenkezése ellenére is a CDPR felajánlotta neki, hogy százalékos részesedést kap a játékaiból befolyó összegekből, de az író ezt a videojátékos műfaj iránt érzett ellenérzései hatására elutasította. Lehet, hogy korábban voltak a CDPR alkotásaival kapcsolatos negatív nyilatkozatai, az újabb időkben, ha láttam vele interjút, nem vegzálta őket és elismerte a műfajon belül élért sikerekeit.

A szerző váltig állítja, hogy a könyvei hatalmas sikernek örvendtek nemzetközileg is, ez a nemzetköziség -szerintem- részben inkább a régiót és német területeket jelölte, illetve kibővítve kicsit Európát: 1996-ban az European Science Fiction Society legjobb szerzői díját kapta meg, szóval részben igaza van, azonban -szerintem- az első igazi, ismert és elismert nemzetközi díjat, a David Gemmell Awards for Fantasy-ot 2009-ben kapta meg az angol fordítása a szériának, szóval a játék trilógiája igenis tett azért, hogy a witcher-könyvek nemzetközileg is ismertek legyenek.

Szerintem ha a játékok, főleg a harmadik rész nem lett volna ilyen nemzetközi siker, a Netflix soha nem gondol arra, hogy sorozatot készítsen belőle.

Csak látszólag könnyű kérdés, hogy kinek a pártját fogja az ember. Könnyű, hogy a szerzőt egy nyers modorú tirpáknak tituláljuk, aki nagypapa kórú, a múltban él, nem érti a videójátékot, mint művészetet, lesajnálja, a közgazdász végzettsége ellenére rossz szerződést kötött és most egy jogi kiskaput kihasználva akarja "megsápoltatni" a népszerűségnek örvendő stúdiót.

A magam részéről elég "aljas" húzásnak tartom, hogy most akar utólag, amikor felépítették és kiterjesztették, sikerre vitték az általa alkotott világot egy kibővített, alternatív lezárással, amit kvázi egyes olvasók is "végső" lezárásnak tekintenek (én legalábbis örültem, hogy a könyvekben egy kicsit a levegőben lógó Zord Vadászat/Vad Falka "dimenzióutazómetálelf" és Ciri leszármazásból eredővonalat végigvitték). A CDPR végig alázattal, a könyvek szereplőinek és világának a morális dilemmáit megértve nyúlt az alapanyaghoz, és szerintem pont azon a vonalon építkeztek tovább, ahol a hetedik könyv alapján még esély kínálkozott arra, hogy nem lesz túlságosan erőltetett szagú.

Ugyanakkor megértem azokat is, akik a szellemi alkotás és a szerzői jog felől közelítik meg a kérdést, hisz még egy élő szerzőről van szó, nem jogutódokról. S ha igaz az is, hogy a CDPR nélkül nem lett volna ekkora sikere a könyveinek, pláne nem került volna angol nyelvterületre, egy amerikai streaming-szolgáltatóig meg annyira sem, ugyanakkor az is igaz, hogy valószínűleg a CDPR sem jutott volna a sikerei csúcsára, ha nem lett volna alapanyag, amihez nyúlhat.

Ettől függetlenül a stúdió véleménye oldalán állok, mert a szerző hibája, hogy nem hitt abban, hogy ez ekkora siker lesz, és szinte egy potom, jelképes összeget kért csak a "lenézett", digitális, interaktív "fanfictonért".

Remélem meg tudnak egyezni, mert úgy tűnik a CDPR továbbra is normálisan áll a szerzőhöz. Egy másik cikknél olvastam egy hozzászólásban, hogy évekkel ezelőtt is megpróbálkozott hasonlóval, akkor tette közé a CDPR a kifizetése körülményeit. Ha a CDPR ügyesen csinálja, ők fognak jobban kijönni belőle, de ezt minden számítás nélkül hiszem, mert az író ilyen hozzáállása ellenére is szerintem imádják az által alkotott világot. Elég csak erre a videóra gondolni.

