Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Para hát. Ez az egyik olyan dolog, amit tényleg bánok és szégyellek az eddigi életemből. Hogy tényleg nagyon szerelmes voltam belé, ő is belém, és mégis, ilyeneket csináltam. Nem is egyszer, egy idő után rendszeresen.
Egyik ilyennél azt a szituációt sikerült megteremtenem, hogy én győzködtem őt, hogy szakítson velem. Pedig tudtam, hogy ha szakít, akkor olyan értelmetlennek és szarnak fogok látni mindent... mint amilyennek láttam is, amikor végül 4 hónappal később szakított is. Aztán kibékültünk, akkor mérsékeltem magam, amennyire tudtam. De nem volt elég nagy pofon az az éjszaka, amit álmatlanul töltöttem abban a tudatban, hogy most akkor végül nem szakítottunk de mi van, ha holnap mégis szakít, meg az az egy hetes magashegyi túra, amin mindketten ott voltunk és elég szar hangulat volt kettőnk közt végig. Úgyhogy csak visszajött szépen lassan minden hülyeségem, és nyilván szakítás lett belőle.
Ami viszont elég nagy pofon volt mindenhez. Főleg, hogy utána egy héttel összejött vmi másik sráccal. Na, én onnantól kezdve kb 5 hónapig halál depressziós voltam. Aztán meghalt nagyanyám, akivel nagyon nagyon jóban voltam. Akkor egy hónapig még szarabbul voltam. És aztán amikor a gyász elmúlt, a szerelmi bánatot sem találtam.
De ami a lényeg, és aminek tényleg örülök: tényleg megváltoztam, és tényleg elhagytam azokat a rossz dolgokat, amik ahhoz a kudarchoz vezettek.

Azt meg csak megjegyzem, hogy pont mostanában, már nem is emlékszem, milyen okból, elkezdtünk egész sokat beszélgetni vele. Fb chaten, smsben is, de össze is futottunk egyszer. Érdekes. És nagyon jó, hogy tényleg meg tudjuk beszélni a dolgokat teljesen őszintén. Meg hát nyilván másról is beszélünk. És tényleg örülök, hogy - igaz, 3 évvel a szakítás után, de jobb később, mint soha - elmúlt mindenféle szerelem, féltékenység sértődöttség, miegymás kettőnk közt, és most el tudunk lenni egymással pusztán barátilag. Mert tényleg nagyon jó arc.

Ui.: hű, kicsit eltértem a témáról!

Az para. Én ezt azzal magyaráztam, hogy ha nem szeretném, akkor nem sértődnék meg, s ő sem. Mert fontos a másik, s rosszul esik tőlem/tőle az ilyen. Csak az a baj, hogy olykor tényleg nem látott a dolgok mögé, csak könnyebb volt megsértődni, mint végiggondolni, hogy mit mondtam. Jó, tényleg a humorizálás néha sok volt, de ez az egyetlen amiben jó vagyok, amihez értek, mosolyt csalni mások arcára, mosolyogni akkor is, ha szar. Ilyen a természetem, a humor lételemem. Ez így fórumon nem jön át, nem ismerjük egymást, de ez így van. Szerinte komolytalan, meg gyerekes. De akkor milyen jó volt mikor sírt valami miatt, én meg felvidítottam. Így is rengeteget változtam már a mondjuk három évvel ezelőtti énemhez képest. Az egyik legjobb barátom, aki lány, s osztálytársam három éve még nem igazán kedvelt. Mondjuk paraszt is voltam, sokszor megbántottam, de tanultam belőle, s változtam, meg ő is, már egyáltalán nem sértődékeny. Én meg amikor szerelmes lettem, jobb emberré váltam, s most már azt mondta nekem, hogy én vagyok a legjobb barátja, s hogy én vagyok az egyetlen barátja, akiről nem tudna rosszat mondani. Már vagy két éve nem sértettem meg senkit a humorommal, meg sehogy, kivéve a drága exemet. Ő volt az egyetlen, aki magára vett mindent. Négy jó barátom van az osztályban, s három olyan rajtuk kívül, akiket több, mint tíz éve ismerek. És egyiküknek sincs semmi baja velem. Akkor kivel van a baj? Persze más egy barátság, főleg fiúk között, de akkor is. Neki nem igazán van igaz barátja.
Meg, azt utáltam még, hogy egy rossz szó és megy a sértődés, de amikor szépet mondtam azért semmit nem kaptam. Pedig mondtam én, hóó, de sokszor. Minden nap elmondtam, hogy gyönyörű, hogy tetszik a ruhája meg minden. Verseket írtam neki, szépeket, de ezekért nem kaptam semmit. De egy rossz szóért rögtön ment a durci. Nem egymáshoz valók vagyunk. Nekem olyan lány kell, aki hasonlóan bolond, mint én. Ő sajnos nem ez a kategória.

