Helyzetjelentés

Nem semmi, hogy ezek a gyerekkori emlékek milyen mély nyomot tudnak hagyni. Igaza lehetett Freud-nak.

Nekem ez a rovar, meg úgy általánosságban minden ízeltlábú.
Emlékszem rá, hogy elsős voltam, kint játszottunk az iskolaudvaron, és egy nagy fa mögött bújtam el, nekilapulva. És valami lány szólt, hogy van a kezemen valami, és volt rajta nem tudom mi, emlékeim szerint egy hatalmas amerikai csótány, de mivel azt kizárnám, gondolom valami poloska lehetett. Én azóta olyan belső undorral vegyees félelmet érzek minden rovartól, különösen a mászóktól, ami kívülről nézve biztos totál nevetséges, már szóvá is tették páran.

És emlékszem, azelőtt fogtam tücsköt a telkünkön, meg szarvasbogarat is, ami onnantól totál elképzelhetetlen volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Igen, és az az érdekes, hogy mint egy fim a mai napig előttem van, pedig 39 éve volt. Amúgy nagyon sokszor megköszöntem már a nővéremnek

Ez olyan érdekes, meglepően sok olyan embert tudok, aki valamilyen hasonló gyerekkori trauma miatt "fél" a víztől.
Mennyire fontos a megélés, lehet, hogy a szüleid, meg tesód talán nem is látták olyan vészesnek a szitut, esetleg nem is volt veszélyes, és mégis egy életre az emberben marad.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Barthezz! Képzeld, elkezdtem úszni, pedig nem szeretek. Uszoda, ingyenes belépőm van +1 fő, hát nem a kedvenc sportom, a lovaglás jobb. A feleségemnek javasolta a doki. Mivel csak velem jöhet be ingyen vennem kellett úszószemüveget, sapkát stb. Hozzáteszem: halálfélelmem van az olyan vízben ahol nem ér le a lábam és a fejem sem látszik ki, köszönhetően annak, hogy 6 éves koromban a nővérem lelökött a Velencei tavon a matracról, hogy tanuljak meg úszni én meg mivel nem tudtam, sírtam. A mai napig (45 vagyok) megvan bennem ez a trauma. Nem véletlenül 22 évesen sikerült megtanulnom "úszni" saját stílusban 200m fél óra alatt a rekordom, de minden 10 méter után meg kell állnom a medence szélébe kapaszkodva Heti 2x30 percet terveztem, megbirkózom belső félelmeimmel.

Köszi a válaszokat, így már értem. Nekem ez eddig kimaradt, mert sosem volt gond a súlyommal és alapból vékonyabb alkat vagyok, szóval sosem nagyon méregettem magam. Amikor pedig plusz jött rám, az sem volt igazán vészes mennyiség, szóval életemben nem diétáztam még és nem néztem sohasem, mi mennyi kalória. Annyit és azt eszem mindig, ami épp jólesik, persze amióta sportosabb életmódot élek, az egészségtelen szarokat száműztem az étrendemből (kóla, energiaital, chipsek, stb. teljesen kiiktatásra kerültek, de most már sört sem iszom egyáltalán).

Mostanában az említett nyári betegségem és az akkori hirtelen fogyásom után nézegetem intenzívebben a súlyom, de mint írtam, tök random időpontokban, amikor eszembe jut. Akkor ugye nagyon ijesztően vékonyra fogytam le és miután kijöttem a betegségből, akkor is csak pár kg jött vissza, de végül azért több hónap alatt visszaszedtem összesen az említett 4-5 kg-ot, ami az elvesztett súly majdnem fele és ezzel már ki vagyok egyezve.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"