HBO - A Song of Ice and Fire

...és elnézve a győzelmi beszéd közben lévő áhítatot a kritika teljesen jogos...

"Szürke Féreg és a makulátlanok, no meg a hozzájuk hasonló módon a földből kinőtt dothrakiak problémásak: előző kijelentésünket módosítva az ő szálukat rendezetlenül varrták el. Mindenképp necces azt hinni, hogy egy messze földről jött sereg - amely rengeteget vesztett a csaták során, most meg ott áll a győzelem kapujában - simán megelégszik azzal, hogy miután elveszítik királynőjüket, a gyilkost egy előttük egyáltalán nem ismert büntetéssel sújtják, ami nem igazán tűnik büntetésnek, hisz nem elég, hogy az elkövető életben marad, de még csak be sem zárják. A sorozat ebből a szempontból (is) lehetett volna eszesebb és logikusabb: Dany seregének vesznie kellett volna. Ehelyett a dothrakiak eltűntek, a makulátlanok meg elhajóztak. Ez nem túl életszerű."

...ám a készítők ezzel már nem foglalkoztak, erre sem volt idő, hogy fanatikus messiásukat elvesztő sereg reakciót bemutassák, és a bár a sorozat egyik ismérve a következmények kérlelhetetlensége, itt erre már nem volt idő és nem is hagytak maguknak. Az utolsó percekben, amikor Jon a kikötőben vonul, ott voltak a dothrakiak is, meg is lepődtem, milyen békésen sétálgatnak, milyen békésen tűri Szürke Féreg a fejleményeket. Meg igazából a történet végén nem is ez volt a lényeg (függetlenül attól, nem mintha egy másik szempontból lényegtelken lenne).

Nos, ezt a "kill the queen"-fordulatot gyorsan lezavarták (Tyrion hosszú monológgal karöltve meggyőzi Jont, miért igazságosabb megölni a bládiséviórt, mint életben hagyni, tisztára, mint egy színpadi alkotás vagy opera utolsó felvonása ), igazi disztópikus hangulatot kölcsönzött az egésznek a hulló hamvak és a kibontott várméretű Targeryen-lobogó, meg a frídövörld-beszéd a seregek előtt. Nincs ezzel feltétlen baj, és ezt a brékdöwíl-t sem teljesen tudjuk még párosítani teljesen a könyves szálakkal, ott ez a világmegváltás-elem nincs ennyire jelen.

Igazából a megölésére akár Arya, akár Aegon/Jon túl egyértelmű volt/lett volna, nem éreztem, hogy jobban ki tudták volna ezt futtatni, bár megjegyzem, Jon pálfordulása, vívódása nem jött át olyan mértékben, mint kellett volna, de így is hatásos (vagy hatásvadász?) volt. Igazából ezzel a tettével valamilyen szinten megtörte a "you know nothing Jon Snow"-kört, talán most mondható el, amit Aemon tanácsolt neki, hagyta megszületni a férfit, amikor Drogon megérkezett, szinte biztos voltam benne, hogy a végén elrepül Daeneyrs holttestével. Valahol szimbolikus is, hogy tűzben született újjá, majd a hó-hamvak között leli halálát.

A zárókötete eredeti címe A Time for Wolves, vagyis magyar ferdítésben A farkasok ideje, szóval úgy hiszem, Martin is akar majd kezdeni valamit ezzel, a Starkokkal, Targaryenekkel, talán tényleg azt, hogy véget ér a tűz uralma az utolsó Targaryen északra távozásával és a Vastrón jelképes elégetésével, majd elkezdődik a jégé, a jég szülötteié.

Sansa királynő lett, az öltözéke nagyjából olyan hatást kelt, mint amiről Petyr beszél neki a "Varjak lakomájában"; Aryához passzol Elissa Farman sorsa, aki szintén nyugatra hajózott; Jon pedig csatlakozott a szabad néphez, ahol valóban szabadnak érezte magát, és a hóban sétáló "vadak" lábainál zöld fűszál is nőtt, nem tudom ez tudatos utalás-e az A Dream of Spring-re, vagy csak véletlenül maradt ott, mint a Starbucks-pohár , ezen téren nem igazán történt meglepetés, valahogy úgy érzem, ez helyes lezárásnak tekinthető.

Bran, mint király, mint az emlékek őrzője - kicsit döcögősen lett megindokolva a megválasztása, a könyvekben még gyermek és az is fog maradni (Martin nem tervez időbeli ugrást), de még így is erős a szimbolikussága, hogy összeköti e föld több ezeréves múltját, látva minden hibát az eljövendővel, így vezetve el a világot egy másféle út irányába, ebben van némi reménysugár.

Tyrion pedig mindig is, már gyerekkora óta próbált szintén jobbítani a világon, a környezetén (nem véletlenül volt belefűzve a Kis Tanács ülésén a csatornákról szóló diskurzus), ezért mondja neki Bran a megválasztásakor azt, hogy az egész élete arról szólt, hogy az ezen az úton tett hibáit megpróbálja kijavítani.

Martin mindig azt mondta, hogy egyfajta Tolkien-vég érzése lebeg a szeme előtt, csak ő másképp fogja ezt a keserédes véget megjeleníteni, azt, hogy mindenki távozik egy másik világ felé, meg holtak, téli szél fütyül a rengeteg karakter sírja felett - mégis, úgy vélem a végén ő maga is el akar valamit mondani az emberi természetről, azt, hogy kik is vagyunk valójában. Martin szereti idézni William Faulknernek ezt a gondolatát (ebben a cikkben is szerepel): "the human heart in conflict with itself which alone make make writing because only that is worth writing about, worth the agony and the sweat." - ez is a célja az írás közben, a milliónyi szenvedés ellenére valahová ki fog futni az ő története is. Még Daenerys fájdalmas sorsa és halála is belepasszol ebbe a szándékba.