(btw: Mikor már szakítottunk, olyat is megengedtem magamnak, amit addig nem. Tök komoly beszélgetés közbe, mikor azért ment a veszekedés, beírt egy ilyet, hogy - És tudod mi a rossz? Mondom én ezt lecsapom. - Pld, ha nincs lábad... De nem szólt rá semmit)

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Óó, a sértődés... a volt barátnőmmel való kapcsolatban inkább én voltam, aki generált sértődéseket. Nem értem, mi volt velem... pedig rohadtul szerelmes voltam belé, de mégis, minden tök jelentéktelen ügyből képes voltam kreálni valami veszekedést. Mondjuk akkor volt a nagymagyar meg Black Metalos korszakom, ráadásul alapvetően nagyon makacs tudok lenni, ez meg így együtt valahogy sok volt.
De tényleg, olyanokat műveltem, hogy mondott valami halál ártatlan mondatot, belekötöttem egy szóba, vitatkoztunk egy órán keresztül, hogy most akkor nem úgy értette stb... aztán a végén már azt mondta, hogy "jó, bocsi, tényleg hülyeséget mondtam". Erre mit csináltam? Hirtelen átálltam arra az oldalra, hogy nem, nem hülyeség.

Nem tudom, hogy voltunk együtt másfél évig. Tényleg nem értem. De hogy én mekkora faszkalap voltam!

Én képtelen voltam a sértődéseket elkerülni. Egyszerűen rengeteg dolog sértővé vált a számára, de csak tőlem. Mások még durvábbakat mondtak olykor, de azokon nem sértődött meg. A végére már én is olyanná váltam. Megsértődtem mindenen. (Aláírom, hogy tényleg volt amit nem mondunk nőnek, de senki sem tökéletes.) Utólag már okos vagyok, sok dolgot nem mondanék, vagy másképpen fogalmaznék. De akkor is, annyira nem értette a poénokat. See outside the box. Mindig mondtam, de hiába. Ennyit a sértődésekről. Sorolhatnék annyi dolgot, hogy talán 3 oldalnyi word dokumentum sem lenne elég, de nem teszem. Most nyugodt vagyok, maradjon is így

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Jaaa, akkor meg tesztelés. Így utólag azt mondom, soha nem kerültem volna el az ilyen sértődéseket, de azt is tudom, hogy ha megint abban a helyzetben lennék, ezt a bölcs gondolatot másodperc törtrésze alatt elfelejteném, vagy csak nem érdekelne.

De ez még akkor volt, mikor jártunk De akkor is. Nálam ő is oszttárs, meg a srác is akiről szóltam a korábbiakban. Duplán jó.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Már megbocsássatok a kifejezésért, de ha az exed, mifasz köze van hozzá?
Nálam meg a srác az osztárs aki miatt elhagyott

Nos, igen. Osztálytárs dolog. Nem kellemes. No de ezeket a sértődéseket nem értettem sosem:

1, Hozott nekem egy képet a Balatonról, melyen egy igazán dús keblekkel rendelkező hölgyemény éppen előre hajolt. Nagyon nagy mellei voltak. Kérdezi tőlem: - Tetszik? Erre én: - Persze, csak szerintem túl nagy a csajnak a melle. Megsértődés. És miért? Mert hogy neki is nagy a melle, akkor biztosan az sem tetszik. Innen gyere vissza. A túl nagy és a nagy, nem ugyanaz. De mind1.

2, Úgy volt, elmegyek BME nyílt napra. Végül meggondoltam magam, mert egyrészről azon a héten voltam máshol, tök egyedül, a hidegben, másrészről az a hely meg is győzőtt, így tudtam úgysem megyek BME-re, feleslegesen költöttem volna vagy 3000 Ft-ot az utazásra. És megsértődött. Hogy hát mérnem megyek el, meg a te jövőd így úgy amúgy...Megsértődik, azon, hogy ÉN nem megyek arra a nyílt napra, ami ENGEM érdekelt volna. ?????? Nem értem.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Rengetegszer....

Idegesített már fel az exetek?? Engem mostanában igen. Még csak beszélnünk sem kell, elég ránéznem. Borzasztó..

Am ha valakit érdekel, akkor leírok két fantasztikus megsértődős sztorit. Én ezeken már csak nevettem.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk