A Dinner for One-ról (Egyszemélyes vacsora) már hallottam korábban, eddig azonban még nem láttam, úgyhogy most végignéztem. Tulajdonképpen nem volt rossz, egyszer szerintem mindenképp nézhető. Viszont ha nálunk is minden szilveszterkor többször leadnák a csatornák, akkor pont ugyanannyira gyűlölném már, mint a Sas-kabarékat.
A Kouhaku Uta Gassent (Vörös és fehér dalok csatája) szintén ismertem, bár előadásokat abból sem nagyon láttam még, vagy legalábbis nem emlékszem. Mint ahogy a Girls' Generationt is jól ismerem. Mondjuk hallottam már tőlük jobb dalt is.
Az indiaiknál általában a bőrömből ki tudnék ugrani ettől az össznépi táncikálástól, ami a filmektől kezdve a reklámokig mindenhol megtalálható. Ez viszont kivételesen vicces volt szerintem.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
