28 éve Veletek – 1998– PC Dome / 2012– PlayDome

Shadow Tactics: Blades of the Shogun



Írd ide hozzászólásod:

Barthezz
Barthezz [54650]
Ezt azért spoilerbe tehetted volna a többiek miatt, aki még nem tart itt.

Én most fejeztem be épp az említett 12. pályát és az utolsón vagyok. Holnap remélhetőleg bele fog férni az időmbe, mert ránézésre elég hosszú küldetésnek tűnik, de nem akarom jövő hétvégére áttolni a befejezését (csak hétvégente érek rá játszani a téli szünet vége óta).

Viszont némileg enyhült az a történeti baki, amit korábban írtam és most te is kiemeltél, mivel

SPOILER
az első gyilkosság után Aiko megjegyzi, hogy ez most nagyon rossz és elszomorító, hogy a sógun katonáit kell megölniük, de mindez Noborunak köszönhető, ezzel le is löki magukról a felelősséget. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, de ezután már nyugodtabb szívvel öltem. Azért arra figyeltem, hogy tényleg csak az utamba kerülő, szükséges katonákat tegyem el láb alól, de így is 41 halottam lett a küldetés végére.

Ez a szám csökkenthető lett volna jelentősen, ha a szekerekben elrejtőzős megoldást választom, de azt elsőre elvetettem, mert olyan helyen áll meg, amit rengeteg őr figyel. Azt már csak a küldetés végefelé vettem észre, hogy pont a kiszállási pont halvány zöldben van minden odalátó katonánál. Ezt a módszert követve 10-15 halottal megúszható lett volna sztem a küldetés.

Van amúgy olyan badge is, hogy ne öljünk meg senkit, de a kötözés hiánya miatt ehhez nagyon gyorsnak kellene lenni, plusz tele van szamurájjal a pálya, akiknek egy részét muszáj volt likvidálnom az előrejutás érdekében.

Viszont maga az altatószer keverése a szakékba nagyon tetszett, mint megoldás, szépen elaludt a teljes tábor tőle. ; )

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

szbszig
szbszig [33649]
SPOILER
Na, ezt pedig most olvastam el, mert most tartok a tizenkettedik pályán. Természetesen az is jogos, amit írsz. Nagyon hülyén jön ki, és rossz érzés, hogy tömegével mészárolom a saját embereinket. Ráadásul a történet szempontjából is nevetséges, hogy ezek után várjuk a megbocsátást a sóguntól. De továbbmegyek, én már a küldetés kocepcióját sem értem. Miért kell keresztülvágniuk, vagy jobb esetben lopakodniuk magukat az egész hadseregen, miért nem adhatják fel magukat az első őrjáratnak? Mint felségárulással gyanúsítottakat amúgy is szinte biztosan a sógun színe elé vezetnék őket, és ő ítélkezne felettük. De ahhoz, hogy végképp elkerülhetetlenül így legyen, csak annyit kéne tenniük, hogy nem egyszerre mennek, hanem először csupán egy vagy kettő, és azt mondják az őröknek, hogy a többiek, valamint Masaru hollétét csak akkor fedik fel, ha a sógun fogadja őket. Innentől meg már ugyanaz a vége a történetnek, ami egyébként is lesz a küldetés végén, gondolom.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Barthezz
Barthezz [54650]
Engem a történet szempontjából most zavar egy bizonyos dolog, vagyis nem is a történet, hanem hogy maga a küldetés nincs szinkronban vele. Spoilerben írom le, mert elég erősen az, de ha a 12. küldetéshez érsz (Myogi Pass), akkor elolvashatod:

SPOILER
Itt ugyanis a sógun elit hadserege ellen kell mennünk, mert minket hisz árulónak és minket gondol felelősnek Ryonuke haláláért, így tisztáznunk kell magunkat előtte azzal, hogy elé visszük Masaru-t, az áruló Noburu fiát. Az egyetlen bökkenő az az, hogy nincs kikötve, hogy nem ölhetek meg egyetlen embert sem. Pedig ezt a küldetést így kellett volna kiadni piros betűs mission objective-ként. Önszorgalomból meg is csinálnám így, csak hát érthetetlen módon kimaradt a játékból a leütött katonák megkötözésének lehetősége, így pedig nincs más választásom, mint az öldöklés. Nah most így viszont elég hülyén és életszerűtlenül fogja kivenni magát, hogy bemegyünk tisztázni magunkat a sógunhoz, miután leöltük a fél hadseregét... Erre azért odafigyelhettek volna, mert így nem tudom beleélni magam ezen a ponton a történetbe.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

szbszig
szbszig [33649]
Közben egy kicsit lassabban ugyan, de haladok én is. A hatodik és a hetedik pálya sokkal könnyebben ment, mint a Yabu rezidenciája elleni. Mondjuk ezek sokkal lineárisabb pályák is voltak az előzőnél. Egyrészt nem adódott közben olyan lényeges választási lehetőség, mint az ötödiken például a kutyabolygatásos, a teamérgezéses, vagy egyszerűen csak a felrobbantásos megoldások között. Másrészt ránézve a pályára már látszott rögtön nagyjából, hogy mit kell csinálni, nem lehetett eltévedni nagyon rajta. (Bár ennek ellenére a hetedik pályán sikerült a vége felé aktiválnom egy párbeszédet, amelyben újra Mugen életéért aggódtak, pedig már rég megmentettem, és a páncélját is visszaszereztem.) Most a nyolcadik, a kanazawai erőd elleni ostrom megint egy kicsit komplexebbnek ígérkezik.

Amit én egy kissé zavarónak találok most már, az a történet. Jó, nem vártam előzetesen egy különösebben mélyenszántó sztorit a játéktól, de így a küldetéssorozat közepén ez még ahhoz képest is borzasztóan felületes és gyerekes. Egyrészt nem ismerjük a lázadók motivációját egyáltalán. Azért lázadnak, mert csak. Ennél azért még az adott korban is több jogcím volt szükséges egy háború vagy polgárháború megindításához, még ha az igaz is, hogy akkoriban a nyílt háborúindítás mind belső, mind nemzetközi szinten sokkal bevettebb gyakorlatnak számított, mint manapság. Legalább elhangzott volna már valami, hogy a sógun rosszul irányítja a birodalmat, ezért kell leváltani. Vagy elnyomta őket konkrétan, túl sok adót szabott ki rájuk, stb., ezért keltek fel ellene. Vagy valamilyen családi, leszármazási alapon az ő klánjuk tart igényt a sóguni címre. Vagy royalisták, és a császár hatalmát akarják visszaállítani. Vagy akármi... Másrészt még ennél is röhejesebb talán a kivitelezés, ahogy a lázadókat egytől egyig szadista állatokként ábrázolják, akik sanyargatják a köznépet, halomra ölnek és erőszakolnak mindenkit, akár cél nélkül, puszta szórakozásból is. A mi oldalunkon meg a sógun a megtestesült bölcsesség és jóság, mi pedig az ő feddhetetlen bajnokai vagyunk. Még Hayato szövege számított egy kis felüdülésnek ilyen szempontból az első néhány pályán, amikor többször elmondta, hogy ő csak egy zsoldos, és azért harcol a sógun oldalán, mert megfizeti, de azóta már ez is eltűnt. Azt hittem, az ilyen gyerekmesébe illő, egyoldalú ábrázolásmódon 2016-ra már sikerült túllépni. És pláne azért bosszantó ez az egész, mert amúgy a körítés: a látványelemek, a japán szinkron stb. a valósághűség felé tendál. Aztán a bugyuta történet mindezt keresztülvágja...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Vissza

Fórumszabályzat