A magyar labdarúgó válogatott

Bennem is valami hasonló fogalmazódott meg. Röpke 35 évem alatt nem nagyon emlékszem olyan időszakra, amikor volt elől, középen, hátul és még a kapuban is nemzetközi szinten is jegyezhető játékosunk. Most van, több is. Persze ez még egyelőre nem sokra elég, de végre sok-sok évnyi látványos vergődés után most látni némi fényt az alagútban.

Szoboszlai és Sallai nagyon érezték egymást, tök jól kisegítették, kiegészítették egymást a balon, cserébe a jobb oldalunk teljesen súlytalan volt. Középen Klein és Nagy végigszántotta a pályát, nem meglepő, hogy a 60. perc környékére mindkettő a fülén vette a levegőt. Meg kell tanulniuk beosztani az energiát és regenerálódni meccs közben is, akkor jók lesznek 90 percre is. Hátul Orbán főnyeremény, de én Baráthban is látok fantáziát, ha fejben is oda tud koncentrálni, ahova kell. Megvan benne az a fajta zsiványság, ami egy hátvédnek kell. Gulát meg nem kell bemutatni.

És a legjobb, hogy végre van egy edzőnk, aki tényleg képes lehet ezeket a játékosok csapattá formálni. Mondhatni, van most agy és van egy gerinc. Már csak testet kell pakolni köré, és jók lehetünk.

A horvátok ellen kint jó lenne egy X, aztán Walest kötelező valahogy megoldani. Akkor lehet esélyünk még az EB-re. De most azt mondom, hogy akkor se fakadok sírva, ha ez elúszik, mert ebből a gárdából Rossi kezei alatt a VB-selejtezőkre ütőképes európai felső-középcsapatot lehet kovácsolni.

Most nincs bennem harag a csapat iránt. Innen bravúr az EB, de a hoppon maradás esetén sem szabad Rossit elengedni, pláne, hogy jönnek az új egyéniségek, akikre rá lehet szabni a válogatottat. Talán ilyet még nem is tapasztaltam, hogy három valódi egyéniség van a pályán (Nagy, Sallai, Szoboszlai).

Amúgy pontozással talán nyertünk volna, bár az is igaz, hogy igazán nagy ziccerünk nem volt. Walest lehet verni Cardiffban, én azt mondom.