RPG téren amúgy is adok a véleményedre
És igen, nálam a HANGULAT repítette a Morrowindet is anno, és ennek a hiánya untatta meg sajnos az Obliviont még időnek előtte. És pontosan úgy volt jó játszani, mint írod: kitalálni egy karaktert, elképzelni, és azt az "életstílust" megpróbálni megélni a játékban, amely a megszemélyesített hősödet jellemzi (a képzeletedben). Nem ultimate gyilkológépet gyártani, nem optimalizálni a végletekig, hanem egy adott karaktert játszani. Mindezt egy egyedi, élőnek/lélegzőnek tűnő világban.
Egyébként nem ide passzol, de gondoltam, hogy leírom, mert látom, sokat "emlegeted" mostanában a Bioware-t: bár a Dragon Age: Origins-hez képest szerintem is óriási csalódás a DA2, legalábbis nem azt a vonalat/stílust folytatja, és ettől én sem tudtam elvonatkoztatni a vele töltött órák alatt... sőt, szerintem az eddigi leggyengébb Bioware játék, de vannak nagyon jó pillanatai/ötletei és igazán jó karakterei. A párbeszédek jó része pedig zseniális. Főleg, ha egy cinikusabb főhőst alakítasz. Szóval, ha el tud vonatkoztatni az ember a semmiből a nyakba potyogó ellenfeleken és hasonló blődségeken, akkor ott van a minőség is a máz alatt. Én még nem írnám le a Bioware-t. Azzal együtt sem, hogy félek, a DAO volt az utolsó mohikánjuk. Már ami a klasszikus rpg-k vonalát illeti.
Endure. In enduring, grow strong.