A magyar labdarúgó válogatott

Nem igazán tudjuk lemérni ezt a mumusságot, mert a szerbekkel (aki most megint ott loholnak a világelit nyakán) játszottunk egy barátságos meccset, tétmeccsen legutóbb döntetlen és győzelem (amiatt is vagyunk Aligában), a görögöket emlékeim szerint legutóbb megütöttük (az már jópár éve volt), az albánok meg a gödörben találtak minket.

A csapatreflex (nem biztos, hogy van ilyen szó) javul folyamatosan, csomószor láttam az elmúlt meccseken, hogy középpályás labdaszerzés után (amiből szintén mintha egyre több lenne) azonnal kapcsolt a támadószekció, tegnap három gólunk tiszta akciógól volt, ezzel bármelyik válogatottat be lehet szopatni legalább egyszer meccsenként.

Valószínűsítem, hogy a szerbek és az észak-írek elleni meccs annak jegyében került lekötésre, hogy gyakoroljuk a középcsapatok elleni játékot, tehát jó eséllyel a szakmai stáb is látja, hogy hol lehet még javulni.

Amúgy a tegnapi nap "futottak még" top pillanata nálam a balhátvédként szerelő Szalai Ádám.

Most már csak azt kéne elérni hogy középcsapatok ellen ne legyenek kínkeserves döntetlenek és vereségek.
A balkáni focival viiszont még mindig nem tud mit kezdeni a magyar csapat: Szerbia, Románia, Albánia, Görögország még most is mumusok ahhoz képest, hogy milyen színvonalat képviselnek. A magyar csapat taktikája leginkább arra van kifejlesztve, hogy nagy csapatokat összezavarjon, azon belül is az angolok ellen a leghatékonyabb.
És persze ez semmit sem von le az elmúlt 10 nap meneteléséből, ugyanis 8 félidőből 7-ben pöpec teljesítményt nyújtott a válogatott. Az előbbi mondataimat is sokkal inkább azért írtam le, mert ahhoz, hogy a 16 európai csapat valamelyike lehessünk majd a 2026-os észak-amerikai VB-n, szükség lesz a balkáni focival szemben is megoldást találni.

Egy ideális világban nem közpénz jellegét, hanem magánvagyon jellegét vesztette el. #StopÖrkény