Na, még két pályán túl vagyok. A negyedik tetszett nagyon. A környezet is szép volt azzal a hegyvidéki kolostorral, és Aiko nagyon jól használható karakter, ez az álcázás meg figyelemeltérés szórakoztató nagyon. A végére már egészen jó kis kombinációkat dolgoztam ki velük. Az egyik kedvencem az volt, amikor Mugen jól elhelyezett szakéjával eltérítettem egy őrjáratot a többiek szeme elől, majd útközben leszólítottam őket Aikóval úgy, hogy közben hátat fordítsanak a rejtőzködő Mugennek, végül Mugennel jól lekaszaboltam egyszerre az összeset.
Az ötödik pálya viszont egy kicsit kevésbé tetszett... Bár szépnek szép volt az is, de leginkább azért, mert sikerült eléggé félresiklanom vele. Először is hosszas pepecseléssel kiirtottam a térképnek egy csomó olyan szegletét, amelyre nem is lett volna szükség egyáltalán. Például a jobb alsó sarkot azzal a marha nagy haranggal, amit aztán többször félrevertem, és jól semmi sem történt utána... Maga a merénylet kivitelezése pedig egy kínlódás volt ilyen százas nagyságrendű újratöltéssel közben. Végül a teamérgezéses módszert választottam, de igazából nem is értem, mit vagy hogyan kellett volna csinálni... Van az a szolgálócsaj, aki hordja ki a teát, és ezt egy teáscsészét ábrázoló buborékkal jelzi a gép a feje felett. Először megpróbáltam kizsebelni, azzal nem mentem semmire. Utána leütöttem, és felszedtem a földről az általa eldobott tálcát, amire nem értem, hogy mi szükség volt, mert amúgy a méreg a pálya elejétől Yukinál volt elvileg. Aztán meg vittem a teázóhelyre, de valahányszor kiraktam az asztalra, a felszolgáló kicserélte utánam egy nem mérgezőre, közvetlenül mielőtt a célszemély megérkezett volna. Végül tényleg egészen hosszú kínlódás meg számtalan riadót követően az a szerencsétlen megitta végre, de úgy, hogy hullák tucatjai hevertek már körülötte, a felszolgálócsaj pedig, akit vagy tizedszer ütöttem le, ott feküdt éppen az asztal közepén, szóval kicsit se volt feltűnő... És akkor még jött a menekülés, ami elsőre szintén nem volt túl szimpi azzal, hogy hirtelen újratermelődött az összes őr. Ha ezt tudom, akkor már előtte a kijárathoz közelebb pozicionálom legalább a karakterek egy részét, hogy ne kelljen újra átvágni velük az egész pályán. De addigra már annyira belekavarodtam a mentésekbe, hogy nem akartam korábbi állásokat visszatöltögetni. Jó, végül kínomban már kommandóztam, és óvatoskodás nélkül halomra robbantottam meg lőttem mindenkit, aki szembe jött, de akkor is... A játék szerint több mint három órát töltöttem a pályával. És ez, gondolom, a tiszta játékidő, ebben az az idő, amíg vártam folyton az újratöltésre, nincs is benne...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
