South Park: The Fractured but Whole
Miután bepótoltam a sorozatbeli lemaradásomat a South Parkból, úgy döntöttem, hogy akkor már a kipróbálom a játékbeli folytatást is. És picit vegyesek az érzések, de még így is pozitív az összkép. A nagy problémám az, hogy míg a Stick of Truth a sorozat legjobb elemeit emeli át a különböző korszakokból, addig a folytatás csak az utóbbi évek "maradékából" válogat. Vannak pozitívumok, így is humoros, de pl. a sztori egy fő részét képező elemre egyáltalán nem emlékszem a sorozatból, míg egy jelentéktelen, apró játékelemre meg igen. Ez persze nem egy óriási probléma, csak kevésbé szórakoztató a sztorija és hangulata, mint az előzőnek. Ami viszont felfele húzza a játékélményt, az a harcrendszer, ami érdekesebb és taktikusabb, mint a Stick of Truth. Van elég játékmechanika benne, hogy kicsit jobban el lehessen merülni, illetve a játék vége felé a karakterünket annyi féle módon lehet személyre szabni, hogy az elismerésre méltó.
Szal többnyire jól elvoltam a játékkal. Tetszett a játékmenet, a sztori kevésbé, de volt benne annyi South Park feeling, hogy még szórakoztató maradjon.
Final Fantasy IX
Nem vagyok FF-rajongó, de anno néztem egy Gametrailers-es összefoglaló sorozatot a szériáról, és ott keltette fel az érdeklődésem. Az eladások tekintetében az FFIX nem lett annyira sikeres, mint az előző két PS-es rész, míg a PS2-es FFX az lett. És mégis azon kaptam fel a fejem, hogy ezt a részt a legjobb Final Fantasy-k között tarják számon. És most már többé-kevésbé értem miért.
Egyrészt úgy érzem, hogy egy nagyon erős kezdése van, ami azért van, mert egyrészt a játék nem engedi a játékost játszani, másrészt viszont mindezt azért teszi, hogy a kezdő négy sablonos szereplőt megismerjük. A sablonosságuk is erény, mert maga a mesebeli, középkori világ és a komolytalanságuk miatt egy letisztult, egyszerű képet kapunk róluk, és csak az interakcióik alapján tudjuk megítélni, megismerni őket. Az egyetlen szereplő, akire ez nem teljesen igaz, az a fekete mágus, Vivi, akinek nagyobb szerepeltetése indítja el a játékot komorabb témák felé, illetve a szereplőket egy kis jellemfejlődésre sarkallja.
Az az első 3-4 óra engem megvett kilóra, megszerettem azt a 4 szereplőt, és onnan nem igazán eresztett a játék. És bár nem teljesen vagyok oda, hogy milyen irányokba ment a sztori, és a csapattársak közül se lett mindenki azonos szinten kifejtve, meg a főgonosz se a legjobb, mégis pozitívan álltam fel a végigjátszás után.
A játékmenet egyszerű, de azért tudnak galibát okozni az ellenfelek grindolás után is. Ha már megemlítettem a grindolást, a játék többnyire nem kívánja meg, hogy ezzel húzzuk az időt, ami egész pozitív, de a különféle jobbnál-jobb képességek elsajátításához azért nem árt egy kis csihi-puhi. A mellékküldetések nem a legjobbak, sajnos nem igazán kötődnek a karaktereinkhez, de jobb felszereléseket lehet velük szerezni. Egyedüli probléma a harc lassúsága, amitől néha bele lehet futni frusztráló szituációkba, de ugyanakkor ezt is ki lehet használni a bizonyos szörnyek ellen.
Számomra az egésznek jó hangulata és szórakoztató volt. Még a majdnem 20 éves átvezető animációk is lenyűgöztek. Egy nagyon jó élmény volt.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
