Rise of the Tomb Raider részletek [hozzászólások]

Hidd el, akkoriban ez nem jelentett akkora gondot, tényleg természetes volt így, és természetes volt az is, hogy brutálisan nehezek voltak a játékok, köztük a TR-sorozat is akkoriban. Ami viszont egyedül nem tetszett, hogy néha egy-egy logikai feladvány megoldásánál erre szándékosan rájátszottak, amitől viszont az életszerűség érzése csökkent. A 4. részben pl. derékmagasságban lévő lyukba nem lehetett belemenni, mert nem volt ilyen mozdulatsor. Ez még oké is lett volna, de az egyik helyszínen volt egy ilyen résznél alul egy csapóajtó, amit kizárólag azzal a céllal kellett kinyitni (és előtte megtalálni a kapcsolóját), hogy a lyuk fejmagasságba kerüljön, így függőlegesen a szélére lehetett csimpaszkodni és ezután felkapaszkodva bemászni. Nah itt én is fogtam már a fejem. Ezeket leszámítva azonban zseniális játékok voltak a régi TR-ek.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Az utolsó mondatom kicsit félreérthető volt Nem arra gondoltam, hogy akkoriban feleslegesen nehezítették a mozgást, hanem hogy erre az újabb keletű részre már nem örökítették át ezt a régi típusú, pepecselősebb irányítási mechanizmust (pl. széleken guggolás, leereszkedés, tökéletes nekifutás), hisz a hangsúlyt a gördülékeny játékélményre helyezték a készítők. Én csak örülök, hogy kifinomult irányítással tudtam kipróbálni egy klasszikus igényes felújítását. Volt benne így is bőven kihívás, hogy nem kellett mindent kicentizni

Nem szándékosan nehezítették a mozgást akkor sem, egyszerűen ez volt akkor a természetes. Ahogy egy Trabant is annak számított 1990-ben, ma meg már hülyét kapna az ember, ha rásegítés nélkül kéne kormányozni, vagy a régi durva módon sebességet váltani.

Az első reboot, a Legend óta lett rendkívül felhasználóbarát a mozgás, a régi irányítást utolsóként az 5. rész, a Chronicles képviselte, míg a 6. rész, az AoD egyfajta átmenet volt a régi és a felhasználóbarát között.

Ellenben ezekben a régi részekben nem volt checkpoint rendszer, hanem bárhol lehetett menteni. Így akár minden nehezebb szakadék átugrása vagy kötélre való rákapaszkodás előtt/után is nyugodtan menthettél, így elrontás esetén csak az adott részt kellett kizárólag megismételni (de volt, hogy azt 25-ször ). Ez kompenzálta némileg a körülményesebb irányítást. Persze ennek a hátulütője annyi volt, hogy óvatosan, lehetőleg mindig új slotba volt érdemes menteni. Egyszer pl. egy szakadékba zuhanáskor sikerült véletlenül a mentés gombot megnyomnom, így betöltéskor egy placcsanás és azonnali elhalálozás következett. Ha ez lett volna az egyetlen mentési slotom, az egész játékot kezdhettem volna elölről.

Ma már ezek a dolgok teljesen elképzelhetetlenek egy friss játék esetén.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Erről a "milliméterezésről" már jómagam is "szépeket" hallottam. Amikről írtál - miszerint komplett mozdulatsorokat kellett manuálisan végrehajtani - mai fejjel (és főleg csak hallomásból) tényleg iszonyú elképzelni és igazi rémálom lehetett. Az Anniversary ugyebár feldolgozás volt, de azért érezni lehetett, hogy az irányításon finomítottak és modernizálták, mert nem nagyon rémlik, hogy ennyire pepecselni kellett vele. Inkább a felújított grafikán, a hangulaton és a fejtörők megoldásán volt a hangsúly, nem pedig, hogy feleslegesen megnehezítsék a mozgásodat.