Nem vagyok benne 100% biztos, de a pénz visszautasítása után kapott drágakő mintha többet érne.

Ajtón kívül minden játszik (kivéve a városi utcák, de addigra már úgysincs jelentősége a pénznek), ajtón belül csak az elhagyott házakból szoktam elemelni dolgokat. Fő bevételi forrásom a banditák felszerelésének kovácsokhoz cipelése. Kiegekre úgyis a skellige-i kérdőjelekkel lehet legjobban készülni. Ez a leggyengébb része, de beosztva, egy-egy "sávot" nap végi levezetésnek pont jó.

Egy rebootnál (nem mintha kellene) a klónok mellett a gazdasági részét lehetne gatyába rázni. Mert minek szenvedjünk párszázas szörnyvadászatokkal ha a khm... kereskedésből sokkal jobban meg lehet gazdagodni. Bár ezek inkább rpg betegségek, mert ugye a loot az kell. Én szívesen végigcsinálnám a játékot a kaland kezdetén ránk adott gearrel is. Ha cserére kerülne sor a történet során, nem is tudom egy legendás kardkovács hálája formájában, akkor ne egy hulladék kardot kapjunk...

Ez pl. az egyik hianyossag ami feltunt nekem, hogy meg se probalnak vedekezni ilyenkor. Nem hiszem hogy nehez lett volna leprogramozni azt hogy pl. egy faluban ha kiramolok par hazat akkor ott utana ne kuldjenek el a picsaba mar az utcan is a parasztok.

Ettol meg mindig a legjobb jatek ever, mutatja az is hogy ilyeneken akadok fenn.

Miután párszor belefutottam abba, hogy az egyik gazdátlan utcai ládát simán kipakolhatom, az egy méterrel odébbiért pedig fél tucat vörös koponyás őr szakad a nyakamba, már az a filozófiám, hogy mindent ki lehet fosztani, csak utána jól kell tudni futni. Mondjuk a szegény köznép által lakott kunyhók/lakások polcait én is ki szoktam hagyni, de ennek inkább az az oka, hogy az első néhány szint után már nincs szükségem minden fillérre, plusz valóban érdekesen festett, ahogy a kezdetekben a háború és éhínség sújtotta White Orchardot és az Alsó-Mocsárföldi Velent akkurátusan kirakodtam.

A játék nem veszi lopásnak (kivéve az őrzött ládákat, meg a HoS poén behajtós küldetést), és a lakók szimplán nem vesznek tudomást róla, hogy az övék lenne ott bármi is - nekem így elég nehéz beleerőltetni bármi morális dilemmát.

De alapvetően amúgy nem igazán lootoltam lakóházakból, no nem ilyen elgondolásból, csak szimplán annyi egyéb forrásból tudtam megszerezni a dolgokat, ha meg hiányzott valami alapanyag, azt úgyis céltudatosan kellett előállítani vagy felkutatni.

Na de milyen dolog az első parasztnak azt mondani, hogy a 20ról felalkudott 24 orent tartsa meg a beteg lányának... de biztos ami biztos alapon, minden lootot (beleértve ugyanezt az összeget egy szekrényből) elviszek a tanyáról
Csak tényleg kurva nehéz ~15 évnyi gátlástalan lopkodás után így hozzáállni egy ilyen játékhoz
Már eleve az is, hogy bele se nézzek mindenbe, mert mi van ha valami mégis megtetszene... de közben ott a tudat, hogy bármi ritka vagy jó cuccot elszalaszthatok... oh ez a dilemma, borzasztó

Becsületesség? Mindent és mindenkit kifosztani!!!

