Tudom, már írtam milliószor, de ebben a témában tényleg ez az alapvető hozzáállást tartom egészségesnek: elhalasztották, van más. Tényleg van más: könyv, film, sorozat, előadás (a TED-en rengeteg), másik játék, lehet kerékpározni, futni, barátokkal étterembe menni, bármit tevékenykedni. Tényleg ebben hiszek, és ezt tanácsként is meg lehet fogadni, amit saját magam is magamon tanultam meg (ahogy pár hónapja írtam, egyes Dűnével kapcsolatos, egy évtizeddel ezelőtti hozzászólásaimat saját magamnak is fárasztó volt visszaolvasni
).
Martinnal néztem egy pár hete interjút. Én sem örülök, hogy nincs még itt hatodik kötet, tartok tőle, hogy sosem lesz hetedik már. De! Martin elmondja, megérti őket, de vannak olyan szerzők, akik évente nagyon remek regényeket tudnak megalkotni és megírni, és vannak, akik kevesebbet és lassabban alkotnak, az alkokotói folyamatok nem egyformák, és ez még akkor is igaz, ha esetleg tényleg válságban van egy ideje írás terén. Amit nehéz volt megélnie eleinte, hogy a sorozat elindulása után fokozatosan tömegével jelentek meg olyan emberek, aki minden egyes megosztott tevékenysége alá beírják: "hol a könyv/írjad már/add már a ki a kib*szott könyvet/menj haza, minek járkálsz el?". Ezt én is észrevettem, kínomban már csak "nevetni" tudtam rajta, hogy rengeteg komment akár a Facebook, akár a Twitter oldalán erről szól.
Azt mondta, amikor ő gyerek és fiatal volt, ha kíváncsi volt valamire, elment a könyvtárba, megnézett egy könyvet, majd az egy újabbhoz vezetett, a hírek is lassabban mentek az SFF közösségen belül. Most viszont ott a válasz egy-két másodperc alatt. Az ingerek megváltoztak, és nem feltétlen biztos benne, hogy az ingerküszöbök szűkölése és az ezzel járó türelmetlenség jó irány.
Amikor a Szukits leállt a Dragonlance könyvekkel, előtte évekig úgy tűnt, hogy nem, de mivel itthon nem volt még netünk, így csak időnként telefonon tudtam érdeklődni, hogy állnak ezzel. Néhány havonta tettem ezt meg. Ezután meg kellett várnom, hogy a Delta Vision újra kiadja az első kettőt az alaptrilógiából, mire évek múlva megtudtam venni a lezárását, teljesen más formátumban, alakban, mint amiben az előzményei megvoltak (igen, ez sem zavart, csak a beltartalom érdekelt). Így részben meg is értem, miről beszél Martin, mert ha a példánál maradok, ma egy könyvkiadó sem teheti meg, hogy nem kommunikál az olvasói felé, ezen a téren is elég aktív a közösség.
Ám így könnyebben elérik a negatív felhangok is. Szerk.: ami nem feltétlen mindig "pozitív", látva az ND mostani példáját.
Ebben a kommnetben rejlő irónián pedig felröhögtem, pedig ez még a várhatóhoz képest visszafogott is : "De jó, végre lehet a karakterem nagy néger farkú shemale törpe." 