2000-ben, amikor a TR4-et első TR-játékomként kivittem, nekem sem volt ez probléma, de ezt írtam is. Ma viszont már, amikor szinte minden játék esetén automatikus a kapaszkodás, a lemászás, megáll a karakter egy platform szélére érve és egy adott területen lényegtelen, honnan ugrasz el, már nagyon körülményes lenne. Ez ugyanaz a kategória, minthogy a régi játékok nem rágták a játékos szájába a megoldást, a maiak meg lépésről lépésre irányítanak. Szóval ha ma kezd bele vki a régi TR-ekbe, annak eleinte ez biztos rendkívül kényelmetlen lesz. Ez nem a játék hibája, egyszerűen megváltoztak a játékok 10-15 év alatt.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Az irányítást (plusz TR4 után már a grafikát is) az akkori szaksajtó is nagyon lehúzta, nem nagyon értettem, hogy miért, valamiért nekem sohasem volt gondom a "milliméterezéssel".

Igen, egyrészt a régi részek nehézségét az adta, hogy a játék nem adott semmilyen támpontot rendkívül összetett feladatok esetén sem (erre a TR4-es Citadell Gate-es bejutásra nem tudom, van-e ember, aki magától rájött, ugyanis 4 különböző helyszínen egymástól látszólag tök független, sőt önmagában értelmetlennek tűnő dolgokat kell csinálni ahhoz, hogy végül egy centire pontosan kiszámított és időzített módon bejuthass a Citadell-be), emellett pedig valóban internet és youtube sem volt. A PC-s magazinokban szoktak megjelenni akkoriban szöveges végigjátszások, én a TR4-hez pl. ezt használtam segítségként, de az említett helyszínt egyszerűen kihagyták belőle. (Vélhetően a cikkíró sem tudta megoldani és valószínűleg egy mentés file-lal átugrotta.) Ma már nemcsak a fejtörők jóval egyszerűbbek, de konkrétan a szádba rágja minden játék, hogy hova menj és pontosan mit csinálj, színessel kiemelve a kapcsolót vagy mozdítható tereptárgyakat.

Viszont ami még komolyabb akadály lehet számodra és jómagam sem hinném, hogy képes lennék emiatt jelenleg a korábbi részekkel játszani, az az irányítás. Ez 2000 környékén még természetes volt, de ma már egy mai játékokon nevelkedett játékosnak ez kész rémálom lenne. Szóval pl. minden egyes mászás, sziklaperem-elkapás, stb. esetén a cselekvés-gombot folyamatosan nyomva kell tartani, szikláról lemászáskor először le kell guggolni, majd négykézláb lábbal a szikla felé fordulni, ugrások esetén centire ki kell lépni, hogy honnan fuss neki és honnan rugaszkodj el, különben nem kapja el a falat és szakadékba esel, a köteleken való közlekedés pedig maga a rémálom volt már akkor is, ott aztán tényleg centire pontosan ki kell számolni, hogy elkapja a kötelet). Ha viszont ezt a ma már nagyon körülményesnek számító irányítást megszokod, akkor hatalmas élmények lesznek a korábbi részek!

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Kicsit szentségtörés lehet, amit mondok, de számomra a 2013-as rész előtt beszerzett és végigjátszott legutóbbi trilógiával (Legends-Anniversary-Underworld) kezdődött a Tomb Raider-es pályafutásom. Én nagyon elégedett voltam már ezzel a trióval is. A Legends ugyan visszatekintve nem volt nehéz, de tökéletes bevezetőként szolgált, hogy megismerje az ember a sorozat mechanikáját és kényelmesen beletanuljon. Az Anniversary-ről pedig már elöljáróban tudtam, hogy a legelső rész felújított változata, így kíváncsi voltam, mennyire lesz kemény a játék. Nem is csalódtam, mert tényleg igazi kihívás volt végigvinni, az ókori/egzotikus beütésű helyek pedig maximálisan lenyűgöztek. A 3 említett játékból talán pont ezt az epizódot tudnám megnevezni a kedvencemnek.

A legújabb rész tény, hogy kicsit más stílusban készült, de mégsem tudom nem szeretni. Engem talán a játékból áradó igényesség fogott meg igazán. Egyszerűen sugárzik az egészből, hogy sok ember odaadó munkája készítette el. Pontosan ilyennek kell lenni egy modern tripla A-s játéknak. Oké a fejtörők nagyon háttér szerepet kaptak, de a sztori izgalmas lett, a lövöldözést lehetett élvezni és még egy minimális szabadságot is adtak az ember kezébe bizonyos területeken. A grafikát pedig panasz nem érhette, iszonyú jól fest a mai napig. Én még a sokat kritizált multival is játszottam jó pár órát és bizony nagyon tetszett és élveztem.

