Resident Evil 2 (2019)
Az eredeti RE2-t és magát a szériát egy jól megírt, informatív cikkből ismertem meg még réges-régen. A sorozat egyik fénypontja volt az a rész, és a remakenek hoznia kellett az ezzel kapcsolatos elvárásokat. Szerencsére sikerült megugrani ezeket. A játékmenet ötvözi a klasszikust a modernnel, mivel a limitált tárgylista, kulcsok és "fejtörők" probléma nélkül keverednek a pazar látványvilággal és a hátulnézetes irányítás és harcrendszerrel. A feladványai pofonegyszerűek, nem ezek fogják a problémát okozni, hanem hogy a tárgylistánkban lesz-e elég hely, vagy hogy egyáltalán el tudunk-e jutni épségben a rejtvényekhez. Ugyanis a drága zombik és egyéb szörnyecskék előszeretettel zabálják a lőszert, amiből nincs olyan elképesztő sok. Míg másokat lehet ez irritál, számomra ez több szempontból is pozitívan hatott. Egyrészt a zombikat ezzel sikerült kicsit félelmetesebbé tenni, mert ha egy sima fejlövéstől elintéznénk őket, akkor feszültséget se igazán tudnak teremteni. Másrészt pedig az eredetiben (illetve a januárban játszott első rész remasterében) is több lövés kellett hozzájuk. Az pedig egy extra plusz, ahogy a sebzésmodellezést megcsinálták. A sztori bár itt se mond el sokat, de követhetőbb és érdekesebb mindkét karakterrel, mint mondjuk az első részben volt. Azonban ennek az adaptációnak az egyik problémája, hogy miután végigvittük a játékot, az utána megnyíló "2nd Run" opció nem teljesen egyezik az eredetiben található "B" kampányokkal, amik az első végigjátszásban nem használt karakterrel megyünk végig a sztoriban mondhatni egy időben a másik szereplővel. Ebben viszont csak egy alternatív, kicsit nehezebb kezdést jelent.
Nem mintha az utóbbit fel lehetne róni problémaként, hisz ez a játék mondhatni az új generációnak készült, akik csak hallomásból ismerhették ennek nagyszerűségét. Bár hangulatban sem hozza azt a feszültséget, mint azt az első részben éreztem, helyette kaptam egy "bombasztikusabb" horrort, ami ijesztésekkel operál, illetve a látványával akar lenyűgözni. Végigvittem mindkét karakterrel, 2nd run is megvolt velük, még hardcore-on is, és a végére nem igazán tudott olyat mutatni, amit ne láttam volna, és mégis élveztem az egészet. Rettenetesen jó, alig várom a Resident Evil 3 remake-t.
The Curse of Monkey Island
Míg az első két játék klasszikus, addig ezzel csak jóval később sikerült találkoznom, és nem sikerült az előzőek szintjét megütnie. Ettől függetlenül egy aranyos, vicces játék, ami mondhatni mindkettőből táplálkozik, hogy egy letisztult Monkey Island élményt nyújtson. Úgy értem itt is van inzultus párbaj, vagy nagy magyarázkodás, hogy mi is volt a második rész vége, vagy éppen a vegetáriánus kannibálok. Ami újat hozott a szériába, az a kicsit rajzfilmes látványvilág, vagy éppen Murray, a beszélő "démoni" koponya. Amúgy maga a játékmenet ekkor már átváltott a különféle cselekvés ikonok használatára (használni/felvenni, nézni, beszélni), a feladványok többnyire érthetőek, habár pár idegesítő darab ide is beesett. Bár alapvetően egy humoros hangulata van, sajnos nem üt olyan erősen, mint az elődei. A rímelős inzultus párbaj rímpárjai szellemesek, de kevésbé hatásosak, amit súlyosbít még az is, hogy nem is tart olyan sokáig ez a játékrész. Aztán ott a második rész befejezésének a kimagyarázása, ami bár tényleg humoros (főleg LeChuck hangjátéka miatt), de erőltetett is.
Mindezek ellenére jól el voltam ezzel, pozitívabb élményt hagyott, mint előző végigjátszásom alkalmával. Nem mondhatom, hogy alig várom a következő részt, mert több problémásabb része van, mint az előzőeknek együttvéve, de meglátom mi lesz...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
