SPOILER
Nem az a baj, hogy nem magyaráztak meg mindent, hanem hogy kulcsfontosságú elemeket sem bírtak tartalommal megtölteni.
A sziget, amiért sok száz ember és a szereplőgárda 70-80%-a! az életét adta, egy nagy büdös semmi, egy üres allegória maradt. A szupergonosz MiB-ről annyi derült ki, hogy abszolút érthetők a motivációi és sokkal karizmatikusabb, megnyerőbb figura, mint a háttérből sunyin manipuláló, érzéketlen, féltékenykedő testvérgyilkos Jacob.
Aljas húzás volt úgy felvezetni és Faraday-en keresztül még az évad felénél is megmagyarázni a sideways-t, hogy azzal szándékosan megtévesszék a nézőt.
És megalkuvó, hatásvadász befejezés az, hogy boldogan éltek miután meghaltak, mert a karakterek életének összes elemét, konfliktusát, szenvedését teszi súlytalanná, hogy a végén úgyis jó lesz majd. Az empatikus beállítottságú nézőket jól meg lehet vele ríkatni; de így még visszamenőleg is sikerült elrontani a sorozatot, mert amikor Charlie önfeláldoz vagy Libby-t lelövi Michael, akkor is tudni fogja a néző hogy sebaj, úgyis jó lesz nekik a túlvilágon.
De mivel már régen kifulladt a megmaradt pár karakter is, és a sima szigetes befejezés erőtlen lett volna önmagában, ezért muszáj volt valami átfogót kitalálni, és akármilyen elcsépelt és giccses klisé, a közönség nagy része azért még mindig ezzel járt a legjobban. Meg sokat elárul az, hogy még egy ilyen otromba szájbarágós megmagyarázással, amit Christian lenyomott, se érti meg egy csomó ember.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire időhúzás volt a hatodik évad nagy része, a totál értelmetlen templomos résszel meg a tizensok részen át bonyolított, de végeredményben ugyanúgy felesleges túlvilágozással.
Egy másik site-on olvastam egy nagyon jó megközelítést: a Lostra úgy érdemes nézni, mint egy modern Twilight Zone vagy Outer Limits, amiben van egy rakás nagyon jól sikerült kisebb történet remek karakterekkel, meg van pár ami sokkal kevésbé sikerült jól. A nagy, átfogó történet pedig jobb figyelmen kívül hagyni a lapos és végeredményben üres lezárása miatt
A sziget, amiért sok száz ember és a szereplőgárda 70-80%-a! az életét adta, egy nagy büdös semmi, egy üres allegória maradt. A szupergonosz MiB-ről annyi derült ki, hogy abszolút érthetők a motivációi és sokkal karizmatikusabb, megnyerőbb figura, mint a háttérből sunyin manipuláló, érzéketlen, féltékenykedő testvérgyilkos Jacob.
Aljas húzás volt úgy felvezetni és Faraday-en keresztül még az évad felénél is megmagyarázni a sideways-t, hogy azzal szándékosan megtévesszék a nézőt.
És megalkuvó, hatásvadász befejezés az, hogy boldogan éltek miután meghaltak, mert a karakterek életének összes elemét, konfliktusát, szenvedését teszi súlytalanná, hogy a végén úgyis jó lesz majd. Az empatikus beállítottságú nézőket jól meg lehet vele ríkatni; de így még visszamenőleg is sikerült elrontani a sorozatot, mert amikor Charlie önfeláldoz vagy Libby-t lelövi Michael, akkor is tudni fogja a néző hogy sebaj, úgyis jó lesz nekik a túlvilágon.
De mivel már régen kifulladt a megmaradt pár karakter is, és a sima szigetes befejezés erőtlen lett volna önmagában, ezért muszáj volt valami átfogót kitalálni, és akármilyen elcsépelt és giccses klisé, a közönség nagy része azért még mindig ezzel járt a legjobban. Meg sokat elárul az, hogy még egy ilyen otromba szájbarágós megmagyarázással, amit Christian lenyomott, se érti meg egy csomó ember.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire időhúzás volt a hatodik évad nagy része, a totál értelmetlen templomos résszel meg a tizensok részen át bonyolított, de végeredményben ugyanúgy felesleges túlvilágozással.
Egy másik site-on olvastam egy nagyon jó megközelítést: a Lostra úgy érdemes nézni, mint egy modern Twilight Zone vagy Outer Limits, amiben van egy rakás nagyon jól sikerült kisebb történet remek karakterekkel, meg van pár ami sokkal kevésbé sikerült jól. A nagy, átfogó történet pedig jobb figyelmen kívül hagyni a lapos és végeredményben üres lezárása miatt
