Mass Effect 3 befejezés - SPOILER!

(Félned nem kell, csak túl jó a memóriám felesleges dolgok megjegyzése terén. Bezzeg vizsgán!)

A Losttal azért szoktam példálózni, mert én azt a mai napig nem voltam képes elfogadni. Nyilván ezt túlzásba is viszem (a tipikus sértett mentalitás), és persze lehetne vitatkozni, hogy objektíve nézve mennyire volt jó/rossz, megalapozott/megalapozatlan a vége, de jelen pillanatban nem ez a lényeg, hanem a heves és egymással ellentétes reakciók, amiket a finálé kiváltott. És van olyan barátom, aki kijelentette, hogy igen, őt is bosszantotta a vége, de ő ezzel együtt elfogadja, és jó emlékei maradnak a sorozatról, mi több, már kezdi is az újranézést. És ezért senkitől sem fog bocsánatot kérni.

Na, valami ilyesmire akarok én is kilyukadni a ME befejezése terén. Amúgy természetesen egyetértek, hogy itt f*szság van f*szság hátán, de ezeket nem idegesen, hanem inkább vigyorogva cikizem ki. Ezt nem kötelező követni (nekem sem megy sok más téren), és ez nem egyenlő azzal a mentalitással, hogy "hú, ez istenkirály volt, és akinek nem tetszett száztizenkilenc százalékig, az nem tud szórakozni!" (helló, Prometheus-fórumok).

ME-téren már az eredeti befejezést sem rühelltem, mert valamiért úgy éreztem, hogy a pozitívumok ellensúlyozzák a negatívumokat, az EC-nek meg azért örülök, mert bár a hülyeségeket nem tünteti el, de a mérleg egyik oldalába azért csak bepakolt pár jó dolgot.
Filozófiaóra vége, Hackett out.

Már félek bármit is írni, mert felhasználják ellenem.

Lostban lehetett tudni, hogy ilyen típusú vége lesz. Itt az utolsó öt percig egy indokokkal, következményekkel, tudománnyal és már kibontott, bemutatott univerzummal volt dolgunk. A végén meg egy addig és általuk megalkotott világba nem illő elemet húztak elő a hátsójukból és az arcunkba nyomták (majd felháborodtak, hogy a rajongók miért nem eszik meg és később kicsit megfényesítve ugyanúgy elénkrakták).

Ha úgy kezdik, hogy a nem mondják el a hajó működését és a mass effect helyett mindenre azt mondják, hogy it's magic akkor nem lepődöm meg, hogy a végén előjön egy mitikus lény és azt mondja, hogy it's magic too.


Értem amit mondasz az érzéssel és a 'mű mellőli felkeléssel' () kapcsolatban, de elfogadni nem tudom ezt a nézőpontot. Nem tekintem feleslegesnek az ezzel töltött időt, de attól még sajnálhatom, hogy pocsék vége lett. Csak azért, hogy vidám lehessek még nem fogom azt mondani rá, hogy milyen jó lett.
(És a folytatás itt természetesen nem az, hogy akkor inkább szomorú vagyok, hanem mással foglalkozom, azzal ami tényleg jó.)

Man literally too angry to die

akinek veled ellentétben nem elég az, ha a szarra egy szép masnit tesznek

Hogy is volt ez a templommal, a purgatóriummal, a nagy könnyezős-hegedűszós ráeszmélésekkel és Jack meg MIB végső nagy csatájával...?

A kritikák amúgy jogosak és szükségesek is, de végül megint oda lyukadunk ki, hogy a fandomon belül az lesz a boldogabb, aki nem úgy kel fel az adott mű mellől, hogy a készítők elvettek x végiglelkesedett évet az életéből, majd jól pofán csapták egy ocsmány befejezéssel. És ezt persze nem nagyon lehet akarattal szabályozni, az embernek vagy bejön a dolog, vagy nem. Lutri.

"Biztos lesznek akik ezután is hőbörögnek (bár szerintem most már a csakazértis alakok, a muffin küldözgetők és társaik fognak)"

Hát-hát, akkor ezek szerint én csakazértis alak vagyok, akinek veled ellentétben nem elég az, ha a szarra egy szép masnit tesznek.

Man literally too angry to die

Nem is kell újrajátszani a cerberustól, fellegvárba teleportálás előtt van egy autosave, azt betöltve beadta az ec-t. Egyből van egy új jelenet, a normandia visszarepül a flottához, odafent egy két plusz sor andersonnal és timmel. Egyébként végig ugyanaz de a kis pöccsel lehet beszélgetni. Plusz sorokban mondja el ugyanaz, azért vagyunk hogy jó legyen, a kiirtással mindenki jól jár, bla bla... Ha rálövünk a kis buzira akkor beadja a "go fuck yourself befejezést" szóval most tölthetem újra.

