Mozart természetesen minden mennyiségben. Na jó, neki is vannak olyan művei, amik nem annyira jönnek be, de az a ritkább.
Van egy érdekes sztorim a Requiem- mel amúgy. Körülbelül 14 éves lehettem, mikor először hallottam. Nagyon tetszett az egész, 2 tételt kivéve. Nem tudom, miért, de a Tuba Mirum és a Recordare nem nagyon tetszettek. Túl lassúnak, vontatottnak talltam őket és maradtam inkább a pörgősebb Confutatis- nál.
Mikor azok jöttek, mindig elváltottam onnan, magyarul esélyt sem adtam szerencsétlen tételeknek, de azért, mert a Tuba mirum tételtől egyszerűen kirázott a hideg. Hülye megfogalmazás, de féltem tőle.
Egyszer aztán osztállyal néztük meg a Requiem-et, ahol ugye nem lehetett azt mondani, hogy tanárnő vigye már el innen...
Érdekes volt. Akkor lehettem olyan 16-17 tehát pár év eltelt közben. Először féltem, mert ugye tudtam, hogy "ez az a tétel, amitől félni kell" de kis idő múlva csak maga a zene létezett. Már nem féltem. Hanem gyönyörködtem.
Mit gondoltok, miért lehetett ez? A zenéhez is érni kell?
A zene az kell...
