Megjelent a Divinity: Original Sin 2 [hozzászólások]

Ja igen, és hamarosan indul is majd egy újrajátszás, ezúttal Lone Wolf módban egy saját karakterrel és Sebille-lel (neki szintén felveszem majd a Lone Wolf perket).

Endure. In enduring, grow strong.

No, végigvittem én is (Definitive Edition verzió).
107 óra nettó játékidő, kereken két hónap alatt (sajnos már közel sincs annyi időm játékra, mint régen. Még ez a két hónap is csak úgy jött ki, hogy hétvégente, ha nem volt más teendőm, akkor ezt nyomtam orrba-szájba.)

Nem akarok ömlengeni, de cRPG fronton tényleg az utóbbi jó néhány év egyik legjobb darabja! (Nem véletlen, hogy mostanában egy rakat, cRPG-kel foglalkozó youtube videó alatt, a Bethesda/Bioware/Blizzard iránti csalódottságot kifejtő hozzászólások mellett rendszeresen a Larian és CDPR párost említik a műfaj abszolút pozitív példáiként, nem csak a játékok minősége, de a két kiadó játékosok felé történő hozzáállása okán is.)

Nekem mindenesetre nagy élmény volt, bár néhány harcnál, különösen a játék utolsó harmadában, azért anyáztam rendesen (de kis gondolkodással minden probléma megoldható - szinte csak a játékos kreativitása ad határt a lehetőségeknek).

Fane bőrébe bújtam bele, és - noha a társaim (Ifan ben Mezd, Lohse és a Red Prince) személyes történetei is emlékezetesek és profin kivitelezettek voltak, de Fane különleges helyzete miatt az ő sztorija extra élményt, a végén a választás lehetősége pedig komoly súlyt adott.
Egyébként nagyon jól megírt valamennyi karakter. Ugyan nincs annyi nyál (és könny)/NPC, mint egy modern kori Bioware játékban, de mégis igazán emlékezetes és élő (a maguk esendőségeivel együtt) lett mindhárom társ. És tulajdonképpen ugyanúgy főszereplők voltak, mint a saját karakter, nem csupán "henchman"-ek.
A legkellemesebb csalódás a Vörös Herceg volt. Amilyen ellenszenves volt az elején (csak kíváncsiságból fogadtam fel), annyira megkedveltem a történet előrehaladtával, pedig alapvetően ugyanolyan pökhendi, beképzelt, kékvérű okostojás maradt, mint volt. Amikor az első párbeszédünk alatt (még a hajón) megpróbált a rabszolgájának felfogadni (ami szerinte óriási kiváltság), még azon voltam, hogy megölöm valamikor, az tuti, csak akadjunk össze még egymással... majd amikor a játék legvégén, tulajdonképpen már az outro-hoz tartozó résznél, a legutolsó beszélgetésünkkor megkérdezte, hogy emlékszem-e még az elsőre (hogyne, hogyne), és még áll az ajánlata, egyszerűen nem tudtam nemet mondani (miközben jót nevettem a képernyő előtt ülve).

Ja igen, spoiler tagben, de a végső választásom:

SPOILER

Egyébként pedig borzasztó tömény játék. 107 óra önmagában sem volt kevés, de durva, hogy mi minden tartalmat belezsúfoltak ebbe, és mennyire nem volt benne semmi üresjárat.

Endure. In enduring, grow strong.

Én is most tolom (rögtön a Definitive Editiont - ugyan a megjelenése óta megvan a játék, viszont időm nem jutott rá... ám így most egyből az abszolút kiforrott verzióját tudom élvezni, ami azért nem csekély vigasz).
Kb. 50 órám van benne, 11. szintű a csapat (köpésnyi távolságra a 12. szinttől), de szerintem nagyjából csak a játék harmadánál járhatok (a jelenlegi térkép kb. negyedét fedezhettem fel, és érzésem szerint nem ez lesz az utolsó állomása a játéknak).

Négyfős csapattal megyek, én magam Fane-t választottam (és a sztori eddigi alakulását nézve valószínűleg belecsaptam vele a lecsóba rendesen (jó értelemben véve), mert ugyan érezhetően "egyenrangú főhős" itt valamennyi csapattárs, de az eddigiek alapján nagyon erősen gyanítom, hogy Fane bácsi helye/kötődése és kapcsolata az "istenekkel" igazi kuriózum... A többiek egyébként: Ifan, Lohse és a vörös herceg (Hagytam őket nagyjából defaulton, s azon a vonalon fejlesztem őket, ami elvileg következne a karakterükből, viszont Fane-ből mágus helyett amolyan halállovagot csináltam (Warfare kétkezes fegyverekkel, mellette szerényebb mértékben Necro és Poly, valamit egy kevéske ez-az (hydro, geo pl.). Bár megértőbb hozzáállással játszom, mint ami az alapkarakteréből ("sok kis csicska primitív csúszómászó elrondítja itt az egykor az Eternalok által belakott gyönyörű világot") következne.

