Tényleg van egy ilyen népszerű felfogás, hogy jobb, ha nem tudod, hogyan készítik az éttermi ételeket. Biztosan van némi valóságalapja, de ennyi erővel ez ugyanúgy elmondható akkor a nem éttermi, áruházakban árult ételekről is. Ott is legalább annyira ki vagy téve a gyártók minőségrontó viselkedésének és visszaéléseinek. Szóval akkor a házi kiskertben termelt zöldség-gyümölcsön kívül ne is egyél és igyál semmit...
Másrészt az egész lenti cikknek van egyfajta túlzó, modoros és ellenszenves stílusa, ami számomra inkább kételyt ébresztett a benne leírt tanácsokkal kapcsolatban, nem megerősítést. Például nem értem, miért kell agyba-főbe szidni a brassóit vagy a hortobágyi palacsintát. Nemcsak az éttermi elkészítését, hanem magát az ételt is! Hogy a Nyugat csak szánalomból, kelet-európai egzotikus mivolta miatt értékeli. Szerintem igenis remek ételek, és egy hortobágyi palacsinta méltó vetélytársa lehet mondjuk egy olasz lasagnének.
Azt azért el kell ismernem, hogy nem gyakran járok éttermekbe. Illetve ha ott is vagyok, sok a listában szereplő fogást (pörkölt, halászlé, gulyásleves) eszembe nem jutna rendelni. Legalábbis addig, amíg a nagymamám vagy anyukám otthon megfőzi, én nem kísérletezem máshol velük. Valamint idetartozik még a lazac, ami tengerparti országokba utazva alap, hazai éttermekben viszont gyakorlatilag kizárt. Ennek ellenére nem hiszem, hogy ennyire tragikus lenne a helyzet, mint amit a cikk próbál lefesteni.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
