A leírt "...de erre max egy hetem van" azért erősen túlzás, de alapvetően jó a megállapítás.
És akkor a spanyol srácról írok, amit tudok.
Az év első felében a csaj Madridban volt. Ott love story, jártak is kb fél évig.
Tehát nem egyszer és nem kétszer találkoztak. Egyszerűen volt egy komolyabb fajta kapcsolat, ami nyilván halálra van ítélve, amit ő is belát... de, hogy egy haverom szavaival éljek "a csajok ilyen hülyén érzelmesen gondolkoznak... pedig milyen egyszerű lenne, ha nem így lenne!".
Tehát csak a csaj tudja, mi lesz. Sőt, abban is kételkedek, hogy ő tudja.
Persze, túl sok időt nem áldozok rá... legalábbis annyit nem, amennyit túl soknak érzek. És amikor felfedezni vélek pozitív jeleket, és azok alapján próbálkozom folyamatosan, közelebb vagyok a boldogsághoz, mint ha direkt úgy nézem a dolgokat, hogy minél kevesebb pozitív jelet fedezzek fel, és nem hajtok.
...ha nem látsz pozitív jeleket - ha valamit, akkor pozitív jeleket látok. Úgyhogy a dolog gyakorlati fele jelenleg annyira azért nem bonyolult. Keep goin' van.
Abban meg nem kételkedek, hogy a spanyol szál idővel elhal... csak azért nem mindegy, hogy az az idő gyakorlatilag most van, egy hónap, vagy fél év múlva... majd kiderül.