Ezen játékokon felbuzdulva elkezdtem GoG-on szépen apránként beszerezni a többi megjelent Tomb Raider címet és decemberben sikerült az utolsó hiányzó darabot is végre megvenni. A spin-off-ok közül a legfrissebb Temple of Osiris ugyan még nincs meg, csak a Guardian of Light, de ami késik, nem múlik. Ugyan ezeket a részeket még nem játszottam végig, de "életcélommá" vált, hogy bepótoljam őket, mivel ugyebár klasszikusok és nagyon megkedveltem Lara Croft kalandjait és vele együtt az egész univerzumát. A TPS akció/platformer típusú játékokra meg amúgy is igazán vevő vagyok

Még annyit, hogy a Chronicles-höz anno volt szerencsém egy kicsit, de emlékszem hamar elakadtam az instrukciók hiánya miatt és akkori fejjel gyorsan fel is adtam és nem folytattam. Hát igen, ezeket a játékokat akkoriban igazi teljesítmény lehetett végigvinni, hisz hol létezett még olyan, hogy internetes segítség...

Áh ne is mondd, nekem ráadásul a legelső TR-játékom ez volt. Tejóég, milyen hosszú és összetett sztorija volt neki, mire a végére értem, úgy volt majdnem 1 hónap, hogy akkor még rengeteg órát játszottam vele naponta. A kairói Citadell Gate-es helyszínek máig az agyamba vésődtek, ahogy napokon át szívtam vele ide-oda bolyongva és lövésem nem volt a továbbjutást illetően. Unokatesómmal összedugtuk a fejünket, de ő is ugyanígy itt akadt el. Végül egy nagy TR-fan haverom átjött és megcsinálta (szóban a helyszínek és a továbbjutás érdekében végrehajtandó feladatok összetettsége miatt nem tudta volna elmondani), majd ezután természetesen én is átvittem így, aztán én csináltam meg ugyanígy a többi haveromnak a gépén is.

A legvégső bossfight meg hát igen, 1 órán keresztül lőttem Seth-et, minden létező fegyverem minden létező töltényét kilőve rá (ez úgy jóformán kétezer feletti töltény volt a gránátvetőtől az íjon és a sörétesen át), és amikor még mindig nem feküdt meg, akkor esett le a megoldás, hogy talán nem is lehet megölni.

A befejezés meg hát igen, pláne a The Last Revelation alcím fényében. Hát elég kemény volt... Főleg, hogy aztán a Chronicles is ennek fényében jelent meg, aminek a sztoriját ugyebár a Lara "temetése" kapcsán összejött rokonság visszaemlékezéseiben szereplő történetek alkották. Aztán persze a legvégén jött az ekkora már azért borítékolható befejezés és betoppant Lara.

Nah de az izometrikus Larára térve: Sztem érdemes egy próbát tenned velük, mert a GoL is csupa pozitív kritikát kapott, a ToO lényegében ugyanaz, csak Egyiptomban. Ráadásul a mostani ToO pont a Last Revelationben megismert koncepciót követi, így nem lineáris pályák egymásutánjából áll, hanem több nagy központi helyszín között kell folyamatosan mászkálni és ezekből érhetőek el az egyes tombok. Persze a TR4-el ellentétben itt folyamatosan a szánkba rágják már, hogy hova kell menni és mit kell csinálni...

thri77: Végülis TR-játék, csak mellékág.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Valamiért a mai napig nem bírtam rávenni magam (részben a zsánerváltás, részben időhiány miatt), hogy az izometrikus nézetes TR-eket kipróbáljam. Lehetséges, hogy egy próbát mégis teszek majd vele a közeljövőben, Egyiptom nálam is favorit helyszín volt a The Last Revelation miatt (azok az óriás-skorpiók, a fifikás Seth-főboss párbaj és az a gonosz ending... ah, nosztalgikus hangulatba kerültem. Megint.).