Pillars of Eternity [hozzászólások]

Örülj neki, hogy még nem volt szerencséd a Baldur's Gate (szerző: Philip Athans) című könyvborzadályhoz...

Endure. In enduring, grow strong.

Csak arra szeretnék reagálni, hogy a Fallout harcrendszert tessék jobban tisztelni! Original Sin egy dolog, de a sebzés animációk miatt én az öregre szavazok!!!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Jó olvasni, hogy ennyien vannak akik még mindig jó emlékkel gondolnak vissza a Baldurs Gate-re. Az viszont érdekes, hogy a játék habár mindig tetszett a könyvet sose olvastam, pedig nagy olvasó vagyok.
Igen a Baldurs Gate-nak nagyon jó hangulata volt. Pedig amikor játszottam vele, nem tudtam jól angolul. Mindig a kérdésre mentem a párbeszédnél, mert abból kevesebb baj volt. De mégis végig vittem.
De van sok kellemes emlék a játékból, ami nem sok másik játékra jellemző. Pl amikor találkoztam a nagy gőgös gonosz fekete sárkánnyal, és később amikor visszatértem sokkal erősebben, már hamar megtanulta hogy a padlón a helye.
Az egyik új batman játékba (az arkham city) ragadt magával a vége.
SPOILER
Ha lesz időm ezt a játékot is megnézem magamnak, az original sinnel együtt.
Egyébként hülyeségnek tartom ezt a melyik játék ül a trónon dolgot. Ha megkérdeznénk egy idősebb Gamer generációt (10-15 év) ők más játékot mondanának etalonnak. És ez jól is van így.

Igen, ez tényleg örömteli, még ha uborkaszezon van akkor is. És ott a Talos principle is, ami megint csak annak mond ellent, hogy csak a buta előreskriptelt akcióra van igény. Persze ezek az eladások gondolom eltörpülhetnek egy COD, GTA stb. mellett, de önmagában bőven jó az, hogy ezek megjelenhetnek egyáltalán. A könnyen fogyasztható tartalmak mindig is jobban eladhatók lesznek, ez sose fog változni.

Nem tudom, mennyire mérvadó, de én erre is felkaptam a fejem! Mármint szerintem ez komoly eredmény, akárhogy is nézzük.

Respect is not given. It's taken.

Huhh erről nem is hallottam, megint a Kickstarter . Köszi. Rosszul fogalmaztam, folytatás alatt nem konkrétan a történetre gondoltam, hanem ebben a világban játszódó játékra.

Hogy ne csak off legyen: Pc Guru áprilisi számának a címlapján van a PoE. Nem is annyira rétegjáték? Könnyen lehet, hogy a most tizenéves generáció egy fogékonyabb része megtalálja magának ezt a műfajt (vagy már a PC Gurut is inkább a 20+-os korosztály forgatja... ). Érdekes, hogy én, ha jól emlékszem 1999-ben találkoztam először a BG1-gyel, a nálam jóval idősebb unokatestvéreim játszották. És akkor kis tizenévesen teljesen rabul ejtett a világ mélysége, a nagy térképek, rengeteg kaszt, faj stb. pedig előtte egyáltalán nem foglalkoztam fantasyval. Örültem, ha leülhettem és nézhettem ahogy játszanak, meg magyarázták miről van szó és már ez elég volt. Ennek a stílusnak pont az összetettsége miatt akkora a varázsa és ezt semmilyen akció RPG nem tudja pótolni. Bár sztem néha túl is van dimenzionálva a nehézség, azért nem akkora dolog játszani ezekkel - jó az angoltudás tényleg problémás lehet, de azért az alapok simán kitalálhatók 1-2 óra után és nem is kell brutális mélységekbe belemenni, hogy eltájékozódj és élvezd.
Még jó alternatíva, zseniális mix. a Witcher sorozat, ami sztem páratlanul jól kombinálja az rpg-n belüli műfajokat, az akciótól a crpg vonalig.

