Assassin’s Creed Valhalla

Sosem értettem azt a hozzáállást, ha vki úgy akar kimaxolni egy játékot, hogy még csak nem is élvezi. Ha unalmasnak, egysíkúnak, gyötrelmesnek vagy szimplán csak feleslegesnek látom pl. a mellékküldetéseket, táborfoglalásokat, beszélgetéseket stb., akkor ezeket egyszerűen kihagyom. Ennyi. Játszok a játék azon részével, amit élvezek. Mi a francnak kínoznám magam?
Ha meg túlságosan felborulnak az arányok és kevés pozitívumot látok egy játékban, akkor abbahagyom. Évente több tucat játékot dobnak ki, még akár zsáneren belül is az elmúlt évek alatt született jó pár darab, minek erőlködni egy olyannal, ami nem is tetszik?

Ez olyan, mintha visszajáró vendég lennék egy étteremben, ahol már próbáltam mindenféle kaját, de rendszeresen repetázok abból is, ami amúgy nekem nem ízlik. Aztán kritizálnám őket, hogy milyen rossz is ez meg az.

Aki nem tud túllépni azon, hogy az AC megváltozott, az nem játsszon vele. Akinek bejön az új stílus, de nem minden eleme, az koncentrálja arra a játékát, ami neki tetszik. Pont ez az ilyen típusú játékok egyik nagy előnye, sokféleképp lehet játszani őket.
Biztos vannak, akiket annyira lenyűgöz pl. az Odyssey világa, hogy órákig képesek csak úgy bóklászni, felfedezgetni. Akiknek a harcrendszer jön be annyira, vagy csak farmolni akarnak, ők a repetitív táborrendezéseket is megcsinálják mindet. Miért kéne ezeket a tartalmakat kivenni belőle?
Azért, mert egyeseket zavar, ha sok a kérdőjel a térképen? Vagy mert nem tudja túltenni magát azon, hogy csak 78%-on fejez be egy játékot, mert a maradék részeket nem élvezte annyira, hogy erőltesse? Tényleg nem értem.