Combat Mission

Szerintem ez pont az a topik, ahol ez a téma nem OFF.
Mi, akik CM-et játszunk, nyilván mélyebben (de természetesen különbözően) viszonyulunk a történelemhez (az belül a hadtörihez), mint mondjuk egy átlagos RTS vérpistike.
Nyilván egyikünk sem viszonyul pozitívan semmilyen népírtáshoz. Nagyon nehéz például a barátaimnak, rokonaimnak megmagyarázni, hogy az, hogy háborús érdeklődésű vagyok (sokat olvasok, nézek, játszok ebben a témakörben) az nem azt jelenti, hogy örülök a háborúknak! Azt meg végképp nem jelenti, hogy szívesen részt vennék egyben.
De igenis érdekel minden szintje: ahogy a politikusok kitalálják, hogy na akkor most háború, ahogy a tábornokok megtervezik a stratégiát, ahogy a századosok taktikailag megoldják a helyzetet és ahogy a közkatonák az egészet elszenvedik. És legvégül a fegyvertelen civil lakosság szörnyű és embertelen tapasztalatai is érdekesek. És ez nem perverzió. Ahogy a bélyeggyűjtés vagy a fókák leölése elleni tüntetés sem az. Csak egy érdeklődés. Érdekel, hogy mit érez/gondol az a katona vagy egyszerűen csak résztvevője ennek vagy annak a történelmi (leginkább háborús) helyzetnek.

Ez kicsit OFF lesz, de talán mégis másoknak is érdekes...
Szóval ez a változás nálam összefügg a lelki, spirituális ébredéssel. Hogy már nem tudom a harcot, meg az izgalmas kütyüket (páncélosok) külön választani a céltalan pusztítástól, szenvedéstől, amit az emberiség magának okozott. Bár nem tudom nem elolvasni a wikipedia-n a különböző eseményeket (amikor pl. egyes scenariok történelmi hátterét kutatom), amelyek mély hatást tesznek rám. Elképesztő, hogy a konkrét harci cselekmények mellett, mintha tényleg teljesen megbolondult volna az emberiség, hogyan irtotta egymást százezerszámra (!) a számos különböző népcsoport.
Persze megtörtént, a múltunk része, csak én már erősebben koncentrálok az új korszakra, amely a szeretetről, a gyógyításról és az együttműködésről szól.
...de CMBB meccsekben tényleg benne vagyok - pontosabban leszek!

Fura, mert nekem tökre fontos érezni a veszteséget. Nekem pl a sakk nem is volt soha kedvenc játékom.
Engem mindig is (könyvek, filmek) érdekelt a katonák élete, érzései... stb. Ezért ez fontos a játékban is. Amikor én egy századod irányítok (ezt leginkább a CM Shock Forceban éreztem), akkor teljesen át akarom élni egy százados gondjait: egyrészt végre kell hajtanom a parancsokat, másrészt meg kell mentenem az embereimet, harmadrészt a technikát is óvnom kell. Szóval ha egy Humveenak lerobban a kereke, az nem csak olyan szempontból szar, hogy nem vehet részt a csata további részében (pl egy spanyol faszi írt blogot az egyik kampányomról, ahol minden csata után a technikai veszteséget kiszámolta dollárban). De a lényeg nem is a technika, hanem pont az élőerő. Az, hogy a veszteség megérint. Nem csak egy szám. Hanem látom, hogy ő ott a M4-essel elfeküdt. És bár semmi taktikai előnyöm nem származott belőle, mindig küldtem egységet, hogy kezeljék le (buddy aid) és ne engedjék elvérezni. Ez szerintem pont előnye a CMx2 motornak. De persze tökre megértem a te verziódat is.

Igazából nem is emiatt, hanem a CMx2 keleti megjelenése okán kívántam véleményt nyilvánítani. Nekem két gondom van vele:
- Egy általános probléma: nekem ez a fajta megjelenítés már nem elfogadható. Túlságosan élethűen adja vissza a pusztítást, az emberek szenvedését, halálát. A magam részéről addig élvezetes egy stratégiai játék, amíg sakkhoz hasonló a koncepciója - tehát a fókuszált gondolkodás - és nem szembesülök az emberiség értelmetlen önpusztításával.
- a másik gond: szerintem teljesen meghibbant a kiadó ezzel az árpolitikával - gyakorlatilag DLC-ket, meglehetősen átlagos grafikával, kiadni konzol-teljes játék áron?????? Ha majd össze akarnám gyűjteni a keleti front egészét lefedő játékot, kis népekkel, stb., akkor majd fizetek 50-100.000 Ft-ot? Noooormális?
Szomorú, hogy immár egyes kis cégek is sikeresen beküzdötték magukat a, kizárólag profitot hajszoló, nagy cégek szintjére.