Abban igazad van, hogy az fps-ek gyors szórakozást nyújtanak, de a játékélmény is más. Azt merem állítani, hogy a jó sratégiai játékokban nagyobb az interaktivitás mint az fps-ekben, ezért jobban beleéli magát a játékos. Itt persze a játékmenetbe szervesen beépülõ interaktivitásról beszélek, nem az olyan "art pour l'art" gegekrõl mint felrobbanó hordók, vagy összetörhetõ bútorzat.
Imádom, ha azt a világot, amiben játszok, én hozhatom létre, imádok birodalmat építeni; és ezt inkább megtehetem a stratégiákban. Minél több múlik a játékoson-rajtam, annál nagyobb a kihívás, ergo annál nagyobb a sikeres játék adta elégedettségérzés.
Persze egy jó startégiai küldetés órákat vesz igénybe; de hát ez is az adok-kapok rendszerre épül, mint minden egyéb az életben.
Szerencsére a mai elektronikus játékipar ismer elég mûfajt ahhoz, hogy mindenki megtalálja a neki tetszõt. Akinek ez nem elég
,a közeljövõben (az internet terjedésének és a hardver fejlõdésének köszönhetõen) az online kalandjátékok ötvözni fogják majd a mai RPG-k, RTS-ek, illetve FPS-ek világát. Az online partnerek bármilyen mesterséges intelligenciánál kiszámíthatatlanabbak, és ez nagyon fontos tényezõje bármilyen játéknak.
Next stop, Wonderland.
