Hitman

Nagy szavak meg minden, de szar lesz! Ebből is mint sok más nagyszerű játékból nem lehet rendes értelmes filmet készíteni! Ha tévednék és véletlenül faxa lesz akkor igérem, hogy vagy 3x elmegyek rá a moziba...csak szerintem megmarad a pénzem...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Forgatókönyv review itt

Volt időm, és lefordítottam:

-----------------------------

Skip Woods, ki a fene ő? Micsoda ő? Honnan jött? Hát ő volt az a csávó aki papírra vetette azt a Jackman/Travolta hacker-szösszenetet, a Kardhalat. Emlékeztek rá? Ja, nagyjából. Bármennyire szórakoztató is a film, sosem volt, és sosem lesz a DVD gyűjteményem része, az holtbiztos. Szóval ahogy gondolhatjátok ez a Skip Woods volt a legutolsó ember, akiről úgy gondoltam, hogy a felszínre bukkan, és megírja a legendás játék, a HITMAN filmadaptációját. Ami egyébként az egyik kedvenc játékom, ha hozzátehetem. Egyszóval nagy reményeim voltak a filmmel kapcsolatban, viszont a feltételezett írójával már kevésbé.
Mindaddig amíg nem kaparintottam meg a forgatókönyv egy másolatát a minap. A szöveg a maga tisztességesnek mondható 127 oldalával már a harmadik oldalon egy hatalmas gyomrossal pörgeti fel az eseményeket. Bemutatkozik a 47-es ügynök, amint sutyi és ravasz módon üldögél egy mit sem sejtő Interpol ügynök otthoni irodájában. Később rájövünk, hogy ez a csávó vadászik a 47-esre, már nem kevesebb, mint három éve. Átlapozva a negyedik oldalra visszaugrunk az időben egy évvel. A szöveg itt kezdi el igazán osztogatni a pofonokat. Nem fogok semmi konkrétat elárulni, de azért leírom az egészet dióhéjban.
Tanúi vagyunk, ahogy egy magatehetetlen embert megcsonkít egy kegyetlen afrikai drogbáró, Bwana Ovie. Mondjuk azt, hogy félig arra a hírhedt láncfűrészes jelenetre emlékeztetett a SCARFACE-ben. Távolról maga 47-es nyugszik, felmérve a terepet, miközben rádión keresztül hallgatja a kínzást. A következő jelenetek jól felépítettek, és szép gördülékenyek, jól bemutatják a 47-es munkáját, és karakterét. A történéseket 47-es monológja kíséri végig. Nagy Hitman fan vagyok, és jólesett látni, hogy Woods egyértelműen végzett rendes feltárómunkát, és sokat játszott a játékokkal. Ugyanis ennek a jelenetnek tisztán "behatolás egy afrikai villába" szaga van. Woods még odáig is elment, hogy a szöveg címét a klasszikus Hitman fonttal írta ki. Szép munka.
A forgatókönyv innenstől bemutat még pár ilyen "melót", mielőtt bemutatásra kerülnek a főhős gondjai. Mikhail Belicoff, politikus. Őt kell eltenni láb alól, ami sikerül is. Csak valami rosszul sül el. A visszaúton 47-es kapcsolata, Diana (mint a játékban) elmondja neki, hogy hátrahagyott egy szemtanút, és vissza kell mennie befejezni a küldetést. Mivel 47-es nem hagy maga után nyomot, és soha nem hibázik, ezért kénytelen visszautazni. Ahogy a helyszínhez közeledik, veszélyt érez - bölcs ember - és gyorsan elugrik, amint egy puskagolyó épphogy célt téveszt, és belefúródik egy járókelőbe. Ahogy képzelhetitek, a 47-es már nem bízhat senkiben, és egyedül áll neki a feladatnak. Harc a túlélésért. Képességeinek köszönhetően nem jelentenek neki gondot az utána koslató bérgyilkosok. Számos ultra-cool jelenet során 47 fegyvert ránt, céloz, tüzel, és sok embert kivégez, mielőtt azok pisztolyaikért nyúlhatnának. Ezek azok a részek, amiket olvasva az ember arcára széles mosoly telepszik. Mindeközben még a sarkában a már említett Interpol ügynök, Mike. Ők azok a tipikus félresöpört zsaruk, akik azt hiszik hogy tudnak valamit, és közel járnak ahhoz, hogy elkapják a 47-est, ezért önfejűen dolgoznak. Azért 'ők', merthogy egy trióról van szó. Mike, Jenkins és Clarkson. Van pár nagyszerű pillanatuk, és vicces beszólásuk, de ezek tökéletesen kiegyensúlyozottak. Woods tényleg remekelt, és írtózatosan jó forgatókönyvet szállított. Mint 47 munkája, ez is tökéletesség. Isteni jó élmény volt elolvasni, nem bírtam elég gyorsan szárnyalni a sorok között. De közben megpróbáltam mindenét kiélvezni, nem akartam, hogy vége legyen.
A szövegben Woods nem nagyon tér ki arra, hogy kicsoda is valójában a 47-es. Semmit nem tudunk meg a hátteréről, például hogy honnan van a vonalkódja a tarkóján. Bár igaz, Woods nagyon halványan azért elmondatja vele, hogy miért is hívják 47-nek. Akárhogy is, a múltja - márha hű marad a játékokhoz - egy hatalmas sztori, és ez a forgatókönyv nem jut odáig, hogy magába foglalja. Ez a mese egy folytatásra kell hogy maradjon, és remélhetőleg így is lesz. Bölcs dolog volt Woodstól, hogy kihagyta, már a név magyarázatát kivéve.
Ahogy már páran mondták, ez a forgatókönyv egy erőszakos darab. Vannak látványos csonkítások, torokba döfések (kb a Casino "toll jelenete" x 10), testdarabolások ("teherautó jelenet" a The Hitcherből x10), lövöldözések (nyilván), fojtogatások. Valójában minden, ami egy bérgyilkos filmebe kell. 47-es nem áll le. Mellette LEON a bérgyilkosok pelyhes teddymackója. De sosem esik át a ló túloldalára; ezt is figyelmesen kiegyensúlyozta Woods. A befejezés, miközben igazán jónak számít, elégge kiszámítható a végső képkockákban.
Szóval az utolsó dolog amiről szót kell ejtenem, az a rendező, Xavier Gens. Akárki is ő. Csak remélem, hogy lesz elég sütnivalója, és tehetsége, hogy véghez vigye ami már papíron megvan. A forgatókönyv tökéletes, és egyáltalán nincs szükség átírásra; csak egy rendező kell, aki ugyanilyen tökéletességgel meg tudja valósítani. Remélem Gens meg tudja csinálni. Akárki is ő. Tudjátok mit csináltam miután kiolvasta a forgatókönyvet? Bekapcsoltam a gépet, felraktam az eredeti játékot, és én lettem...HITMAN.

"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."