Ugyanúgy megvan a nagy rajongótábora a Planescape - Tormentnek is, kíváncsi vagyok abból lesz-e valaha folytatás.

Folytatni semmi értelme, mert tökéletes, kerek egész a játék, annak ellenére is, hogy az outro nyitva hagyja történetet.
Ugyanakkor készül egyfajta folytatás, teljesen más világban, más rendszerben, más karakterekkel, de szellemiekben mindenképpen a Planescape: Torment nyomdokain.
Kukkold meg! Talán már idén év végén kijön!

Endure. In enduring, grow strong.

Érdekes, hogy miért épp most jöhetett ki egyszerre több crpg is (PoE, D-OS, Wasteland 2), amikor a műfaj 10-15 éve halott. Talán a Kickstarter mellett az is közre játszhat, hogy a fizetőképes korosztály, aki nosztalgiázna most kezdett el tisztességesen keresni, így jöhetett össze ezekre pillanatok alatt a temérdek pénz .

McCl@ne: Az Arcanumért tényleg kár, viszont már 2001-ben botrányosan nézett ki (BG2 korábbi játék, egészen hihetetlen, ha megnézed!) Egy hangulatra alapozó játékban nem ártott volna, ha igényesebbek a készítők. Nem ismerem a születésének körülményeit, de bizony ez is egy komoly szempont. (Nálam legalábbis - nagyon szeretem a crpg-ket, de 2-3 óra után úgy elment a kedvem ettől a sivár látványtól, nevetséges karakteranimációtól, hogy töröltem is.) Hát igen lehet nem vagyok elég öreg hozzá és már nekem is van egy minimum igényszintem a grafikára nézve (BG épp határeset, de ez nem is technikai kérdés mindig, hanem a készítők kreativitása - pl. a 98-as Sanitarium marhára tetszik látványvilágában most is). Meg a steampunk világ nehezen eladható széles rétegeknek (lásd Firefly esete).
Ugyanúgy megvan a nagy rajongótábora a Planescape - Tormentnek is, kíváncsi vagyok abból lesz-e valaha folytatás. Annál kifodultabb, elborultabb világot nemigen láttam még játékban. Sajnos az ilyen egyedi ötletekre, kreativitásra nincs igény. Borzasztóan leegyszerűsödött, tömegtermelő a játékipar 90%-a, a maradék 10% meg vegetál .

Arcanum: of Steamworks and Magic Obscura! Tényleg, az is mekkora játék volt! Amikor a varázslómat nem engedték vasútra ülni, nehogy a mágikus aurája összezavarja a gőzgépeket, a szmokingos ogrék, varázskardok és Tesla féle elektromosság alapú lőfegyverek stb., és persze Virgil!

Egyébként az IE-es játékok közül, bár bizonyos szempontból egyszerűbb a többieknél (kötött sorrendben mehetsz a helyszínekre, erősebben harcközpontú stb.), de részben a fantasztikus zene és a hihetetlenül gyönyörűen megrajzolt tájak miatt az IWD nálam is nagyon komoly kedvenc! (Azt hiszem, itt a Dome-os játéklistámon nincs túl sok játék neve mellett 10-es, de az IWD köztük van).
Ráadásul, ellenben a BG játékokkal, itt néha számított a fajod vagy a kasztod a párbeszédekben (pl. a paladint ugye eleve nem tudták becsapni a yuantik, azonnal átlátott rajtuk), de a varázslatokat is jobban megcsinálták. Nekem a története is nagyon tetszett. Igaz, meglehetősen egyszerű volt, de volt benne érzelmi töltet és egyfajta "tanulság" a Tempus papon keresztül, aki kezdetben gyengeségnek, megvetendőnek tartja az önfeláldozást, a végén meg ugye... (Ilyen szempontból a Heart of Winter is jó volt a megkeseredett szívű "anyával", bár a HoW-ben a pályák és csaták nekem összedobottabbnak tűntek.)

