Személy szerint a Homicide Desk ügyeivel szenvedtem a legtöbbet, ott még az is fordult, hogy egy nyomozás annyira mellément, hogy a főnök azzal is megfenyegetett, hogy lefokoz közlekedési rendőrré.
A játék is itt ül le leginkább, ennek ellenére az ügyosztály utolsó küldetése...inkább nem is mondok semmit.
Az utána következő Vice és Arson Desk szerintem sokkal könnyebb, bár az is lehet, hogy csak a megszerzett rutin miatt. Ami a legjobb, hogy egy sikeresnek gondolt ügyről (tehát, amit 5 csillagosra értékel a játék) is kiderülhet utólag, hogy teljesen vakvágány volt.
A mellékküldetések mindenképpen hasznosak az intuíció pontok miatt, a Newspaperek megkeresése pedig szinte kötelező, mivel - bár elsőre ez nem egyértelmű - a felszedésükkel bejátszott rövid történetek szorosan összefüggnek a fő történeti szállal, ahogyan a II. VH-s visszaemlékezéseknek is megvan a maguk szerepe. Ezek nagyon szépen összeállnak a játék legvégére.
Annyit lehetne írni erről a játékról, de érdemesebb inkább játszani vele. Nálam még mindig az év legjobbja között van a helye, pedig sűrű a mezőny idén.
Meg nem is baj sztem, ha mindenhová benézek, meg mindent megforgatok többször a kezemben, mert a történet előrehaladtával biztos, hogy lesznek nehezebb küldik, ahol szükség lesz az efféle, "hopp, oda még nem is néztem be" rutinra. A kihallgatásoknál meg megint csak hosszasan időztem a bizonyítékok közt, mert nem akarok beégni, és minden ügyet meg akarok oldani. Mondjuk már látom magam előtt, ahogy ez néha agyvérzés közeli állapotba fog kergetni, de kell az adrenalin. 
