Ne is mondd, mégha lassan egy hónapja is mondtad... tegnap este én is megsasoltam ezt a
Grave of the Fireflies-t, az élettől is elment a kedvem. Ahogy bemutatta a háború borzalmait, és a társadalom közönyét, és azt, ahogy a testvérpár mindezt hogyan éli át - végigszorongtam, sírhatnékom is volt. Anime még sosem akasztott ki ennyire.
Kötelező darab, és senkit ne riasszon vissza a téma és az, hogy nem mai gyermek - a maga módján meglepően látványos, sőt, nekem jobban bejön ez a fajta ábrázolásmód, mint a mai 100% CGI-animációk. Tehát ha valaki régen sírt, most bepótolhatja. (A realisztikusságról meg annyit, hogy egy félig-meddig önéletrajzi regényből adaptálták... az író maga Szeita valós megfelelője, de szántszándékkal változtatta meg a befejezést:
SPOILERnem bírta megemészteni, hogy a valóságban megkönnyebülést érzett kishuga halálakor, így vezeklésként írta meg a könyvet, és ennek köszönhető Szeita éhenhalása is.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”