Na jó, megyek, dolgozni kell...

Endure. In enduring, grow strong.

Hát, ahhoz egy nap kevés lesz Én kb. 3 napja csinálom az oda vonatkozó küldetéseket (ez ugye a 2. fejezet és egyértelműen sokkal jobb még az elsőnél is, rohadtul érdekes aspektusokat lehet megismerni, plusz a történet fejleményei is nagyon komolyak!), és még szerintem nagyon nem végeztem, legalábbis remélem! Ma dolgozok, de laptopon is fent van a játék, ilyenkor azt csinálom, hogy beállok egy fogadóba, kikérek egy sört a karaktereknek és elolvasgatom a kalandozások során felhalmozott könyveket, amikre akkor nem volt idő, amikor megtaláltam őket! (mármint a franc sem akar egy küldetés közepén elmélyülni valami történelmi cuccban, amikor jobbnál jobb harcok és sztorik vannak kilátásban, plusz még időm sincs)

Finoman szólva is meg vagyok tehát elégedve a szolgáltatott tartalommal!
Annak meg külön örülök, hogy szóba került a játékokra fordítható szabadidő és a legendássá vált Baldur's Gate története! Én először játszottam a 2. résszel, persze csak pár órát, hogy megismerjem (egy haverom adta kölcsön), és már szereztem is be az elsőt! De az első Infinity Engine-es játékom az Icewind Dale volt, amit pont emiatt rettenetesen szerettem, elképesztően gyönyörű térképeken folyamatos harc, csodálatos zenével! Persze jóval távolabb áll a szerepjátéktól, mint a BG vagy akár a PoE.
Amúgy a BG1 legnagyobb hibája az, hogy tulajdonképpen nem nagyon van benne fejlődés. Anno még a cuccok sem úgy jöttek, a szintlépések szinte sehogy, a mágusok így használhatatlanok, stb., sok olyan dolog, amit már leírtatok és később javításra is került. De én is azt gondolom, hogy ha az időtényezőt, nosztalgiafaktort és az elsiratott fiatalságot is valahogy kivesszük a képletből (oké, nem lehet), akkor objektíven nézve azért bőven voltak jobb játékok a Baldur's Gate-nél, viszont adott egy nívót, egy alapot. Ugyanakkor a kickstarter program gyermekeit leszámítva ez a műfaj nagyjából halott, az ígéretes próbálkozások sorra halnak ki, amint sorozattá érnek (Risen, Dragon Age, Mass Effect, stb, ezek mind úgy butulnak, ahogy a sorszám emelkedik mögöttük), úgyhogy a 2000-es évek elejének betudható "aranykor" minden tagja felértékelődött mostanra, legenda státuszt kapott.
Álljon neki valaki Fallout 1-ezni mondjuk egy Divinity: OS után, kíváncsi vagyok, mit szólna a harcrendszerhez! Ja, egyébként amikor a Divinity: OS-sel játszottam, azt álmodtam, hogy bejelentették az Arcanum 2-t, ezzel a harcrendszerrel, az eredeti alkotók fejlesztésében. Picit szar volt felébredni, ugyanis ez lenne - számomra - minden idők legjobban várt játéka, az első rész pedig a legméltatlanabbul kezelt klasszikus, a saját korának mesterműve, ami kenyér nélkül megeszi a Fallout-okat is, bizony
Na, ennyi, már össze-vissza beszélek!

Respect is not given. It's taken.

Nos... nekem ma szünnap van az egyetemen, szóval azt hiszem rendet kéne csinálnom Defiance Bay-ben!

