Én csak mostanában kezdtem el nézni az Attack on Titant (tudom, el vagyok maradva animék terén is nagyon), de eddig eléggé biztató. A kezdés mindenképpen erős volt, még ha akadt is néhány felesleges és hatásvadász beállítás, illetve azt a bizonyos legdrámaibb jelenetet is egy az egyben láthattuk már a Grave of the Firefliesban majdnem 30 évvel ezelőtt.
SPOILERAmikor ugye a főhős édesanyja beszorul az összedőlt háza alá, és ott pusztul el. Főhősünk pedig mindezt végignézi, miután próbált segíteni is neki, de mindhiába.
Egészen remek ötlet ugyanakkor, hogy a halálos ellenség ezúttal mezei óriások formájában jelenik meg. Egyrészt tudományos tény, hogy horrorfilmekben az emberszerű lényeket ijesztőbbnek találjuk, itt meg tényleg minden szempontból, testileg, arcilag nagyra nőtt emberekről van szó. A meztelenség és a bárgyú arckifejezés pedig csak erősít ezen. Másrészt kezdettől ott van az a morális dilemma, még ha az anime egyelőre nem is hangsúlyozza ki, hogy ők is emberek valahol, mint mi, csak nálunk sokkal primitívebb szinten tartanak még, amikor kizárólag az ösztöneik vezérlik őket. Persze az is jó kis feszültségforrás, hogy mi vagyunk a fejlettebbek, intelligensebbek, életrevalóbbak, de cseszhetjük, mert a puszta fizikai erejükkel fasírtot csinálnak belőlünk.
Jó, nem azt mondom, hogy az anime minden szempontból eredeti. Például az a motívum, hogy az emberiség egy hatalmas fallal, sőt a Fallal választja el magát az ismeretlen, veszélyes világtól csak a közelmúlt irodalmában is számtalan műben, a The Maze Runnertől kezdve a Trónok harcáig felbukkan. Aminek pedig nyilván valós történelmi alapjai is vannak, hiszen majdnem minden kontinensen léteztek ilyen legendás védművek a kínai Nagy Faltól kezdve a Római Birodalom határán felhúzott limesig. (Olcsó poén lenne itt most a mai magyar kormány határzárépítését felhozni a szerb határon, de kétségtelen, hogy bizonyos szempontból az is hasonló, még ha nem is halálos veszéllyel szemben, csak a kényelmetlenségtől és a hasonlóan barbárnak tartott hordáktól kívánjuk megóvni magunkat.)
Amúgy persze shounen anime a javából, sok-sok tinédzserkorú, harcra kész szereplővel, amellyel szintén a fentebb már említett The Maze Runner, vagy The Hunger Games, vagy más, hasonló jellegű, manapság igen népszerű és a fiatal olvasókat, nézőket célzó művek vonulatába illeszkedik. Egyelőre inkább a komoly, illetve a depresszív hangvétel dominál, és (talán az egy humorforrást jelentő, nagy étvágyú, vörös hajú csaj kivételével) szerencsére nem próbálták elvinni sem a poénos, sem a csodálatos, természetfeletti irányba. De meglátjuk, mi sül ki belőle, egyelőre még tényleg az elején tartok nagyon...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.