Amiatt aggódtunk, hogy el lettünk felejtve általad, de ha nem...
...
welcome, és örülünk, hogy nem hagytál el minket végleg... *szüp*. Várjuk akkor a köv. felvonást, de már az is elég, ha néha-néha életjeleket adsz.
(Amúgy nem kicsit durva ez a topic, ha azt nézzük, hogy az esetek ~felében gond nélkül lehet itt elfeledett domeistákat megidézni. Komolyan. Ezek után mondja vki, hogy nincs ennek a dolognak létjogosultsága.

)
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”