Man literally too angry to die

Ja, hát azzal a régi boldog egyetemi időszakkal magam is így voltam. Vizsgaidőszakban fosás, magolás, na de a szorgalmi időszakban! Akkor biza elég szorgalmasan toltam a cRPG-ket! Gyakorlatokra persze be kellett járni, de az elméleti előadások... hát mire valók a szépen író, az előadásokat szorgalmasan látogató emberek, ha nem arra, hogy vizsgaidőszak előtt nagyüzemi módon lefénymásolja az ember a jegyzeteiket? Persze ez relatíve régen volt (1997-2002 között voltam egyetemista az ELTE biológus szakán). De visszasírom azokat az időket, mert soha annyi szabadidőm nem volt, mint egyetemistaként!

Manapság már én is úgy vagyok, hogy este le tudok ülni úgy egy, maximum két órára (néha meg még egyetlen órácskára sem), és az valahogy nem az igazi a totál belemerüléshez. (Mindjárt lépek is be egyébként a játékba, ha ezt a hsz-t befejeztem)
A hétvégék vagy a szabadság alatti időszakok persze mások, akkor lehet nyugodtan "rohadni" a gép előtt (persze egyéb dolgokat nem elhanyagolva), de alapvetően ismerős az az érzés, amit felvázoltál.

Nálam egyébként az Infinity Engine-es játékok képezik az "aranykorszakot". Bár korábban kezdtem PC-n az cRPG ipart (Lands of Lore 1, Eye of the Beholder, Wizardry VII, Betrayal at Krondor, Might&Magic III stb.), de a legszebb és legmeghatározóbb, leginkább bennem ragadt élmények engem is a BG sorozathoz (különösen az első részhez) és a Planescape: Tormenthez kötnek. Kiegészítve a Might&Magic VI.-tal, ami már a megjelenésekor is ronda volt ugyan, de cserébe valami eszméletlen hangulata volt. Egyébként, ha elkapja az ember a fonalat, akkor ez tuóbbi is simán tudja még hozni a régi érzést. Tudom, mert idén év elején is végigvittem (A 7. és 8. részekkel együtt, bár azok határozottan gyengébbek/szürkébbek már az újításaik ellenére is), és ugyanúgy elfogott a régi hangulat, ugyanúgy elámultam a Tomb of VARN méretein, ugyanúgy szitkozódtam a tárgyakat állandóan eltörő sárkányokon és instant erradikáló titánokon, mint annak idején... (na jó, tapasztalt rókaként a sárkányokkal és titánokkal már nem volt sok gondom, de amíg vissza nem rázódtam, addig ők is hozták a régi életérzést.)

Endure. In enduring, grow strong.

Részemről a BG1-2 egyetlen egyszerű dolog miatt marad a csúcson. A fránya idő amiből már soha nem lesz elegendő. A BG idejében hetek szaladtak el úgy, hogy a kb. minden háttérbe szorult és szinte abban a világban léteztem (és nemcsak a játékok, hanem a rengetek Forgotten Realms regény miatt is amit akkoriban olvastam). Istenem azok az 1-2 hetes nyaralások amikor összegyűltünk valakinél és egyhuzamban toltuk le a részeket együtt...

Így kicsi kóstolgatás után is látszik, hogy a PoE tudná közel azt, vagy még többet is nyújtani nekem, de sajna a dolog nem kölcsönös. Persze végig lesz tolva szép komótosan (1x nagy nehezen), de azt amit a stílus megkövetelne már nem tudom rászánni.

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Azt én sem állítanám, hogy a BG megdönthetetlen, csak azt, hogy alapmű, ami sokaknak meghatározó élményt nyújtott, pl nekem is. Túl lehet szárnyalni, de ehhez idő kell, hogy általánosan elfogadott ténnyé váljon, nem elég 2-3 hét ami eltelt a megjelenés óta.

Semmi nem maradt ki, csak nem eresztettem olyan bőlére, mint lehetett volna.

Óh, köszönöm, de elég jól ismerem az NWN-nek alapot adó D&D harmadik kiadást, vagy a Greyhawk: ToEE-ben alkalmazott D&D 3.5-öt.

