Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Kedves vagy, köszönöm!!

Nem tudom, ilyenkor mit kell kívánni, de legyen úgy! (Talán éppen ezt kell kívánni.)

Nagyon friss még a dolog. Hétvégén voltunk horgászni barátokkal. Ott jöttünk össze, ezért még nem tudok többet mondani. Bízom abban, hogy a hétvégém jól fog alakulni

Nekem ez valahogy nem hangzik túl jól. Persze az egész csak viszonyítás kérdése. Legalább előrefelé haladtok.

Csak annyit tudok mondani, hogy a pasikkal sem könnyű.

Most abban a "szerencsés" helyzetbe kerület, hogy a sráccal együtt vagyok, de mégsem. Szóval konkétan nem vagyunk együtt mint egy pár, de eljárunk ide-oda...stb.

Tényleg, egyébként veled mi a helyzet? Van már valami fejlemény? Valami, amit itt a fórumon is megoszthatsz.

Igazából már én is csak annyit tudok mondani, hogy kitartás! Bízzunk legjobbakban!

Remélem lesz annyi erőm hozzá. Egyelőre abban a tudatban ringatom magam, hogy szünet van, még ha ilyen a világban sincs... lehet holnapra változik a véleménye. Bár viszonylag gyorsan döntött, annak ellenére, hogy 3-4 nap gondolkozási időt kért...

Azért az ilyen "veled akarom leélni az életemet" és hasonló mondatok egy kapcsolat jobb pillanatában könnyen elhangzanak, akár annak korai szakaszában is. Erre nem feltétlenül kell alapozni, főleg amikor a cselekedetei folyamatosan szöges ellentétben állnak ezzel kijelentéssel.
Talán idővel rájön a lány, hogy mennyit jelentesz neki, és ha a látszólag végtelen türelmednek hála még akkor is mellette leszel, akkor nagyon szerencsésnek érezheti majd magát. Ehhez csak kitartást tudok kívánni.

Néha-néha, mikor nagyon rám volt kattanva olyanokat is mondott, hogy velem akarja leélni az életet... szal az hogy nem akarja magasabb szintre vinni talán cáfolható ezzel egy kicsit. Ebben valszeg ez a szeszélyessége állítja meg amit már korábban is említettem.
Sokan mondják azt, hogy érettebb a gondolkodásom, mint a korombelieké, ennek a szeszélyességének se kerítettem akkora feneket, hogy most szakítsak vele, mert sztem értelmetlen lett volna... egy kapcsolatban előfordulnak viták, de mindent meg lehet oldani, így, vagy úgy. Elfogadom minden hibájával együtt, nem kritizálok semmit, nem kifogásoltam eddig semmit annyira hogy kiborítsam vele. Őis elfogadott engem úgy ahogy vagyok... Lehet mindennek az oka az érettség szintjében rejlik? túl sokat várnék én egy kapcsolattól 16 évesen?

vmikor panaszkodott is, hogy más bezzeg milyen boldog, stb... való igaz hetente egyszer találkozunk, a szüleim nem engednek ki hozzájuk vidékre, de úgy gondolom ennek nem kellene hogy közénk álljon.