Megjelent a Hellion korai változata [hozzászólások]

Nem tudom össze tudom-e foglalni egy-két mondatban az érzéseimet Mad Max-el kapcsolatban, de egyszerre hatott rám az üressége, primitív egyszerűsége, és a közelharc unalmas megoldásai. Ami pozitív volt, az a kocsikázás, és az ezzel kapcsolatos fejlesztések. Az volt a kérdés, hogy hajlandó vagyok-e órákig mindenféle támaszpontokat felszámolni azért, hogy a kocsimat fejlesztve királykodhassak az utakon. Erre lett az a válaszom, hogy nem. És elég gyorsan eljutottam idáig. A kaput a közelharc tette be nálam, mivel rengeteget kell verekedni, és ehhez képest nagyon béna eszközöket kapunk hozzá. Például nem lehet egy normális fegyverem. Lényegében nem megölöm az ellenséget, hanem megverem. Ha elveszem tőlük a fegyverüket, akkor megölhetem őket, de én nem tarthatok fegyvert. Vagyis limitált, hogy hányszor használhatok egy kést mondjuk. Asszem egyszer. Tehát egy idő után ránéztem a következő elfoglalandó támaszpontra, sóhajtottam egy nagyot, hogy baszki be kell megint menni, és kezdődik a vergődés, és fájdalmasan ugyanazt fogom találni mint az összes többinél.

Párhuzamot tudnék vonni az Assassin's Creed Black Flaggel, amit kizárólag azért játszottam ki háromszor is, mert a hajófejlesztés és a tengeri csaták nekem megérték azt az árat, amit ki kellett érte fizetni, már csak azért is, mert a hajóval termeltem ki azt a pénzt lényegében, ami a fejlesztéseihez kellett. Olyan Assassin epizóddal gyűlölök játszani, amiben csak ugrálni kell az épületeken, viszont ez a kalózos téma ez nagyon ki lett találva a hajóval. És nem csak az, hanem a körítés, nagyon nagyon jó a sztori, a karakterek, nagy a térkép, búvárkodni lehet, szóval sok jó tényezőből áll össze. Ehhez képest egy Mad Maxben mit lehet csinálni azon kívül, hogy támaszpontokat számolunk fel? Üres az egész.