Szerintem maradjunk annyiban, hogy itt most speciel mindenkinek lehet igaza. Te látod a hasonlóságot (tulajdonságok nevei és alapvető szerepe: pl. az erő sebzést növel, az állóképesség életerőt; a háromféle mentődobás (fortitude, reflex, will).; a kasztok és ezek alapszerepe stb.) és az ragadott meg jobban, nekem meg a számos, elég meghatározónak tűnő különbség tűnt fel (pl. támadási-védekezési rendszer, a páncélok működése stb.) és ezeket érzem hangsúlyosabbnak. Ez teljesen ízlés kérdése.

Egyébként lehet, hogy nem is multiclass lesz majd később elérhető, hanem esetleg elit osztályok az adott hivatáson belül?

Azt remélem, hogy azért kitűnt a korábbi hozzászólásomból, hogy nálam a BG sorozat igen-igen meghatározó kedvenc, csak már tényleg annyi helyen olvastam, hogy megdönthetetlen, meg minden idők legjobbja stb., hogy mostanra telt be az a virtuális pohár, és kikívánkozott belőlem az a néhány mondat.

Endure. In enduring, grow strong.

Lehet kellene a cikkehez egy extended edition vagy director's cut címke vagy spoiler (még ha nem is az) vagy valami, mert ha tényleg hasznos infók vannak kimaradt részekben, akkor azt azért érdemes lenne megosztani a közönséggel, akár másik cikk akár blog formájában, vagy más úton módon.

Köszi a hozzászólást, reagálnék néhány dologra, minden különösebb sorrend nélkül.
(egy csomó minden egyébként terjedelmi okok miatt maradt ki a cikkből, erősen szelektálnom kellett, simán tudtam volna kétszer ilyen hosszút is írni )

Először a karakterfejlődés. A BG-ben lévő AD&D tényleg nevetségesen bonyolult volt (THAC0 és társai), de az IWD2 óta használt D&D már sokkal egyszerűbb és rugalmasabb rendszer volt. Ezt használták az NWN-ekbnek és változatát a KotOR-okban és ez lett az alapja a PoE rendszerének. megintcsak, attól hogy a Charisma-t és a dexterity-t átkeresztelték, a funkciójuk ugyanaz. Az attribute-ok, skillek és talentek egy az egyben a D&D-ből valók, így könnyen kiismeri magát az, aki játszott már ilyen játékkal. A dolog akkortól válik trükkössé, mikor a találatot nem d20 kockán, hanem 100-as skálán határozzák meg. Bejön a Graze, a Hit és a Crit fogalma és hogy lehet ezekkel játszani, mikor a feat-ek ezek esélyeit módosítják. Pl.: 10% Graze-ből Miss lesz. Ha min-maxolni akarsz, igenis el kell mélyedni a rendszerben és saját jogán is összetett lesz, nem csak egy koppintás. (De ez nem panasz, ha másolnak valamiről másoljanak a D&D-ről.)
Mondom, egyedül a multi-classolást hiányolom belőle.

A grafika célja nem az, hogy lenyűgözzön, hanem hogy hangulatot teremtsen. Amit írtam nem kritika volt, csak megállapítás, hogy nincs értelme Order 1866-hoz meg hasonlókhoz mérni. A célját viszont eléri, mert játék közben sokszor komoly BG hangulatom volt. A helyszínek nagyon szépek, külön tetszett például, hogy az erdőben éjjel a fák között szentjánosbogarak repkednek, a kikötőben pedig hajnalban köd van.

A nehézség teljesen testreszabható, így a Maim kapcsán, ami alaphelyzetben asszem be van kapcsolva. Van például ironman mód (csak egy mentés) és hardcore ironman (egy mentés, ha meghalsz törli magát) is. De pl ki lehet kapcsolni a metagame üzeneteket, ha hangulatrombolónak találod az olyan tippeket a játékon belül, hogy "nyomd meg a backspace-t a stealth módhoz."

