Mass Effect 3 befejezés - SPOILER!

@davkar9:
@pb96:

Na, akkor most így kollektívan mindkettőtöknek válaszolok. Megpróbálom a lehető legrövidebben leírni, amit kell, bár minden benne van az írásomban, de sebaj...

Kezdjük is a Reaper logikával. Ugye általános igazságként vésték fel a ME univerzumában, hogy minden intelligens szerves faj, miután természetbeli korlátait elérte, a technológiában keresi tovább a fejlődését. Szintetikus dolgokat teremtenek, különböző célokkal. Egy napon a szervesek olyan technológiát szabadítanak rá a galaxisra, ami kis híján véget vet az élet minden formájának. A Leviathan-ok, erre a lehetetlen helyzetre reagálva, megalkotják azt az eszközt, aminek az lesz az elsődleges feladata, hogy katalizátorként elősegítse a két hadakozó létforma közti konfliktus befejeződését, ami újra és újra mindig előkerül. Vagyis békét kell teremtenie köztük. Végül leesik neki, hogy mindhiába... a szintetikusok, képtelenek az érzelmi alapú gondolkodásra, ráadásul az élőkkel ellentétben, korlátlan fejlődésen mennek keresztül, ergo hatalom terén jócskán túlnőnek alkotóikon is. Ha kicsúsznak az irányítás alól, szinte semmi nem gátolhatja meg őket, hogy pusztítsanak. A Catalyst rájött, hogy nem elég tönkrevágni a szintetikus technológiát, mert az élők nem állnak le és ugyanúgy folytatják tovább a kísérletezéseiket, mint korábban. Nem irányíthatja az élőket, mert ahhoz Reaper kell(később egyre több) és az irányítás az alanyok leépülésével jár együtt. Reaper pedig learatott fajokból születik csak... Semmi kétség nem férhet hozzá, szükségessé válik a ciklikus aratás.

A Leviathan-ok továbbá olyan felhatalmazást adnak a Catalyst kezébe, hogy bármi áron őrizze meg az életet a galaxisban. Bármi áron! A Reaper-ök, soha nem bántottak még olyan fajokat, akik nem voltak technológiailag elég fejlettek ahhoz, hogy veszélyeztessék az életet. A Yahg-okat is békén hagyják a 3. részben... Ismételten szeretném felhívni a figyelmet rá, amit a blogban is írtam: nem az élet védelmére programozták be a Leviathan-ok találmányukat, hisz akkor nem bánthatna senkit sem! A Catalyst-et nem érdekli, ha élők, az élőket gyilkolásszák, mert ahhoz túl “kicsik”, hogy mindenkit kiirthassanak, és 1-1 faj halála még nem jelenti az élet végét, nem igaz? A valós veszélyt a teremtményeink, azaz a technológiáink elszabadulása okozhatja és legyen akár csak minimális esélye annak, hogy életre kelthetünk valami komoly fenyegetést, akkor is tenni kell azért, hogy ne történjen meg az, ami a kezdetek kezdetén. A Catalyst ilyen alapon gondolkozik. Ezért kell mindenáron valahogy lezárulnia a ciklusnak.

Szerintetek Reaper szemszögből, melyik a jobb ciklus zárás, a szintézis, vagy az aratás? Egyértelműen az előbbi, mivel az a totális Reaper győzelem – azaz nincs többé két külön halmaz(élők és technológia). Gondolom feltűnt mindenkinek, hogy az ellenség hagyott minket győzni. Nem könnyítették meg túlságosan a dolgunkat, de bőven adtak rá lehetőséget és időt, hogy összefogjon a galaxis, mert ez volt az egyetlen elengedhetetlen feltétele a szintézisnek(legmagasabb EMS)! Ahol csak lehetett, mindent elkövettek, hogy megtörjék Shepard szövetségi tervét(Krogan nőstény megölése, Udina árulása, stb.) és megakadályozzák a Crucible célba érését. De valamiért mégsem érezted azt, hogy olyan erőteljesen megszorongattak volna minket. Nem akadályozták meg a Crucible létrejöttét, nem töltötték rá magukat az Extranetre sem, pedig simán megtehették volna és szépen lassan haladtak, pontról-pontra, mintha nem is érdekelte volna őket a győzelmük lehetősége. Ez a ciklus egyébként is más volt, mint a többi. Ugyanis korábban, soha nem létezett összetartó erő, így az ellenségnek mindig sima ügy volt a fejlett élőket learatni. Pedig a lényeg mindvégig arra a pontra helyeződött, hogy a Reaper-ök igazi, valós fenyegetést jelentsenek számunkra és összefogásra késztessenek mindenkit(csakis a mi ciklusunkban). Naná, hogy Sovereign és Harbringer kőkeményen a pusztulásunkról beszél, mert akkor még nem volt más opció, csak az aratás. Shepard az a valaki, aki megdönthetetlen szövetséget kovácsolhat össze a galaxis fajaiból. Ha ez sikerül neki(legmagasabb EMS), akkor a Catalyst azt fogja mondani, készen állunk a szintézisre. Ez pedig örökre megoldhatja a kezdeti problémát. Végig azon áll, vagy bukik a Reaper terv, hogy Shepard mit választ a végén és hogy teljes sikerrel jár-e. Gyakorlatilag a Reaper-ök azzal segítik elő a saját győzelmüket, ha részben önmaguk ellen dolgoznak. Nem az számít, hogy a Quarian-ok békében tudnak-e élni a Geth-el... az élők attól még ugyanúgy fejlesztik tovább a technológiájukat. A szintézis lényege az, hogy ez a két halmaz egy halmazként folytassa tovább az útját. Ha viszont eggyé válunk minden szintetikus dologgal, amit valaha létrehoztunk, akkor csak az hozhatja el a káoszt, ha előtte erős széthúzás volt közöttünk. Csakhogy ilyen esetben nem érhető el a szintézis. Gondoljatok bele, mi történne egy ilyen széthúzó galaxisban, miután a szintézist ráerőltetnék mindenkire? Érző szuperszámítógépek, örökkévalóságig tartó küzdelmét láthatnánk kiteljesedni.

Ennyit akartam írni. Ha valakinek nem érthető, ott a blog, minden le van írva szájbarágósan is.