, már ettől majdnem kirázott a hideg a "Lifepath" videóban:
– I have those report you asked for...
– They were supposed to be ready yesterday.
Ráadásul ez is, ááá:
– This isn't a request, V.
Ettől függetlenül, a népszerűbb játékok közül a "Dragon Age: Origins"-en és a "Divinity: Original Sin 2"-őn kívül nem emlékszem sok olyanra, ahol az alapkoncepció része lett volna az eredettörténet jelentősége (és most nem arra gondolok, hogy bizonyos cRPG-kben voltak faj/kaszt/társadalmi rang stb. besorolású válaszok), ami sokszorosan megnöveli az újrajátszhatósági faktort.
Nekem a nomád testesíti meg legjobb azt, hogy vidéken élek/lakok, azt, hogyha ki szeretném szellőztetni a fejem, itt van pár perce a gát, kimehet futni, vagy kerékpározni a környékbeli falvak között, ahol nincs nagy forgalom. Jelenleg ez áll legközelebb hozzám, még ha részben a céges környezet is érint (sóhaj). Ez alapján látszólag az utcakölyök áll legtávolabb tőlem, bár, a céges státusz még jobban, de ha a kapcsolódási pontokat nézek környezethez, akkor a cégesnek kellene lennie a második körnek.
A nomád ezekkel is megnyert magának, pontosabban megerősítettek a döntésemben:
"We nomads choose who to make our family. And choice forges strong bonds and higher duty that stand solid as an old oak."
– Missed this, y'know – camaraderie?
– I know. I saw it, in your heart, the first time we met.
Ez a felfogás közel áll hozzám, mert óvodás korom óta nekem is vannak olyan barátaim, akiket a testvéreimnek tekintek. Az utcakölyökben is van egy ilyen vonulat, de ott inkább úgy jelenik meg, hogy beleszületsz egy adott területre, és ahhoz a bandához/környezethez kötődsz, mikor felnősz. Itt szabadon választasz (elvileg).
Ez tetszik, ebbe tudom
