Azt mondanám, hogy ha valamelyik előtörténetes karaktert választod, akkor teljes mértékben te kontrollálod a személyes küldetését (ezt majd megérted játék közben: mindenesetre ne lepődj meg, ha egyik-másik csapattársad "privát" beszélgetéseket folytat majd másokkal, és te legfeljebb érdeklődhetsz, hogy most akkor mi a fene történt, és van-e valami, amiről neked is jó lenne tudnod
), valamint te döntöd el, hogy miről milyen véleménnyel legyen.
Ifan egyébként NPC-ként borzasztó jól eltalált karakter volt, teljesen reális, hihető és átélhető történettel. Hogy ebből belülről mennyit fogsz látni, az kérdés, hiszen én párbeszédek során sok minden olyasmit hallottam tőle, amit a játék írói "adtak a szájába", s ha te viszed a karaktert, akkor ezek a mondatok nem feltétlenül fognak elhangozni. A vörös herceg mellett (akit először ki nem állhattam, de kíváncsiságból csak felfogadtam, és nagyon megkedveltem a játék végére) a másik nagyszerűen eltalált csapattársam volt. (Lohse volt a harmadik csapattag, de ő - bár az eredettörténete és az ehhez kapcsolódó személyes küldetéssorozata végig érdekes - valahogy kevésbé hatott meg, nem éreztem olyan erősnek a személyiségét.)
De majd meglátod.
Mindenesetre azt a tanácsot is olvastam már, hogy az igazán jó történettel rendelkező karaktereket nem csak fő karakterként érdemes vinni, hanem legalább valamelyik végigjátszásban csapattagként is, mert ugye úgy fogod majd igazán megismerni őket (azt a jellemet, amit a készítők szántak neki). (De ez ne tántorítson el attól, hogy origin karaktert válassz. Nagy élmények lesznek a személyre szabott apróságok is. Nekem például Fane-nel durva élmény volt az első találkozás Rivellon isteneivel, pontosabban azok egyikével. De nem spoilerezek
)Endure. In enduring, grow strong.
