Labdarúgó-Európa-bajnokság 2016, Franciaország

Pont ez az, hogy van végre valami olyan sikerélmény, amit a többség magáénak érez. Lehet boldognak lenni azért, mert ez a kedvenc sportunk, és hazánk fiai végre valamit letettek az asztalra sokak életében először (köztük az enyémben is). A többiek meg örülhetnének annak, hogy az ország végre együtt tud ünnepelni valamit. Aztán az a vége, hogy "én nem szeretem a focit, ti meg ne örüljetek".

Előre félek, mi lesz itt az első vereség után. Persze lehetne ignorálni ezeket a hozzászólásokat, de amúgy tök intelligens ismerőseim vannak konkrétan azon kiakadva, hogy valami boldogságot okozott nekünk.

Ne is mond, folymatosan megy a gyűlölködés netszerte. Én pl. nem szeretem se a hokit se a kézit, de minken alkalommal, amikor hallom a TV-ben vagy olvasom a neten, hogy sikert értünk el meg kijutottunk egy világversenyre, akkor ugyan úgy örülök és tapsolok is ha arról van szó. Erre ennek a sportnak a rajongóitól folyamatosan megy a "na, kijutottak a kézisek az EB-re, most akkor miért is nem építettnek több száz kézis stadiont?" szövegek. Elképesztő. Nem kell szeretni a foci, de akkor is ez a legnépszerűbb sport a világon, ami nekik lehet, hogy fáj, de akkor is így van. Többek közt ennek is köszönhető, hogy nagyobb a felhajtás körülötte. Örülni kéne ennek, nem az agyunkat játszani. Ez most OFF lesz, de pl. az Oscarral kapcsolatban is ettől kaptam hányingert. Nem örültek volna, hogy egy magyar film megnyerte a világ legrangosabb film díját, amire jó pár évtizede nem volt példa (ráadásul Golden Globeot még nem is nyertünk), neeeeeeeem. Ment a zsidózás meg a társai.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Hihetetlen, hogy még itthon is mennyi embernek fáj ez a győzelem, sorra futok bele a "de az úszókat meg a Michelisz Norbit miért nem ünnepeljük így?" kommentekbe. Nyilvánvaló, hogy az átlagembernek, aki felszínesen van otthon a labdarúgásban, annyi jön le, hogy 30 év után nyertünk egy igazi tétmeccset, na bumm, de azért itt ennél többről van szó. Megkockáztatom, egy újabb győzelemmel nyerhetünk igazán, mert talán az végleg kivégezné a Mezey-féle brigádot, és ha csak a gyanúja felmerül, hogy valamelyik kinyitja a száját, a mikrofon automatikusan kikapcsol.

A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy a magyar sport most viszi igazán jó hírét a világba, és ehhez a szurkolók nagyon durván felnőttek! Az jön le, hogy örömmel látnak minket mindenhol, a hokisok szurkolásával volt tele a nemzetközi sajtó, és most a focidrukkerek is kitesznek magukért. Kár, hogy végül nem jutok ki a szombati meccsre, ott derülne ki igazán, hogy mi a helyzet, de valszeg kívülállóként is szimpatikus lenne ez a magyar csapat.

Nem bírtam megállni, és csak elkezdtem már számolgatni, várhatóan É-Írország három ponttal lesz csoportharmadik, és szinte biztos lesz még ilyen, szóval egy döntetlennel gyakorlatilag fél lábbal már a 16 között lennénk, ami azért lenne nagy szó, mert azok is befognák, akik szerint csak miattunk bővítették az EB-t