A BG istenítése kapcsán pedig annyit írnék, hogy ez valóban elég szubjektív. Bizonyos dolgokban (grafika, karakterfejlődés, felnőtt mondanivaló) a PoE simán túlszárnyalja a BG-t, hiszen van 15 év előnye. A BG-nek a hatása az, amihez a PoE-nek fel kell nőni, ott viszont az előbbinek van 15 év előnye. BG nélkül nem lenne PoE sem. Obsidiánék kiejtették a szájukon, hogy BG, a rajongók pedig visszakézből, izomból úgy vágták hozzájuk a pénzüket, hogy a mondatot nem tudták befejezni. A kezdetektől, minden területen a BG volt a követendő minta.
Ha azt nézem, már csak a megjelenés óta eltelt rövid idő miatt sem tudott a PoE még annyi élményt adni, mint amennyit kaptam a BG-től. Egy 15 év múlva viszont simán el tudom képzelni, hogy arról folyjon a vita, melyik volt a jobb, főleg ha a PoE franchise-zá válik. De ezt majd úgyis az idő dönti el.

Cheers

Csak egy rövid közbevetés: kb. 4-5 óra játék után nyilvánvalóvá kell, hogy váljon mindenki számára, hogy ez a játék nem működne előre definiált AI-profilokkal. Ugyanis helyenként kimondottan nehéz, auto-attack tényleg nincs, de kb. semmire nem mennénk vele. Ha megfelelő ütemben haladunk és nem mászkálunk folyton vissza, akkor az aktuális szinten szembejövő ellenfelek többsége kimondottan nagy kihívást jelent. Pláne amiatt, hogy nem elég nem meghalni, törekedni kell arra is, hogy a bármikor beüthető következő csatába se szarrá verve érkezzünk (HP-re, elnyomott spellekre gondolok).

(a lopakodással egyetértek, ugyan harcban én nem használom - nincs rugóm -, de sima csapdakeresésnél is hülyén veszi ki magát)

Respect is not given. It's taken.

Kicsit tájékozatlan vagy a játékkal kapcsolatban, azt érezni.

A játék nem egészen két hete jött ki, a duplaklikk bugot javító patch múlt péntek óta elérhető, míg a hotfix egy napra rá jött ki. Megmagyaráznád, miként jön ki a "játszani sem lehetett pár hétig" tétel ebből?

A nyílegyenesen odarohannak az ellenfélhez mit jelent? Egyszer az írod, hogy nincs AI, mindenre neked kell kiadni az utasítást, utána pedig azt, hogy ezek odarohannak a legközelebbi ellenfélhez és elkezdik azt ütni...

Pathfinding: 25 óra alatt egyetlen beakadásom, eltévedésem sem volt. Igaz, nem is akartam egyetlen kattintással egy egész labirintuson keresztülküldeni az egész csapatot.

Amúgy játszottál egyáltalán ezzel a játékkal? Érted, hogyan működik?

Az egyetlen félig-meddig jogos érved az előre scriptelt AI-k hiánya. Ha valaki megszokta ezeket a régi IE játékokban, akkor valóban fájó lehet a hiányuk. Ugyanakkor szerintem a PoE határozottan nehezebb, mint a BG-k voltak, a csatákban többféle dolog történik, egy valamilyen általános AI beállítás (pl. íjász: távolságot tart, lő, közelharci fegyvert csak akkor ránt, ha nem tud hova hátrálni) nem működne rendesen (eleve engagement van; mikor próbáljon kitörni onnan az AI, mikor ne stb.).

Viszont, hogy én is írjak olyat, ami a játékban szvsz hülyeség, nos, a lopakodás rendszer pl. valóban elcseszett egy kicsit. (Parti szinten lehet csak művelni a témát, ha valaki láthatóvá válik, akkor az egész parti kijön stealth-ből). Ezt néhány napja még nem éreztem akkora problémának, de az idő előrehaladtával egyre inkább úgy érzem, hogy ez a szisztéma egy rossz fejlesztői döntés volt.