Astroboy elmondja, hogy a kéknél emlékezni fog Shep az életére, és mindenre, mindenkire ezért a megőrüléstől nem tartok. Én-mi-gaiat továbbra sem szeretem. Pirosnál meg edi-geth elvesztése fáj. Kiskölyök logikája baromság, gethekkel tök jóban lettünk, edi is szabad akaratából dönt (segít az organikusoknak ahelyett hogy saját célja érdekében beállna a reaperekhez) tehát nem minden gép lesz rossz. GFY befejezés is lehetne canon, új fajokkal lehetne előállni az ME4-ben bár akkor más fajokkal játszanánk újra ezt a trilógiát. Nem tudom mi lesz az elfogadott.
A Yt videókhoz képest az enyémben volt egy két plusz, pl samara és a lánya üldögéltek mosolyogva, Miri és a húga valami monitorokat figyelt, Jack a tanítványainak magyaráz. Ilyenekből elfért volna még több, kifejezetten örültem volna ha az összes csattárs-fontos npcre kitérnek és pár concept artnál jóval személyesebb következményeket kapunk, egy két sor beszélgetéssel. Ami személyes dolog van az csak annyi, hogy a LI teszi fel a névtáblát a Normandián.

Összességében nem lett ez olyan rossz. Biztos lesznek akik ezután is hőbörögnek (bár szerintem most már a csakazértis alakok, a muffin küldözgetők és társaik fognak), de nálam nagyjából sikerült kimosni azt a keserű szájízt amit az eredeti „befejezés” hagyott. Ha eredetileg ezzel állnak elő akkor simán meg lehetett volna úszni az népfelkelést.

*szófosás ON*

A kék számomra azért érdekes nagyon, mert ki tudja, meddig tart ki Shepard emberiessége, jóindulata, türelme, mikor válik teljes mértékben géppé/istenné. Eljön-e az a pillanat, amikor úgy dönt, hogy mégiscsak ráférne a galaxisra egy kis népirtás. E szempontból egy időzített bomba a jó öreg parancsnok.

Viszont mind a ződ, mind a kék verzió túl nagy előnyt biztosít a galaxis népeinek, úgyhogy ha valaha folytatni merészelik a játékokat, akkor szerintem a destroy lesz az alapértelmezett canon. Persze mindhárom befejezéssel lehetne kezdeni valamit, de...
1. A szintézisben mindenki upgrade-elt csodalénnyé válik, akik lassan már a halhatatlanságra pályáznak, és a népek rendelkezésére áll évmilliók/évmilliárdok minden tudása. Ebből alaphelyzetből azért elég nehéz lenne egy nem túl magasröptű, nem túl absztrakt, és könnyen emészthető játékot írni. Izgalmas kihívás, de ehhez egy Asimov kellene.
2. A kontroll kétesélyes, Shepard vagy annyira unja magát a távoli űrben, hogy inkább besegít a többieknek egy tutibb civilizációt építeni, és akkor majdnem ugyanott vagyunk, mint a szintézisben, vagy idővel meggondolja magát a ciklus ügyében, és akkor visszaugrottunk a ME1 történetéhez.
3. A pusztítósdiban viszont a galaxis nem változik meg gyökeresen, és a reaper-ciklus is eltűnt. (Vele együtt viszont odalett a régi biztonsági kontroll is, az, hogy a magasabb rendű mesterséges intelligenciák megjelenésekor a csótányok szépen kipucolják őket a fejlett fajokkal együtt, a jelentéktelenebb népeket viszont meghagyják.) Szerintem egyedül ebből lehetne a trilógia hangulatát megőrző folytatást barkácsolni.

Go fuck yourself befejezés! Ó, ha le is lehetne lőni a kis f*aszkalapot... Itt mondjuk nem értem, hogy az EMS miért nem számít, multival túl vagyok a 10000-ren, ennyivel már túl lehetne azért élni szerintem...
Destroyt megnéztem, továbbra is az EDI-geth veszteség miatt nem szimpatikus a dolog, Shep a szusszanáson kívül itt se szerepel többet ezért talán mindegy is. Este megnézem majd a sajátomat, említett probléma miatt a kék tűnik a tuti befutónak. Nem hittem volna, de tényleg nem sót szórtak a sebbe ezzel az ec-vel, bár azért egy kicsit még mindig vérzik.