Én nagyon szerettem az első részt is, bár ott a történet volt a gyenge pont. Ezen az Enhanced Editionre javítottak, kicsit összeszedettebb lett, de azért ott sem ájultam el tőle. Meg így másodjára (most ősszel vittem végig az első rész EE kiadását is, közvetlenül a 2. részbe történő beleugrás előtt) a poénok egy része már kicsit fárasztó volt, kicsit komolytalanná tette a világot. Ezzel együtt nagyon szeretem a Larian humorát, még anno a Divine Divinity-ben például akkora poénok voltak, hogy azóta sem tudom elfeledni őket ), csak néha már kicsit sok belőle.
Itt viszont, most egy sokkal komolyabb, felnőttesebb, sötétebb hangulatú világot rajzoltak fel. És a történet is, ugyan sok a kalandozás/felfedezés (ami abszolút jó dolog), de idáig végig izgalmas, s nem kevésszer szimpla mellékküldetések is meglepőeket dobnak rajta. Le a kalappal! (Idáig... remélem, a végére sem cseszik majd el.)

Szóval, nálam minden tekintetben üti az első részt, noha az is egy igen jól sikerült és emlékezetes játék volt anno!

Amit szoknom kellett, az a kicsit megvariált harcrendszert volt (Classic nehézségen játszom), ami, ahogy említed is, a páncélrendszerrel alaposan felfordult, plusz ami az elején nem volt természetes a számomra, a varázslatoknál és távolsági fegyvereknél bizony számít a magassági pozíció, és még csak nem is keveset! És ezt sajnos tudja a program is; nem egy harc úgy kezdődik, hogy Te "odalent", az ellenséges mágiahasználók és íjászok pedig valami magaslaton ácsorognak. (Ráadásul Classicon szinte garantált, hogy nálad komolyabb páncélértékekkel és HP-vel rendelkeznek, tehát minden téren hátrányból indulsz sok csatában.) Eleinte volt is pár "load game" varázslat egyik-másik ütközetben, de azért relatíve gyorsan bele lehet szokni. Most már nagyon ritka, hogy állást kell visszatöltenem, bár pont tegnap akadt rá példa egy boss fight közben SPOILER. (Az mondjuk elég mocsok volt elsőre, de hamar levettem, hogy mit szabad és mit nem, így második nekifutásra gyerekjátékká változott letudni.)

Ami nagyon jó még: persze nem mindegyik skill egyformán hasznos mindenkinek, de itt a harci skillekre rakott akár csak 1-2 ponttal is nagyon sokrétű és hasznos karaktereket lehet létrehozni (és mellette persze lehet tolni keményebben azt vagy azokat, amire igazán szakosodni akar az ember). Viszont a social skilleknél nagyon meg kell gondolni, hogy ki mit és milyen ütemben fejleszt, mert ugyan tárgyakból is lehet nyomni persze a szintet, de elosztható pontot rájuk fájdalmasan ritkán kapunk.

Na jó, nem ragozom, nagyon király játék! Még csak annyit, hogy a küldetések többségének a "szerkezete", a megoldási lehetőségek és végkifejletek kezelése szintén nagyon profi és példaértékű!

Már most gondolkozom egyébként majd egy dupla Lone Wolf végigjátszásban (egy teljesen saját készítésű karakterrel, s Sebille lesz majd a csapattárs, szintén LW talenttel). Így egyúttal, a törpicsek kivételével, mindannyiuk történetét meg is tudom ismerni majd. (A törpe sem lehet rossz, de ő izgatott a legkevésbé, s így ő húzza a legrövidebbet... hehe)

Endure. In enduring, grow strong.

Nemrég jutottunk el addig, hogy elkezdjük végre ezt is.
2-en toljuk haverral, az elsőt még 1-1 karival lone wolfként, most bevállaltuk a fejenként kettőt, és jól is tettük, izgalmasabb így.
Még csak most vagyunk Act2 elején, de eddig úgy tűnik mindenben hozza az első részt, és néhány dologban rá is ver.
Amit kiemelnék, az az armour rendszer, ami szerintem nagyon jó, hogy nem lehet instant mindenkit le-cczni, izgalmasabb így a harc és még egy dolog amire figyelni kell.
Tetszik még, hogy a nem-mágus spell ágakra is tettek még jó pár izgalmas képességet, illetve a behozott polymorph is poén.
Az is jó, hogy a mage-ágakon egy rakás általános célű spellről (heal, buff stb.) levették az inttel való skálázódást, így sokkal érdekesebben lehet Finesse/Strength karaktereket építeni.
Szóval összeségében a játék mechanikái pozitív irányba változtak, a sztori eddig tetszik, más meg maradt a régi.

I wish I could have known about the view from halfway down