MondoCon 2011. ősz - fotógaléria (Hírek)

Hm, hát köszönöm, de az a helyzet, h nem vagyok én sem kompetens a témában (főleg, hogy 1 conon nem vettem még részt... sőt, a mostaniról még csak nem is tudtam, mert most először el sem hívtak - talán megunták a sorozatos lemondásaimat ). A khm, "véleményem" meg továbbra is változatlan, mint amit az előző con topicjának első pár hsz-ében írogattam össze.

Szerintem kár itt mindenféle pszicho- és szociológia összefüggéseket keresni a dolgok mögött. Egy fiatal szubkultúráról van szó, akik negyedévente 1x szeretnék magukat jól érezni, mégis mi baj van ezzel? A 19. században a könyveket átkozták, mint a fiatalság megrontóját, a 20.-ban a tévét, majd a számítógépet és a nintendót, ma az internetet, facebook-ot, mobilt és az animét. És lám, még mindig létezik emberiség. Messze nem arról van szó, hogy korcsosulna a világ, egyszerűen csak folyamatosan változik, és ez a tény az, amivel sokan nem tudtak megbékélni az elmúlt ~1000 évben.
Mert az egy dolog, hogy engem tökre ugyanígy zavar a deviantart-os példád, de ha megnézed a képek alkotóit, nem egyet találsz, aki más műfajban is elkezdett idővel alkotni. Ha a gyerek nem barátkozik össze az animékkel, talán sosem lesz dA-s accountja, sosem keresi meg magában a talentumait.
A japánokat meg szintén felesleges hibáztatni, sokan nem beszélnek róla, de ott is kinézik az otakukat (animefüggőket); talán még jobban is, mint nálunk. Ők inkább mangáznak.

Amúgy Firefox lett a kedvencem a mostani felhozatalból.

Spike: Tőled meg jöhetnek képek továbbra is, mint bennfentes.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Lord Vader for president, a többihez nem tudok mit hozzáfűzni. Értem is meg nem is. Úgy vélem ez egy korszak, amit idővel kinő az ember. Lehet azért mondom ezt, mert távol áll tőlem ez az egész manga / anime világ. Félreértés ne essék, elfogadom hogy van, csak szerintem egy kicsit már sok, erős. Tehát amikor deviantarton rákeresek valamire, és a találatok fele anime és manga, akkor elgondolkozom hogy most mi van ezzel a világgal. Lehet én vagyok maradi vagy konzervatív, de nem hiszem. Tehát azt próbálom megérteni, hogy mi az az irdatlan nagy dolog, amit ezek a sorozatok rejtenek, nyújtanak, hogy tizen huszon éves korosztályok világszerte oda vannak meg vissza tőle. Én valamiért nem tudnék ilyen szinten egyesülni a karakterrel. Pedig én is szerettem mindenféle karaktert, Mad Maxtől kezdve Darth Vaderen át Shepardig a Mass Effectből van sok féle. De ez azért már túltesz a farsangi kategórián, mikor 10 évesen beöltözünk robotnak, cowboynak meg miegymásnak. Valaki elmondhatná, hogy mi a poén abban, hogy beöltözök egy kitalált karakternek, és egy kitalált karakter személyiségével egyesülök, és azt egy mély fanatizmussal imádom. Mondjuk lehet rájátszik az, hogy ma már nem a Tom & Jerry, Flinstone család meg ilyenek mennek a Cartoon Networkon, hanem kicsit extrémebb rajzfilmek. Széles látókörű vagyok, tehát nem zárkózom el új dolgoktól, de ez a része a világnak még érthetetlen számomra. Gondolom mert nem ebben nőttem fel. Olvasgattam a képek felett található linkek kommentjeit, szívesen elolvasnám Aryx és Sir Spike véleményét a témában.

Wotan 5-dik kommentje elgondolkodtató itt:
http://www.pcdome.hu/forum.php?action=ll&t=20479