Amit Sharonék csinálnak, az felháborító. Az arab-iraeli konfliktusban nem jó állást foglalni, mert elvileg mindkét félnek igaza lehet, ha a területet akarja birtokolni. Csakhogy nem erről van szó, állást nem szabad foglalni, de ha olyan történik, ami nem erkölcsös vagy átratlanok vére hull, akkor ott lehet fellépni.
A palesztin önrobbantások számos felesleges áldozattal járnak, habár Palesztina patthelyzetben van, ártatlan emberek vérével nem lehet békét kicsikarni, a gyűlölet gyűlöletet szül.
Izrael részéről is ez a helyzet. Nagyhatalmi törekvései megállíthatatlanok: a legmodernebb hadserege neki van (USA pénzeli) és most a kereszténység legynagyobb szimbólumát a Betlehemi templomot készülnek lerombolni! Meghalt eddig egy keresztény pap és egy keresztény nő az izraeli tankok által, és a templomba fegyveres arabok és ártatlanok is vannak. Miután berobbantották a templom kertjének vas kapuját az egyházon belül történt valami, az biztos, egy kétezer éves, valódi erővel bíró vagy nem bíró, de legnagyobb tiszteletben tartott szimbólum vált vérengzésekké, aminek mindkét fél fegyveresei okolhatók.
Sharon hallani sem akar a békéről, de attól már fél, hogy az EU küldöttek a gyakorlatilag börtönbe zárt Arafattal találkozhassanak, Arafat pedig az, akiről nem mondható el, hogy vér fűződik a nevéhez. Most, hogy a keresztény szentély került veszélybe, azért itt lenne az ideje, hogy az akárhogyis de keresztény Európa végre valahogy összefogna az ellen, aki az egész mögött áll, mert engem nem érdekel, hogy hány ember hal meg a két oldalon, de egy vallásos ember legnagyobb szentélyében kárt tenni, hát az ilyen megérdemli, hogy Isten ítéljen felette.
Afganisztán már jóideje a nagyhatalmi csatározások központja, India a közelben van, és valószínű, hogy India még fel fog emelkedni, hiszen akkora nagy terület annyi nyersanyaggal, hogy sok problémát megoldhatna.
Amerika Irak ellen egyértelműen szintén világhatalmi törekvéseket akar, az USA lépései a politikai fenyegetés, a népelhitetés (South Park, az akciófilmek és a több Oscaros drámák) majd a jogos támadás. Igen, a XXI. sz. is a világhatalmi törekvésekről szól, csak most jól leplezik.
Kérdés, hogy az egész közelkelet, s India és a környék csatározása együtt mit robbantana ki, nem beszélve arról, hogy Kína már nagyon szeretné letenni a névjegyét.
Bush legalább olyan agressziv mint Sharon: miután elérték, hogy a legtöbb ország csökkentse vagy teljesen megsemmisítse atom-tölteteit, azonnal hatalmas atomfegyverkezésbe kezd, s olyan esetleges célpontokat nevez meg, mint Irak, Irán, India, Kína!, Oroszország!, Észak-Kórea! (tehát a velük egyet nem értő nagyhatalmak vagy stratégiai területek)
A történelemben gondolkodó emberben felvetődhet a kérdés, hogy ez a fajta agresszivitás és a globalizáció mit okozhat így a XXI. sz elején, de az nyugodalmra ad okot, hogy hasonló feszültségek mindig is voltak, és azért a néhány háború leszámítva idővel elcsöndesedtek.
Amerika a második lépésnél tart: már készül a nagy tűzoltódráma film telepumpálva érzelmi dolgokkal, csak nehogy addig kiderüljön egy olyan valami a N.Y.-i esettel kapcsolatban, ami a szuperhatalmat beégeti...
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
