Tudom, melyik esetre gondoltál. Nem, nem ismerem kívülről a teljes szabálykönyvet, és nem is fogom most megkeresni a vonatkozó rendelkezéseket, de a szabály alapvetően az, hogy a bíró dönti el mindig, mikor folytatódhat a játék. Néhol ez úgy nyilvánul meg, hogy a ő sípjelére kell konkrétan várni, például kezdőrúgásnál, vagy sorfalállítást követő szabadrúgásnál. De bármikor máskor is visszafújhatja az elvégzett pontrúgást, például szögletnél látni számtalanszor ilyet, amikor a tizenhatoson belül birkóznak a játékosok folyamatosan. Szóval az említett szituációnál is joga volt szerintem megismételtetni a bedobást, mivel úgy ítélte meg, hogy az angol játékos önhibáján kívül nem állt készen a folytatásra. Az más kérdés, hogy mennyire volt etikus a döntés, és hogy tényleg mennyire a játékos önhibáján kívül történt a dolog. Ugye arról volt szó, aki már nem emlékezne, hogy egy második labda tartott a pálya felé, ami végül ugyan nem érte el a játékteret, de az angol védő erre figyelt, és ezt készült kirúgni, miközben a kolumbiaiak gyorsan elvégezték a bedobást. Összességében ez épp olyan nem egyértelműen megítélhető szituáció szerintem, mint a szenegáliak hírhedt második gólja a lengyelek elleni csoportmeccsen. Papíron a játékvezető ott is a szabályoknak megfelelően járt el, de azért megkérdőjelezhető erősen, hogy mennyire volt sportszerű a sérült szenegáli játékost akkor visszaengedni a pályára, amikor a lengyel védők közül éppen senki sem figyelt erre.
Amúgy ha már szóba hoztam megint ezt az angol–kolumbiai meccset, akkor belinkelem emlék gyanánt a
következő cikket, mert van benne jó pár videó, ami illusztrálja, hogy miért volt az egész torna talán legrondább meccse.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