Endure. In enduring, grow strong.

Kicsit elfogult vagy a játékkal kapcsolatban azt érezni.
Egy két apróságot megemlíthettél volna mint durva negatívumot.
Pl.: Nincsen party AI, minden harcban, minden karaktert kézzel kell mikromanagelni. Azt hiszem már BG-ben is lehettt scriptek közt változtatni, sőt egész használhatóak is lettek modolás után.
Játék kijöt olyan buggokkal, hogy konkrétan játszani sem lehett pár hétig. Duplaklikk es bug, vagy hotfixet igénylő lockpick bug.
Pathfinding borzasztó, gyakorlatilag ai része a játéknak csapni való. Nyilegyenesen odarohannak a legközelebbi ellenhez és ütik, már ha odatalálnak egyáltalalán.
stb, stb.

Bár még eléggé az elején tartok a játékban, néhány apróbb tévedést/elírást (ha nem haragszol) javítanék a cikkben.

Ha megsebeznek, a Health és az Endurance értéke azonos mértékben csökken. A Health azért csökken látszólag kisebb mértékben, mert pontosan X-szerese az Endurance-nek, ahol X értéke a választott hivatástól függ.

Amit a 0 Healthre csökkenés kapcsán írtál, csak abban az esetben igaz, ha be van kapcsolva a "maimed" (vagy hasonló nevű opció). Ellenkező esetben instant halál a 0 Health-re csökkenés.

A legújabb D&D rendszert már nem ismerem ugyan (papíron az AD&D volt az utolsó, amit játszottam, míg PC-n a 3.5), de ezektől már első ránézésre is igen gyökeresen eltér a PoE rendszere. Egyedül a feat-ek (itt talentek) rendszere, amit hasonlónak lehet mondani, máskülönben minden más (és szerintem egyúttal jobb is), mint a D&D-ben volt.
Egyébként szerintem előbb-utóbb (talán egy kieggel?) behozzák majd a multiclass rendszert. Elég sokatmondó, hogy a szintlépést lebonyolító ablaknál van egy "class change" fül, amit nem lehet használni.


Innentől erősen szubjektív lesz, amit írok.

A játék szerintem gyönyörű! A hátterek kézzel rajzoltak, a legfinomabb részletekig gondos kezek húztak meg minden vonalat, ívet és szegletet. És ami talán fontosabb, mindezt remek stílusérzékkel! Egyszerre idézi valóban a régi Infinity Engine-es játékok világát, de ugyanakkor abszolút naprakész! Bármikor aláírom természetesen, hogy ez a grafika nem egy Crysis akármennyi vagy egy The Order 1886, azonban a maga műfajában, stílusában és nemében kifejezetten szemet gyönyörködtető!

A zenében valóban van több "nyúlás-gyanús" elem. Az első harcom során felcsendülő zenénél teljesen olyan érzésem volt, mintha valamelyik BG részből vették volna át, csak néhány hangon csavarnak azután egyet. De van olyan zene is, ami gyanúsan emlékeztetett - talán - valamelyik LotR film egy zenei aláfestésére.

A nyelvtudással is egyetértek. Pont én is megjegyeztem itt a fórumon, hogy régen volt már, hogy szótárt kellett ragadnom, de itt néha kénytelen vagyok, ha minden egyes leírt szót érteni szeretnék. És bár nem vagyok überpenge angolból, de azért bőven a középfok felett van a tudásom. Igényes, helyenként irodalmiasan igényes a nyelvezete (a használt kifejezések, szavak).


