Life is Strange

Megnéztem a másikat (jó ez a részválasztás->másik mentési slot használata). Uhh, ez elég depressziós és egy kicsit fel is baszott. Mármint inkább csak egy mérges fejcsóválás volt, itt azért nem alakult ki ME3 szintű érzelmi kötődés.

Az univerzum bekaphatja. Mégis mi értelem volt Maxnek adni ezeket a képességeket? Az volt a nagy tanulság, hogy nem mentheti meg a barátját? Ha az univerzum a seggén marad, akkor minden lezajlott volna a maga medrében (lásd epilógus fényképek). Komolyan nincs jobb dolga a "hatalmaknak" egy fiatal lány kínzásánál?

"Nesze itt az erő, megmentheted ezt az ismeretlen lányt. Ó, ja amúgy ő a régi barátod. Töltsetek együtt egy jó kis egymásratalálós hetet! *eltelik a hét, kalandok* Mellesleg az volt az apró betűs rész, hogy ezzel szétkúrod az időt és egyéb bibliai méretű károkat okozol. Most, hogy a tudatlanságodat szeretetté alakítottuk, szívesen végignéznénk ahogy hagyod meghalni a barátod. Ugye te is jó szórakoztál? xoxo"

Ráadásul az egész kicsit tyúk-tojásos, elvégre pont a tornádóval indítottunk, a képesség csak utána jelent meg. Annak a buzi pillangónak is ott kellett trollkodnia, a temetésen kedvem lett volna lecsapni.

Én nem tudtam porszívó befejezést választani. Mármint nem vitt rá semmi. Chloe engem alapjáraton idegesített az egész játk alatt, számomra picit túljátszott volt a részéről ez a lázadó, szarok bele mindenbe és mindenkire hozáállása, hiába volt meg rá az oka. Nem nőtt annyira a szívemhez, hogy beáldozzam miatta, csak érte egész Arcadia Bay-t. A többi karakter, Kate, Warren, a szemüveges srác, aki lerajzolt minket (nem ugrik be a neve) sokkal jobban a szívemhez nőt ahhoz, hogy csak úgy beáldozzam őket. Még Viktória is szimpi lett a végére (sőt, még Nathant is megsajnáltam annak ellenére, hogy hagytam Warrennak, hogy kiverje belőle a szart), így én kb. 2-3 mp után azonnal nyomtam a Save Arcadia Bay. Már csak azért is, mert ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy megállítsuk a pillangó efektus okozta káoszt. Az váltott ki ugyan is mindent ugye, mivel Chloe megmentése volt az első jelentős változásunk a téridő kontinoumon és ez zavarta össze az időáram köröket. CSak a feláldozása állíthatta vissza az egyensúlyt. Ez plusz a Chloehoz füzőtt érzések miatt nem gondolkodtam el egy másodpercig se a porszívón. Még a második végigjátszásnál se, pedig ott pár döntést máshogy hoztam meg (pl. Viktóriával végig köcsög voltam).
Természetesen az engem is zavar, hogy a dötnéseinknek a végjátékot tenikntve semmi súlya, plusz engem az is zavar, hogy nem kaptunk választ arra, hogy akkor most mire fel is ez a képesség, de sebaj. Ettől még szerethető és várom nagyon a 2. évadot, már csak azért is, mert nem csak történetben, de szereplőkben is teljesen új évadot kapunk, amibe állítólag még említés terén se tér vissza Max.

Miajóbüdöspicsa volt ez???!!?!?

Csak viccelek, tényleg egy sima vállrándítással le lett tudva. Tényleg kissé pofátlanság, hogy a több óra oda-vissza tekergetés végül is semmit sem ért, az egész játékban csupán csak az utolsó két lehetőségnek van jelentősége. Persze minden előtte lévő esemény arra van, hogy segítsen a döntésben. Hogy tetszett, ki a fontosabb, stb, stb. Én a barátság, szeretet értelmezés alapján döntöttem. Mindez még meghintve a bűntudattal, hogy nem voltunk itt az elmúlt 5 évben és nem is voltunk kapcsolatban, plusz a másik világban már hagytam meghalni. Plusz önző is vagyok. Kávézós Max jól érvelt a "barátkozással", tényleg mindent visszatekertem, de valóban csak a "jobb" döntések és +információk érdekében. Igazi barát-élmények csak Chloeval voltak. Úgyhogy fuck arcadia bay, ráengedtem a porszívót.

Gameplay szempontjából nagyon érdekes volt. A 4. fénykép-ugrás után mondjuk kissé elvesztem, a rémálom és az emlékmúzeum viszont nagyon adta.

HogyaztapicsakettőspontO. Áh nem, sajnos ennyivel a megjelenés után elkerülhetetlen volt ez a spoiler. Amúgy is még valamikor röviddel az 5. epizód után már tudtam erről a csavarról, bár akkor még nem volt kontextus. Na sebaj. Így viszont figyeltem a jelekre. Drága fotó cuccok a bunkerben, a nyomozásnál (bénák vagytok LA Noire) próbálkoztam a koordináták összevetésével. Igaz csak 10 percig bírtam, elfáradt a szemem.

Őszintén szólva a fejezet eleji visszatekerésénél az a gyorsan jött lelkesedés el is fogyott. Direkt visszatöltöttem a 3 végét, valóban kötelező átlépni a másik univerzumba. Persze érdekes és érzelmes volt a rövid kis kiértő, bevallom egy-két könnycsepp is legördült, ugyanakkor a varázslat is odalett. Nagyon jól kidíszítették a "választásokat", de azt a pár képünkbe tolt 'erre miért nem gondoltam akkor/phew, de jó, hogy nem a másikra kattintottam' eredményt leszámítva azért olyan nagy jelentőségük nincs. A jelek szerint a fő pontokra így is, úgy is eljutunk, esetleg könnyebb/nehezebb a dolgunk, egyik másik beszélgetés máshogy alakul. Persze a TT is ugyanígy csinálja.

A történetet is túlságosan rétegesre csinálták. Világmegmentős, nyomozós, személyes, érzelmes részek. Sejtettem, hogy Rachel halott. Maga a nyomozás tetszett, de ezzel én kész is vagyok. Alternatív univerzumnál a sírás is megvolt. Kék Chloe egy kikúrt hullámvasút, néhol egészen kedvelem, néhol viszont... na, éppen olyan ponton jött a 4. zárás, ami miatt nem viseltek meg a történtek. Tornádót kb. le se szarom, pedig ez lenne a lényeg és elvileg ehhez kötődik a képesség. Ennek az eredetére is bőven beérem a saját elképzeléseimmel (radioaktív lepke, indiánvarázslatostotemőz, Chloe metaforikus sorspillangó), azért ha lesz válasz azt elfogadom.

Ettől függetlenül azért kíváncsi vagyok a végére. Pár, főleg szereplőkhöz kapcsolódó, kérdésre jó lenne választ kapni. Bár ahogy az itteni és netes reakciókat elnéztem, azért lesznek itt bajok. Közismerten nagy rajongója vagyok a hülye befejezéseknek. Szerencsére itt nem alakult ki érzelmi kötődés, így valószínűleg egy vállrándítással el lehet majd intézni.