Assassin's Creed Syndicate részletek [hozzászólások]

A második résznek hihetetlenül nagy szerencséje volt, hogy egy olyan írója volt (Corey May), aki meg tudott alkotni egy szerethető izgalmas karaktert, ez pedig jó alap volt a 3 kiegészítő építésére. Bár a harmadik részt is ő írta, érezhető volt a kényszer, hogy lezárják a modern sztorit és leginkább az törte meg a sztori ritmikáját (arról nem beszélve, hogy a készítők a nagy tér és időintervallumok, a túlságosan megkonstruált gyilkosságok miatt még inkább kivették a sztorit a játékos kezéből).

A negyedik részt nem hibáztatom semmiért, Edward karaktere jellemében is csak halványan volt bérgyilkos és a sztori végén kezdi érdekelni az egész, ez pedig érezhető volt végig a sztorin. Ezzel szemben a Unity megpróbálta azt, amit a második rész: Behozni egy fiatal hőst, akivel már nem csak a sztori szintjén, de a képességeiben is végigkíséred a fejlődését, hogy azonosulhass vele, csak megint ott volt az a fene sok minden, amit bele akartak egy térképre préselni plusz a COOP.

A Syndicate-ben ezért bízom: A készítők szava alapján ők is érezték mi a sztori hibája az előző részekben, így a mellékküldetések és tevékenységek is mind visszacsatolják a játékost a főszálhoz. Nekem külön öröm, hogy nincs pl. Coop vagy multi. Nem azért, mert nem jó ötlet, csak éppenséggel, ami működött az úgy elvette a játék lényegét, ami meg bele lett implementálva a játékba az meg nem működött. Ami kicsit aggaszt az a lovaskocsis részek, mert eddig a játék büntette, ha megöltél egy civilt, de most komolyan áthajthatsz egy csomón büntetlenül?

Tetszik a lopakodási rendszer is! A Unity legalább ezt kifejezetten jó irányba vitte, igyekezett elszakadni az állandó szénakupacozástól, mégis televolt a játéktér vele. Most a 9 perces gameplay-ben egyetlen kupacot sem láttam. Persze a lopakodás tele volt eddig is meglévő elemekkel, de valahogy sokkal kézenfekvőbbnek tűnt.

A harc pedig az, ami totál magával ragadott. Értékelem, hogy az egyes AC részek során minden karakter esetében igyekeztek csak a rá jellemző mozgás és harckészletet adni. (Ezio a végén egy harcmester volt, Connor olyan volt mintha egy indián harcművészt keverték volna Mel Gibson hazafijával, Arno pedig elegánsan vívott) Itt pedig megkapja Jacob a korra jellemző pusztakezes bunyót.

Na mindegy....nem lelkesedem ennyire, mert a végén előrendelem aztán meg úgy járok, mint a Unity-vel...sírás lesz a vége. (ahogy gyerekkoromban édesanyám megmondta)

A Black Flag-nek valóban volt egy hangulata, ami miatt a hajókázást meg a kalózkodást lehetett élvezni, de a történet szerintem vérszegényre sikerült, nem volt ritmikája, az egész csak úgy megtörtént, semmi katarzis. Ez a dolog a AC 3-al kezdődött és sajnos azóta minden rész viseli a stigmát. Képtelen vagyok azonosulni a karakterekkel, amitől a legkisebb izgalmat is érezném, amikor szoros helyzetbe keverednek. Arról nem is beszélve, hogy a játék egyetlen végtelen tutorialként vezette fel az új feature-ket. lényegében nincs olyan rész, amikor minden fukciót használva, szabadon hajókázhatsz, talán csak az utolsó küldeté környékén. De amúgy GeryG hozzászólásával egyet tudok érteni. Egy szimpla kalózos játékként megállta volna a helyét

Én is történet központú vagyok, nekem minden játék egy interaktív regény, ezért tud néha olyan játék is nagyon megragadni, ami nem kerül a kirakatokba a megjelenéskor, mint a Singularity, vagy a Spec Ops - The Line. Ezek olyan játékok, amik mély nyomot hagytak bennem, mert igazán kreatív történettel, érdekes ötletekkel rendelkeztek. Az Assassin's Creed sorozatban erre utoljára a 2 és kiegészítői voltak képesek. Azóta semmi. Elvesztették a varázst a készítők, anélkül, hogy észrevették volna és láthatólag anélkül, hogy foglalkoznának vele. Pedig a Syndicate a kedvenc történelmi korszakomat célozza meg, mégis érzem, hogy ez a Unity lesz, új bőrben.

A földönkívüli intelligencia létezésére az a legnagyobb bizonyíték, hogy még egyszer sem tették a lábukat a bolygónkra.