A következő dolog, amit írni fogok, lehet, hogy istenkáromlásként fog hatni egyeseknek, de ezt a BG sorozatot nem lehet túlszárnyalni dolgot szerintem hagyjuk már, és felejtsük el lassan! A dolognak igazat adok abból a szempontból, és magam is azt vallom, hogy a MAGUK IDEJÉBEN a BG játékok akkora élményt tudtak nyújtani, amit ma még az ilyen kivételesen jól sikerült játékok is, mint a PoE, maximum csak felidézni, megközelíteni tudnak, de túlszárnyalni nem. És még ma is nagy élmény játszani velük, nem csupán a nosztalgia faktor miatt (most is fent van pl. a BG1 a gépemen, a névadó város térképe pedig a falamon, jobbra tőle pedig Jon Irenicus töpreng a BG2 gyűjtőijéhez kapott poszteren).
Ugyanakkor, ha reálisan gondolkodom, és a mában vetem össze a kettőt (ami egyébként roppant igazságtalan dolog), akkor a PoE azért simán túlhaladja a BG-t. És nem a grafika miatt. Sok más ok miatt.
Például ott a rendszer. A BG-kre kénytelenek voltak a - szerintem - holt szar, már a maga korában is sok szempontból röhejesen logikátlan és bugyuta AD&D rendszert ráhúzni, míg a PoE-nek egy saját, ötletes, reális és jól működő rendszere van.
Ott vannak a küldetések, a történet szövése. A BG2-ben pl. már első végigjátszáskor is kissé furcsállva néztem azt, hogy ha licensz nélkül ellövök egy identify varázslatot Athkatla utcáján, akkor értem jön a spellhold ultratápos, mindenre odafigyelő varázscsendőrsége, ugyanakkor a temetőkben meg szabadon kolbászolnak az élőholtak, az elhagyott házakban lich-ek szövögetik gonosz terveiket, a csatornarendszert meg egy ősöreg beholder szektája uralja... Persze anélkül, hogy bárki zavarná őket. Az pedig, hogy az összes Forgotten Realms klisét végigjárjuk a játékban (Vörös sárkány tanyája, démoni anyagi síkra kerülés vagy éppen Mélysötét drow várossal stb.)... hát... Persze értem én. Ez kellett a rajongóknak. Ez kellett nekem is, hiszen imádtam!! De ezen a kamaszkori fázison azért túlléptek már a Bioware-nél is (azzal együtt, hogy egy nekem nagyon nem tetsző irányba tartanak most éppen), és máshol is. A PoE-ben, bár csak nagyon kis részét jártam be a világnak, már most bátran ki merem jelenteni, hogy érezhetően mindenben "felnőttesebb", érettebb az egész.
És ez a felnőttesebb gondolkodás ott van a PoE párbeszédeiben, a történet szövésében, a világ megformálásában is. Sokkal komolyabb, sokkal fajsúlyosabb, mint a BG sorozat volt. Össze sem érdemes hasonlítani a kettőt.
És mindezt úgy mondom, hogy annak idején, valamikor 1999 januárjában konkrétan vizsgát halasztottam, mert nem tudtam tanulni, állandóan a BG járt a fejemben, egyszerűen végig kellett, hogy vigyem! (ötös lett a vizsga, fizikai-kémiából volt). És bár a BG az, amelyik a mai napig picit közelebb áll a szívemhez, mint a BG2, de én is azt mondom, hogy az utóbbi még túl is szárnyalta mindenben az első részt: méretben, a fejlődés lehetőségeiben, mindabban a dologban, amit kliséként említettem fentebb, de akkor fantasztikusan élvezetes kliséknek tűntek, egy hihetetlenül intenzív kalandban.
De szerintem ezen az utolérhetetlen, megdönthetetlen és hasonló kliséken lépjünk túl már, tényleg.
Persze ez szigorúan csak az én személyes magánvéleményem, nem bántásként, támadás gyanánt írtam, és még egyszer hangsúlyozom, a BG-k a maguk idejében a nagybetűs CSÚCS-ot jelentették a cRPG-k terén. De azóta eltelt 15 év...

Endure. In enduring, grow strong.