És akkor, a lényeg. Hogy mit beszéltünk.
Most nem lesz semmi. A jövőről pedig annyiban állapodtunk meg, hogy majd lesz valahogy.
Most magamba roskadhatnék, mint tettem azt két hónapja, amikor visszautasított... de tényleg értelmetlen hülyeség lenne. De nyilván nem ezért nem teszem, szabályozni azért még nem tudom ennyire... de valahogy mégis jó a kedvem.
Mert ismét megerősítette, hogy rohadtul élvezte azt az éjszakát ő is, hogy abszolút nem bánta meg és hogy igen, alapvetően van nála esélyem bőven (na meg, hogy nagyon bír... bár ezt eddig is tudtam, de a megerősítés sosem árt).
Próbáltam valamit kihúzni belőle, hogy mondjuk 4 hónap múlva, amikor, tegyük fel, a spanyollal már nem tartják nagyon a kapcsolatot, nem lehetne-e szerinte valami... de hát én is tudtam, amint kimondtam, hogy ez így hülyeség, nem lehet megmondani ezt így. Erről abban állapodtunk meg, hogy alapvetően van esélyem, abszolút nincs kizárva SEMMI.
De azt is le kell szögezni, hogy MOST nem lesz semmi, marad a barátság. Viszont az tényleg. Legalábbis a szombat óta eltelt idő, és a mai találka alapján. Ráadásul nyilán még közelebb is kerültünk egymáshoz.
És, ami jó, hogy ez a mostani tisztázás sokkal jobb, nyugodtabb, békésebb, több mindenre kiterjedő volt, mint az előző. Csak kb a negyedik jó hosszú ölelés után sikerült elválnunk. És ezek az ölelések most nekem nem úgy estek, hogy "Jó, jó, de ááá, basszus... ezt én nem bírom...", hanem hogy "
".
Tehát végül is fel lehet fogni úgy, hogy rábasztam, hogy balfasz vagyok, hogy hülye vagyok... de én nem így látom.
Ui.: a spanyollal való kapcsolatáról is megtudtam egyet s mást. Nem arról van már szó, hogy abszolút bele van még esve, meg hogy sehogy sem tudja túltenni magát rajta. Sokkal inkább arról, hogy azért a kapcsolatot tartják, és a spanyol gyerek nem ismerkedik, nem bulizik stb... és emiatt a csaj bűntudatot érezne, ha ő viszont így tenne - mert valamit azért nyilván érez még iránta.
Ui2.: milyen egy hülye ügybe keveredtem, és hogy megbonyolítottuk ezt még mi is a csajjal...
