Hóközben eladtam a Harley Bentont, és pénteken hazahoztam a Jacksont. Nagyjából ugyanaz az árkategória, mint az Ibanez, mégis ég és föld, ehhez a gitárhoz konkrétan nem kell nyúlni (alapbeállítást, meg havedertartópozíció-cserét leszámítva). Nagyon izgatott voltam, mert ez az első nem Les Paul-koppintás gityóm, viszont ilyen kényelmes hangszerem még sosem volt. A bridge pickupot kicsit lejjebb kellett engednem, akkora jele van.
A kép olyan, mintha krumplival lőttem volna, de azért remélem, átjön a lényeg azon keveseknek, akiket érdekel a téma.
