Háborús filmek és a valóság

Beach Red

Soha életemben nem hallottam erről a filmről, pedig egyáltalán nem rossz. Kicsit a Red Thin Line előképe. Sok mindenben hasonlítanak: csendes óceáni sziget, mindenki sokat gondol haza az otthoniakra, sokszor halljuk, amiket gondolnak magukban, a közlegénytől a parancsnokig.
Azonban ellentétben a Red Thin Line-nal, itt az ellenség (japók) is ember, ugyan olyan érzésekkel és otthoni emlékekkel, mint a jenkik. Ráadásul ez a film - hiába sokkal régibb (50-es években készülhetett) - sokkal izgalmasabb. És a korához képest profi harci jelenetek vannak benne. Igaz, hogy látszik a piros festék, meg hogy bajonettel a hóna alá szúr, nem a szívébe, de például a tömeges harci jeleneteknél a hátsó statiszták (akik szerintem filippinó tengerészgyalogosok lehettek) is hihetetlen vakmerően esnek el, vagy ugranak össze-vissza. Látszott a filmen, a statiszták olcsósága, mert nagyon jól meg vannak rendezve és egy-két (korához képest) látványos jelenet is került bele.

Ami nem tetszett benne - az a Red Thin Line-ban sem - ezek a félig őrült víziók és a gondolat hangok visszhangossága.