Most nagyon érik, hogy újra belevágjak, úgyis tartozom még magamnak a teljes Blood & Wine-al...
Viszont gondolkoztam, és nagyon kíváncsi vagyok kinek mi a morális hozzáállása lopáshoz?
Szeretnék szuper becsületes maradni, de nagyon nehéz OCD-s looterként

El tudnám képzelni, hogy több ehhez hasonló játékot dobnak ki, amelyek mind-mind olyan eseményeket, szereplőket és vidékeket mutatnak be, amelyek a witcher játékokban nem szerepeltek, vagy perifériára szorultak.

A kérdésedre válaszoltam: a Thronebreaker a Gwent single kampánya lesz. Igen, RPG elemekkel, 30 órás hosszal, a CDPR-t ismerve később plusz tartalmakkal, talán döntési helyzetekkel, stb.
Akkorára duzzadt a Gwent ezen része, hogy leválasztják a kompetitív PvP-ről és külön címet kap, tehát nem még egy kártyajáték lesz, hanem ugyanaz, csak egyjátékosban.

Én ennek nagyon örülök, mert szívesen gwenteznék, de nincs időm minden nap fejleszteni a paklit, meg a tudásomat pvp-n, úgyhogy megint a legjobb megoldás született.

Sajnos az lesz

Az oké, csak 30 órás kalandot ígérnek. És gondolom nem akarnak még egy kártyajátékot megjelentetni.

Gwent egyjátékos(?) sztorimódja bővült fel teljes játékká.

Sziasztok!

Most olvasom, hogy Thronebreaker néven meg fog jelenni valami különálló Witcher-univerzumos játék.

Tudunk erről valamit? Semmi konkrétat nem írnak sehol sajnos. Mi lesz ez? RPG?

Majd az olasz vidéken játszódó DLC végén kapod meg azt, amit vársz - hiszen tervezett volt mindkét DLC. Többé-kevésbé megkapod. Legalább háromféleképp befejezve. Talán.

Most játszottam ki a fő szálat. Kb. másfél éve játszom vele, akkora játék, hogy háromszor kellett belevágni, folytatva a sztorit.

És akkor még nem kezdtem el azt az olasz vidéken játszódó DLC-t.

Na most a vége egy totális összecsapott dolog, egy ekkora játéknál grandiózusabbnak képzeltem ezt. Nem spoilerezek semmit, csak egyszerűen megjegyzem, hogy semmit a világon nem varrtak el benne, de olyan szinten nem, hogy azt se tudom mi van, és hogy a többiekkel tulajdonképpen mi a tököm lett. Most persze kaptam szabadjátékot, visszamehetek a helyszínre, aztán körülnézek, hogy mi van, de az hogy egyetlen barátomról se tudom, hogy mi lett velük az idegesítő. Arról volt szó, hogy Yenneferrel elmegyünk 1 hónapra szexelni, aztán az is kimaradt.

Jól teszed!

Érzem, hogy hamarosan harmadszor is nekifutok.

A The Witcher Role-Playing Game asztali szerepjáték nemsokára elkészül

A második és harmadik rész közötti időben játszódik.

Ez mekkora királyság!

The Witcher 3: Wild Hunt Trailer - (Avengers: Infinity War Style)

Elképesztően jól vannak összevágva a jelenetek, és áááá, még a AIW zenéje is passzol hozzá.

Továbbra is verhetetlen játék számomra.

Summer is coming...

Viharidő

Keddi megjelenésről megfeledkeztem így egy kicsivel később kezdtem neki. Hát ismételten le a kalappal Sapkowski mester előtt. Ugyan ez egy betoldott történet az utolsó kívánság és valahol a novellák közötti időbe, de másfél évtized kihagyás után sikerült pontosan ugyanazon a hangon megszólaltatnia Geraltot és a világot is. Egybefüggő történethez képest talán túl sok a különféle esemény, bár azt hozzáteszem, hogy azt a bizonyos pártíz oldalt már olvastam más formában, szóval lehet ez volt a baj. Ettől függetlenül azonban tényleg nincs ok panaszra.