Plazma TV-k
A plazmaképernyők működése egy korszerű, a közelmúltban
kifejlesztett technológián alapul, amelyet
eredetileg 1998-ban, a Nagano-i Téli Olimpiai
Játékokra terveztek azért, hogy a sporteseményt
még nagyobb képernyôkön mutassák be. Az addig
jól bevált képcsöves készülékek a méretüket és
súlyukat tekintve elérték saját határukat, ezért a fejlôdés
a plazma-kijelzők irányába haladt, az elegáns
síkképernyôs televíziók formájában a televíziózás
XX. század végi forradalmát eredményezve.
A plazma-TV-k esetében minden egyes képpont
(minden egyes pixel) három kicsi kamrából áll,
amelyek a piros, a zöld és a kék alapszínekre vannak
felosztva.
Ezek a kamrák két üvegtábla között vannak elhelyezve
és egy speciális nemesgázkeverékkel vannak
megtöltve. (A megfelelô szín megjelenését a hátsó
üvegtábla foszforrétegének színe adja.)
A kamrák elektródájára elektromos impulzust bocsátva,
a gázkeverék plazmaállapotba kerül (innen
adódik a technológia neve) és a benne felszabaduló
megfelelő töltésû ionok a foszfor gerjesztése által
fényt bocsátanak ki.
Az ilymódon kigyújtott többmillió saját fénnyel rendelkezô
pixel egy spontán, éles plazmaképet állít
elő, ami se nem vibrál, se nem torzít.
Tedd amit tenned kell, de én vagyok a lelkiismereted!
