Viszont ami ma a munkahelyen történt, az kissé felbaszta az agyamat. Megbeszélésre mentünk délelőtt, a tárgyalóba érve meg is lepődtem kellemesen, hogy milyen jó idő van bent, légkondi beindítva már jó előre. Mindenki elfoglalja a helyét, erre beviharzik egy kolléganő egy szál olyan lenge kis ruhában, ami felül és alul is éppen csak eltakarja azt, amit minimálisan szükséges eltakarni. És elkezd siránkozni fennhangon, hogy itt milyen hideg van. Ez tartott kb. 10-15 percig, közben egyesével vetette vissza a klíma fokozatait, végül kikapcsoltatta teljesen. Úgyhogy a maradék két órában klíma nélkül ültünk a zárt, emeleti, nagy üvegtáblás, napos oldalra néző teremben. Szerencsére ő már nem fázott, csak mi, férfiak sültünk meg hosszú nadrágban, zárt cipőben, egyesek ingben, nyakkendőben...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
